A Holt-tenger várában

Full text search

A Holt-tenger várában
Eddig az utunknak hatheted részét megtettük már – mondá Horus –, de a hetedik hosszabb lesz a többi hatnál. Sok szenvedést, veszedelmet kiálltunk az eddigi utunkban; de azokat legalább ismertem: tudtam, hol várnak ránk. Most kezdődik az ismeretlen rémségek országa. Mert e Szentföldön minden szent: a fák, a hegyek, a csipkebokrok, a sírkövek, a halottak csontjai: csak az eleven emberek nem azok. Két szembejövő ember közül egyik sem tudja kiválasztani, melyik az ellenség, melyik a jó barát. A válaszúton senki sem tudja előre, melyiken vár rá a kelepce? Itt most minden ember ellensége minden embernek. A keresztyéneknél a templomos lovagok hadat viselnek a János lovagokkal meg a Domonkosokkal; a német lovagokat már kiverték innen. De valamennyien ellenségei a német császárnak, s azt elvesztenék egy kanál vízben, amiért békét kötött a szaracénokkal. A törököt nem gyűlölik úgy, mint a császárt. És éppen azért gyűlölik a szaracénok megint a maguk kalifáját: az imámok kiátkozták, s minden nyomon lázadás, orgyilok támad ellene. A sok féktelen, uratlan csoport aztán keresztül-kasul száguldozza be Szíriát, Palesztinát, rabolva, gyilkolva kénye-kedve szerint. Ezek előtt nem használnak a te csodatételeid többé. Nem törődnek ezek az egyiptomi szemgyulladással. Aki beleesik közülük, azt otthagyják az útfélen, s megosztoznak az öltözetén. Még emberevőkkel is fogunk találkozni, kivált éppen a végcélnál, a Holt-tenger mellett, akik ott egy hozzájárulhatatlan sziklába vájt faluban laknak.
– Mit fogunk tenni? – sóhajtá Mária remegve.
– Azt, amit eddig még nem tettünk; beállunk egy martalóc csapatba magunk is, s úgy megyünk pusztáról pusztára zsákmányt keresve.
Mária elszörnyedt ettől a gondolattól. Pedig a dái áldoát valót mondott. Hadsereggel sem lehetett most Palesztinán végigvonulni; karavánnal meg éppen nem; hanem egy csoport vakmerő beduinnal, akinek az élete nem drága, meg lehetett az utazást kísérteni a „pávaszem csillagától” a „Lót taváig”, ahogy az arabok Damaszkuszt és a Holt-tengert nevezik.
Egy ilyen vakmerő banda hamar össze volt gyűjtve a dái áldoát vezetése alatt: azok közé vegyült el Mária is, férfinak öltözve, mint a vezér öccse.
Megint egy új változat a pokol kínszenvedései között ránézve. Nagyobb kín az igazlelkűnek elkövetni az istentelenséget, mint elszenvedni azt: s Máriának mindennap részt kelle venni azokban a borzalmakban, amikkel cimborasága az útbaeső falvakat felriasztá.
S az ilyen út nagyon hosszú; mert nem egyenes. Zeg-zug csapongásban, kanyargó félreértésekkel: majd kergetve, majd kergettetve; néha az üldözők sokasága elől lakatlan völgyekben, mocsarak szigetein meglapulva napok sorain át; aztán megint éjjel-nappal vágtatva avar pusztákon keresztül, ismeretlen vidékeken; amiknek sivatagából csak a csillagok járása enged tájékozást. – Fél évig tartott Damaszkusztól a Jordán zuhatagaihoz eljutni, ahol az a Holttengerbe szakad. A martalóc beduin csapat le is olvadt egy maroknyira a folytonos harcok alatt.
De ez a maroknyi csoport sem akarta tovább követni a dái áldoátot, amint a Holt-tengert megpillantá.
Átkozott hely ez itten! Átkozott a víz, a levegő, a föld, ami a Bar-Luthoz tartozik.
A tenger, mely Szodomát és Gomorát takarja! Azt a fölséges völgyet, melyben Strabo tíz népes várost talált, amik fölött most a nehéz sóittas tengertükör világít. Nagyságára nézve csak tó volna ez, nem nagyobb a Balatonnál: de a mélysége tengeré; s ez a mélység egyre nagyobbodik; mert alatta sóhegyek vannak; ezredévek előtt a tengerrel egy színvonala volt, most ezerháromszáz lábnyira szállt a tenger színén alól, s a feneke is ezerkétszáz lábnyira süllyedt alá. Az eltemetett városok még mindig szállnak alá a poklokra. – A Jordán vize folyton ömleszti e tengerbe a víztömeget, s az mégsem szaporodik; pedig nincs lefolyása sehol; a rettenetes napsugár annyit elpárol belőle. A halsereg, mely a folyam vizével együtt a Holt-tengerbe kerül, kétségbeesetten igyekszik kiszabadulni az elátkozott elemből, mely élő állatot nem tűr meg magában. A hullám csendesen kisepri őket mind a partra, eltemetve a sóbuckák közé; ott hevernek szerteszét a fák törzsei is, miket a folyamáradat a tengerbe hordott: halott fák, a sótól elporhadatlanná, megégethetetlenné téve: évezredek néma tanúi. Semmi növényzet messze területen! A felcserepesült sós iszap recseg a léptek alatt.
A muzulmán minden reggel, este megcsókolja a földet imamondás után; a Bar-Lut mellett nem lehet imádkoznia, mert ezt a földet emberajknak érinteni átok.
Rémmesékkel van megörökítve minden pontja a sziklapartnak, mely a moabita és judeai fennsíkok felől elzárja a tengert. Ott áll a negyven láb magas egyenes sóbálvány, melyről a Mohamed-hívők is Lót feleségét rebesgetik; ott a fekete sárvíz, melyben Heródes (a betlehemi gyermekgyilkoló) hasztalan keresett menekülést halálos férgei ellen, ott az Engedi völgy sziklái, amiknek barlangjaiban Szent Dávid Saul király üldözése elől rejtőzködött; ott a tengerbe lefutó vastag fal romjai: hajdan Szodoma bástyája; ott fenn a fehér krétafalba fúrva egész barlangsorai az istentelen embereknek, kiktől a beduin éppen úgy retteg, mint a paripája azoktól a bögölyöktől, amik az odúkból előrajzanak; s aztán egy messze benyúló sziklanyelven emelkedik a régi zsidóvár, Mazada: ahol a zsidó nemzet szabadságának utolsó védői, a makkabeusok végső csepp vérük hullásáig védték magukat Róma légiói ellen. Most az öreg szultán, Malek Adel (hős nevén Szeif Eddi) menedéke. – A járt út az északi sziklapart alatt vezet hozzá. A túlsó part úttalan: azt nem tapossa soha sem ember, sem állat. Az egymás mellé guggolt hátahoporjás sóbuckák, miket viharos napokon a sótenger torlaszt fel, olyanok, mintha egy sor teve pihenne egymás mellett; ezért az arab neve Katár Hodidoche.
A tó fölött egy madár sem repül.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me