Béke a hajdankorban
Béke a hajdankorban
Új király, új szultán került a trónra: a csatamént nyugalomba tették: hosszú fegyverszünetet kötöttek, mikor lejárt, újra csomót kötöttek rajta. Békességes idő következett.
De ez a békesség nem azt jelentette, hogy már most nyugalom van, hanem azt, hogy ki-ki a maga öklére viselje a háborút. Egy-egy török basa, meg a szomszéd magyar vagy horvát várúr apró csatározásokkal torolták meg a kölcsönös bosszantást: nyitott városokat megrohantak éjjel, s a lakosokat pőrére kifosztották; hiába volt két császár aláírásával megerősítve a kötés, hogy kölcsönösen megtiltják a „hajdúknak, aráboknak, martalócoknak, leventéknek, haramiáknak” a dúlást, a vezéreknek, a bajvívást: nem tartotta magát ahhoz senki. Majd egyik, majd másik részében az országnak tört ki valami összeesküvés: semmi kormánnyal sem voltak megelégedve: meglehet, hogy igazuk is volt; nehéz volna mai nap a szanaszét húzó vélemények közül kikeresni az igazán igazat. A lázadásokat rendesen leverték, s azzal a bajok még nehezebbek lettek. Erdélyben Báthory István választott fejedelem és Békés Gáspár ellenfejedelem harcoltak egymással, s ölte a magyar a magyart: a szegény székelyek itták meg miatta a keserű poharat. A fejedelmük otthagyta őket, s elment lengyel királynak. Az oroszokat meg is zabolázta; de itthon meg Erdélybe beült az örökös belviszály; az üresen hagyott fejedelmi szék fölött a vívó feleknek az igazait nem értheti meg az utókor.
Könnyebben megérthetők azok a parasztlázadások, amik itt-amott kitörtek. A nép nem bírta eltűrni a nemes urak terhét; nehezebbnek találta azt a török járomnál is, s le akarta rázni. A Hortobágyon ötezer földműves csoportosult össze, a „nagy” Karácsony vezetése mellett. A vezér híres ember volt, két kezével lópatkókat szaggatott szét s a nyilával keresztüllőtte az ekevasat. Isten küldöttének és prófétának hirdette magát, akinek küldetése a világot megszabadítani az uraktól. Hanem rosszul kezdett a feladatához, mert Debrecen városát rohanta meg; ott pedig polgárok laknak, akik nem érdemelték meg, hogy a próféta által kiirtassanak. Karácsony a debreceni bírót akarta lenyakaztatni. A polgárok azt nem engedték; hanem ha már nyakazást akart látni a nagy Karácsony, hát leütötték az ő saját fejét, a népét meg hazakergették.
Nagyobb vérontással ment végbe a horvátországi pórlázadás, ahol Gubecz Máté vezetése alatt tízezernyi kaszás nép pusztítá végig a Dráva-Száva közét, felégetve a nemes urak kastélyait. A nemes urak aztán rajtuk ütöttek a fegyveres csapataikkal, szétverték őket; s visszapusztították az ő falvaikat, Gubecz Mátét olyan tüzes vastrónusba ültették, amilyen Dózsa Györgyé volt. Ottmaradtak a leégett kastélyok és falvak kormos falai szerteszét: az út melletti fákon tizenhatával lógtak a felakasztott lázadók.
Sokkal szebb volt ennél a békességnél maga az igazi háború!
Igazi nyugalom csak akkor volt, mikor a mirigyhalál, a keleti dögvész végigsepert az országon, azt pedig néha egy évben kétszer is megtette.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
