c. Hadianyag-ellátás
193c. Hadianyag-ellátás
A végvári katonaság finanszírozásának körülményeivel ellentétben hadianyaggal való ellátásának rendszeréről és a magyar hadszíntérre irányuló fegyverkereskedelem mechanizmusairól sajnos még nem rendelkezünk átfogó ismeretekkel, hiszen ezen a téren még a legfontosabb alapkutatások is hiányoznak. Hadtörténetírásunk ugyanakkor – elsősorban a fennmaradt hadszertárleltárak és várinventáriumok alapján – megnyugtatóan tisztázta, hogy a Habsburg Birodalom magyarországi hadszínterén az úgynevezett hadügyi forradalom jelentkezésének köszönhetően a végvárak mind lövegekkel, mind kézi lőfegyverekkel megfelelően voltak ellátva.1 Ezt igazolja az 1577. évi haditanácskozásra készült összesített hadianyag-kimutatás is, miszerint ebben az esztendőben Győrben 45 eltérő kaliberű löveget, 60 szakállaspuskát és 1134 különféle kézilőfegyvert, Veszprémben 12 ágyút, 150 szakállas- és 263 kézipuskát, Pápán 14 löveget és 185 szakállast, végül a legnagyobb veszélyben lévő Tatán 32 ágyút, 51 szakállast és 64 kézilőfegyvert vettek számba. A végvidék központja és elsőrangú várai mellett a kisebb végházak is általában megfelelően voltak tűzfegyverekkel ellátva. A tanácskozás résztvevői pusztán Győrt kívánták további 5 falkonétával és az említett harci szekerekkel megerősíteni, továbbá a nagy területű veszprémi várba tartottak még szükségesnek egy falkonágyút és négy falkonétát, valamint Palotára egy duplafalkonétát és ugyancsak egy sólyomágyút.2
1 Lásd mindenekelőtt: Kelenik, 1991/1–2.
2 ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 215–219. és Geőcze, 1894/2. 707–710.
A fegyverekhez hasonlóan komolyabb hiányok a lőszer- és lőporellátásban is csak ritkán fordultak elő a győri végeken. Bár lőporból és ólomból néha voltak hiányok, ezeket vagy a főkapitányság központjának hadszertárából (Zeughaus), vagy a bécsi főhadszertárból (Hauptzeughaus) viszonylag gyorsan és könnyen pótol(hat)ták.3 A császárváros közelsége tehát e tekintetben is előnyökkel járt, hiszen – a felső-magyarországi végekkel ellentétben4 – a győri hadszertárat nem kellett melléküzemekkel működő „hadiipari üzemmé” kiépíteni. Ezeket a munkákat, már csak a Dunán való könnyebb szállításnak köszönhetően, Bécsben hamar elvégezhették. Ezzel magyarázható, hogy ismereteink szerint Győrben ágyúöntödét, fűrészmalmot, salétromkamrát és kisebb egyéb műhelyeket alig állítottak fel. Az erődváros hadszertárnokának és húsz tüzérének ezért elsősorban a kisebb végvárakban meghibásodott fegyverek kijavítása és a Bécsből érkező hadianyag elosztása volt a feladata.
3 A bécsi császári hadszertárra: Veltzé, 1911. 208–211. és újabban Czeike, Bd. 5. 701–702.
4 Pálffy, 1995/2.
A győri főkapitányságba a lőfegyverek és a hadianyag szinte száz százaléka külföldről, mindenekelőtt a Német Birodalom nagy hagyományokkal rendelkező fegyvergyártó városaiból, valamint az örökös tartományok és Csehország műhelyeiből érkezett. Ezt igazolják az említett várleltárakban gyakran felbukkanó nürnbergi kézipuskák (1577-ben például Győrben 833 darab),5 valamint az a páratlanul érdekes és még kiadatlan kimutatás, illetve számadás, amely a bécsi főhadszertárba 1593–1594-ben érkezett, majd onnan a védelmi rendszer egyes váraiba szétküldött fegyvereket és a hadianyagot veszi 194számba. Eszerint az osztrák tartományokból Innsbruckból és Salzburgból, a birodalomból pedig Nürnbergből, Augsburgból és Ulmból érkezett az ágyúk többsége, míg a bécsi hadszertár vezetője a lőpor nagy részét Bécsújhelyről, Innsbruckból, Augsburgból, Nürnbergből, Regensburgból, Passauból, valamint Württembergből, illetve Prágából, Iglauból, Olmücből, Brünnből és Breslauból szerezte be, majd továbbította a végvárakba és a királyi táborba. Igen jelentős szállításokat bonyolított le emellett a neves birodalmi fillérmester, Zacharias Geizkofler is, egy több mint száz mázsás lőporszállítmány pedig még Lausizból is befutott.6
5 A nürnbergi fegyvergyártóknak a grazi hadszertár, illetve ezen keresztül a horvát–szlavón végek ellátásában való részvételére: Krenn, o. J. és Valentinitsch, 1977.
6 ÖStA FHKA HKA NÖHA W–61/C/90/B. RN 300/2. fol. 1061–1068. és fol. 1081–1124. Geizkofler kereskedelmi tevékenységére: Müller J., 1900. és Müller J., 1938.
Ebből a példából is ragyogóan kitűnik, hogy a hadianyag-utánpótlási rendszert teljességgel Bécsből irányították. A császárváros uralkodói hadszertárának vezetője mellett ebben a legfőbb szerepet a Haditanács alárendeltségében működő hivatalnok, a bécsi főhadszertárnok (Oberstzeugmeister, a későbbi Oberst-Land- und Hauszeugmeister elődje) irányította, akinek tisztét – a hadszertárak rendszerének kiépítésével együtt – Innsbruck székhellyel még I. Miksa császár állította fel 1503-ban.7 Az eredetileg pusztán az osztrák tartományok hadszertárainak ellátására, illetve felügyeletére létrehozott tisztség betöltőinek hatásköre I. Ferdinánd magyar királyságának köszönhetően az 1530–1540-es évektől fokozatosan kiterjedt a törökellenes magyarországi hadszíntérre is, miközben székhelyük is átkerült Ferdinánd udvarába, Bécsbe.8 1556-ban azután a főhadszertárnokot a Haditanács alá rendelték, így ettől kezdve annak beosztottjaként, de meglehetősen jelentős önállósággal igyekezett ellátni pillanatok alatt legfontosabbá vált új feladatát, a magyar végek ellátását.9 Ezzel magyarázható, hogy a 16. században a tisztséget kivétel nélkül olyan személyek töltötték be, akik korábban jelentős tapasztalatokat szereztek Magyarországon. Példaként elegendő, ha a Felső-Magyarországon mezei hadszertárnokként (Feldzeugmeister) is szolgált Franz von Poppendorfra, a grazi Belső-Ausztriai Haditanács későbbi első elnökére, Jakob von Raminger egykori szatmári főkapitányra, vagy a többször említett Andreas Kielman komáromi és kanizsai főkapitányra gondolunk.10 Ezek a személyek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy a győri főkapitányság várainak megfelelő hadianyag-ellátása a legfontosabb feladatok közé tartozik. Nyomatékosításképpen erre az 1577. évi haditanácskozás résztvevői is felhívták a figyelmüket, midőn kijelentették, hogy „őfelsége ezentúl kegyesen arra is legyen figyelemmel, hogy ezek a végvárak mindig és kiemelt módon legyenek lövegekkel és tartozékaikkal ellátva.”11
7 Kurzman, 1985. 151–152.
8 Megjegyezendő, hogy Tirolnak, Elő- és Belső-Ausztriának az osztrák tartományok 1564. évi felosztásával külön főhadszertárnoka maradt. Ezen tisztségviselők kapcsolatának vizsgálata a további kutatások feladata. Tirolra és Vorderösterreichra, 1532: Hans Ott von Achterdingen Oberst-Hauszeugmeister in Tirol und den Vorlanden és 1554–1565: Melchior Fugger Oberst-Feld- und Hauszeugmeister der ober- und vorderösterreichischen Länder. Egg, 1961. 99–100. A grazi hadszertárra: Pichler–Meran, 1880. és újabban Krenn, 1974.
9 Ezzel kapcsolatban lásd az alább említendő Andreas Kielman utasítását (1584. január 1., Bécs): ÖStA KA HKR KlA V. 3.
10 Poppendorf felső-magyarországi tisztére: ÖStA Best. No. 131. (1564. december 10.); Ramingerre és Kielmanra: Pálffy, 1996/3. és Pálffy, 1997/1. 285. és 260–262.
11 „Also haben Eur Majestät etc. hinfuran auch darauf gnedigist bedacht zu sein, damit immerdar unnd zu eincziger wais diese Vessten mit Geschücz unnd seiner Zuegehörung gespeist … werde.” ÖStA KA AFA 1577/13/2. fol. 219.
195A főhadszertárnokok a javaslatnak megfelelően általában a győri generálisoknak a Haditanácshoz intézett kérelmeire küldték meg a szükséges utánpótlást a végvidék váraiba. A győri főkapitány saját kéréseit a végházak hadszertárnokaitól és kapitányaitól hozzá befutó jelentések alapján állította össze. A főkapitányság nagyobb váraiban (Veszprém, Pápa, Tata és Palota) ugyanis az 1560–1570-es évekre kisebb hadszertárakat építettek fel vagy alakítottak át alkalmas helyiségeket ezekre a célokra. Ezt követően a Haditanács ezen várak tüzéreinek (Büchsenmeister) élére külön hadszertárnokokat (Zeugwart) rendelt, akik a várkapitányok mellett a győri generálisnak és főhadszertárnoknak tartoztak engedelmességgel, de szoros kapcsolatban álltak a végvidék fővárának hadszertárnokával is. Az utóbbi a főkapitányon keresztül a bécsi főhadszertárnok mellett gyakran az ottani dunai arzenál-kapitánnyal (Arsenalhauptmann) is kapcsolatban állt, elsősorban a Győrben szolgáló „vízi hajdúk”, valamint a tihanyi, fonyódi, szigligeti és keszthelyi őrségek számára szükséges naszádok elkészítése és felszerelése ügyében.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
