Kossuth – Cerruti M., külügyminiszteriumi államtitkárnak. | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

Kossuth – Cerruti M., külügyminiszteriumi államtitkárnak.

Turin, 1866. május 22.

Államtitkár Ur!

Ápril 17-ikéről kelt megtisztelő levelében, mely válasz az én 11-ki soraimra, a következő passus foglaltatik:

»Senki sem lesz szerencsésebb nálamnál, ha megtudom (annak idején), hogy az Ön hazája hálás volt Önnek azon személyes önmegtagadásért, mely másoknak hagyja az elégtételt: tenni a jót, Önnek tartván fenn a dicsőséget, hogy azt nevének varázsával (hatalmával) szentesítse.«

Ezen passusnak értelmét semmikép sem tudom kitalálni.

Ám azon a ponton, hol a dolgok most állanak, Ön természetesnek fogja találni, hogy legszentebb kötelességeim ellen vélnék véteni, ha tétlen maradnék. Én hát dolgozom legjobb tehetségem szerint, úgy a hazában mint azon kivül.

De remélem, meg fog Ön egyezni abban, hogy semmi sem ártalmasabb, sőt veszedelmesebb, mint ha a különböző helyekről – egyik a másik tudtán kivül – jövő intézkedések kereszteződnek. Ilyen esetben kölcsönösen akadályozzák egymást, s a helyett hogy szolgálnának – ártanak az ügynek.

Ezen okból és azért, hogy teljes bizonyossággal itélhessek az iránt, hogy a tevékenység vagy az »abnegatio«-e az, a mit a hazaszeretet kötelessége kiván tőlem – bátorkodom Önt felkérni, hogy sziveskedjék megmagyarázni az idézett passus jelentőségét.

Hazámnak (melyet Ön sympathiájával megtisztel) és talán Olaszországnak jövőjéről is van itt szó. – Az ügy rendkivül fontos.

Fogadja . . . stb.

Kossuth.

Erre előbb a következő távsürgöny – majd az alant közölt válasz érkezett.

Sürgöny.

(Feladatott Flórenczben, május 26.)

Kossuth Lajos úr ő Excellentiájának.

Turin, 22, via d’Angennes.

Bocsánatot kérek a késedelemért, melynek okát meg fogom fejteni. Holnap irok Exciádnak. – Levelem hétfőn fogja megkapni.

Cerruti M.