KERTÉSZ IMRE (1929–, író, műfordító)
KERTÉSZ IMRE (1929–, író, műfordító)
A szabadságot nem lehet ugyanott megélni, ahol a rabságunkat éltük. El kellene menni valahová, nagyon messzire innen. Nem fogom megtenni.
A hosszú élet mind több meglepetést tartogat számunkra – meglepetéseket, amelyekkel magunkról szolgálunk önmagunknak.
A világot azért nem értjük, mert nem ez a dolgunk a Földön.
Márait olvasok: A zsidóknak azt ajánlja, hogy legyenek keresztényekké. A javaslat már csak azért sem megfogadható, mert – ahogy e keresztény világban körülnézek – a keresztények közt is szerfelett kevés a keresztény.
A fogalmak tisztaságában mindig rejlik némi vigasz. Karl Krausszal szólva, a helyzet reménytelen, de (még) nem totális.
… Istenről nem lehet beszélni. Isten nem személy és nem is tárgy. Attól kell tartani, hogy itt nyelvtani problémával állunk szemben.
Megfigyelték-e már, hogy ebben a században minden igazabbá, igazabb önmagává vált? A katona hivatásos gyilkossá, a politika bűnözéssé, a tőke hullaégető kemencékkel fölszerelt emberpusztító nagyüzemmé, a törvény a szennyes játék játékszabályává, a világszabadság a népek börtönévé, az antiszemitizmus Auschwitz-cá, a nemzeti érzés népirtássá.
Nincs súlyosabb erkölcsi-szellemi csapás, mint a halált vámi olyanok kezéből, akiket a végsőkig megvetünk.
Az élet ugyanis vagy demonstráció, vagy kollaboráció.
Sem isten, sem ember, sem társadalom, sem ravaszul kigondolt „kötelességek” – egyedül a halálunk állandó szem előtt tartása kötelez elmélyült műalkotásra.
Ijesztő, hogy mennyire nem érdekel a lény, aki vagyok.
Ha létezésed nem hihetetlen, akkor szóra sem érdemes.
Egyedül a hit valóság. (A tévhit is.)
Nagy dolgokat nagyszabású módon csak nagy korokban élnek át; ám egy kor éppen attól nagy, hogy nagy stílusban élik meg.
Semmi sem tökéletes. Maga a tökéletesség már csak azért sem, mert megvalósítása csakis tökéletlen eszközökkel képzelhető el.
Valaki más. Bp., 1997.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
