SALAMON GAZDAGSÁGA
SALAMON GAZDAGSÁGA
Isten háza után a maga palotájának építéséhez fogott Salamon. Nyolc- és tízkönyöknyi méretű kőtömbökből vetették meg az alapját, a falait méretre faragott kövekből emelték, és cédrusgerendák hordozták a tetőt. Oszlopcsarnokok vették körül a nagy előudvart, ötven könyök hosszúságban és harminc könyök szélességben, innen lehetett belépni a trónterembe, ahol ítélkezni is szokott a király. Ennek a teremnek a falait cédrusfával boríttatta be a padlattól a mennyezetgerendákig. A csarnokból az egyik oldalon a királyi lakrész nyílott, a másik felé pedig a fáraó leányának a palotájába volt a bejárás, majd idővel itt lakoztak más feleségei is. A palota a templomtól délre épült fel, a Dávid városától a templomdomb felé tartó hegygerinc nyergénél, és építkezésének ideje tizenhárom esztendőt tett ki.
Hirám, Tirusz királya húsz esztendőn át küldte a cédrusfát Salamonnak, amíg a templom is és a palota is fel nem épült. Akkor Salamon fizetség fejében húsz várost ajánlott fel neki az északi Galileában. Hirám eljött megtekinteni a városokat, de nem találta őket kedvére valónak. Ezt üzente Salamonnak:
– Ugyan miféle városokat adtál nékem, testvérem?
Megértette Salamon, hogy elégedetlen a tiruszi király, ezért a városokon felül százhúsz talentum aranyat küldött neki.
Más módon is segítségére volt Hirám a zsidók királyának. Amikor Salamon Edom földjén, Esiongáberben kikötőt és flottát építtetett, hogy a hajóival a Vörös-tengeren kereskedjék, Hirámtól sok-sok embert kapott, akik járatosak voltak a hajózásban, hisz szüntelen a tengert járták. Elhajóztak Ofirba, négyszázhúsz talentum arannyal tértek vissza, és azt Salamon kincstárának adták át. Hoztak ezenfelül drágaköveket és ébenfát is, és soha annyi ébenfa nem volt az országban, mint azon időben. A király oszlopokat faragtatott belőle a templom meg a palota számára, a zenészeknek pedig citerákat és hárfákat.
Salamon király egyévi jövedelme hatszázhatvanhat aranytalentumot tett ki azon felül, ami a karavánok vámjából, a kalmároktól, az adófizető idegen királyoktól és a maga tiszttartóitól folyt be. Az aranyból nagyobb és kisebb pajzsokat veretett a király, és palotájába vitette őket. Trónust is míveltetett magának elefántcsontból, melyhez hat grádics vezetett föl, támlája mögött bikafejek voltak, a karfákat pedig egy-egy oroszlán támasztotta – mindez színarannyal volt beborítva.
Aranyból készült a király minden asztali edénye és ivóalkalmatossága is, merthogy az ezüstnek nem volt semmi becse akkoriban, annyiba nézték Jeruzsálemben, mint a követ, hisz volt bőséggel belőle, és a cédrusfát sem becsülték többre, mint a mezőkön növő vadfügefát. Hirám hajóin kívül tarsusi gályák is szállítottak Salamonnak. Ezek háromesztendőnként tértek meg, és aranyon, ezüstön meg elefántcsonton kívül majmokat és pávákat hoztak a királyi palotának.
Tartott a király lovakat és lóvonta harci szekereket is oly nagy számban, mint senki előtte avagy utána. Ezernégyszázhúsz harckocsijának és tizenkétezer lovának egy része Jeruzsálem mellett állomásozott, a többségüket pedig szekérvárosokba telepítette. A lovakat Kilikiából hozták a kereskedői, egyenként százötven ezüstsékelért, a kocsik pedig négyannyiba kerültek, és Egyiptomból szállították őket.
Sok-sok asszonyt szeretett Salamon király, és nemcsak népe leányai közül. A fáraó lányán kívül, aki Egyiptom földjéről jött hozzá, sok más pogány népnek, Moáb, Ammon, Szidón, Edom és Hatti népének női közül is választott feleséget, olyan népekből, amelyek felől azt mondotta az Úr még Mózes és Józsué napjaiban:
– Ne adjátok nékik a ti leányaitokat, és ne vegyenek el közülük valót a ti fiaitok, mert bizonnyal az ő isteneikhez hajlítják szíveteket!
Volt pedig a királynak hétszáz felesége és még azonfelül háromszáz ágyasa, annyi asszonya, amennyi a Föld egyetlen más királyának sem. És ahogy öregedett Salamon, egyre inkább ragaszkodott hozzájuk, az idegen asszonyokhoz is, és nem volt szíve semmit se megtagadni tőlük. Szentélyt és oltárt építtetett a kedvükért Egyiptom isteneinek, a szidóniak Astartéjának, Kámosnak, a moabiták utálatos bálványának és az ammoniták szörnyének, Moloknak a Jeruzsálemmel átellenes hegyen. Ezeken az oltárokon áldoztak és tömjéneztek az ő asszonyai, és megtörtént, hogy maga a király is velük tartott, semmibe véve az Úr törvényét és az intelmeket, amelyeket atyjától kapott valaha.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
