Kossuth – Irányinak.
Kossuth – Irányinak.
22. Via d’Angennes. Turin, 1866. junius 8.
Édes Barátom!
Nagyon sok dolgom lévén, nem tüzetesen, csak rapsodice felelek némelyekre, a mik leveleiből utánanézés nélkül eszembe jutnak, nehogy postát veszítsek. – Legközelebb többet.
Ugyancsak badar dolgokat beszélt az a herczeg – nemde? ne veszítsünk vele időt.
Elfoglalni hajókat!! aztán kikötni – a holdban – és kikötni, kik? – mintha bizony Szeged, Marsala volna – s az osztrák, a nápolyi király. – Adni ennek 2 ezer frankot, amannak 10,000-et etc. – Van Önnek? nekem nincs.
Ce n’est pas ainsi qu’agit Garibaldi? – Garibaldi agit ainsi: nyugton marad évekig Caprerában – nem tesz semmit, mert megtanulta nem verdesni a levegőt – elfogadja az önkéntesek parancsnokságát, midőn azt neki király és kormány megajánlják – de még akkor sem mozdul, hanem hagy organisálni – c’est ainsi qu’il agit.
Oly értelemben, mint a herczeg érti, nemcsak megvallom, hogy nem vagyok revolutionarius – hanem soha sem is leszek.
A herczeg egész beszédje »rossz humorú blague« – a rossz humornak okát is meg tudnám mondani s egy párisi barátunk is.
Blague az is, hogy a király tehet a mit akar miniszterei nélkül. – Tehet ördögöt; tehet amolyan Klapka, Almásy-féle équivoque conspiratiókat, mi legfölebb is néhány embert a tömlöczbe visz – s azzal punctum – adhat saját lapos erszényéből néhány ezer frankot, mit én egyéb nélkül el sem fogadnék, – de mást semmit – még csak annyit sem, hogy a legio reorganisaltassék egy politikai értelmű zászlóval, a mi pedig fő dolog, mert az ad básist a nemzethez szólani.
Éppen mert miniszterei nélkül nem tehet semmit – s mert, míg Lamarmora elnök hiában beszél rólunk minisztereinek, akarta, hogy akkor beszél velem, ha Lamarmora Párisba megyen – ily értelmű volt a turini út. A helyett hogy Lamarmora Párisba ment volna, jött a hir Párisból, hogy adieu congressus – s a király, kit különben tegnap reggel láttam volna, szerdán reggel rögtön Flórenczbe utazott.
De se baj, – a jövő hét első napjaiban én is Flórenczben leszek. – Nagy hibát követtem volna el, ha hamarébb megyek.
Irhatnak, izenhetnek Önök Deáknak, a mit tetszik, hanem megvárom, megkivánom, tegyék hozzá, hogy nekem az izenetben nincs részem, pedig nem azért nincs, mintha igen nagy szerencsének nem tartanám, ha velünk akarna működni, – hanem mert nem akarom, hogy Deák így kiáltson fel: »Kossuth megbolondula«.
Hát nem ismerik Önök Deákot!
Deák jó szolgálatot tesz s tett, hogy a tért nyitva tartja nagyobbakra, ez elv szerint »az én szerepeni ott végződik, a hol a tietek kezdődik«, hanem komolyan figyelmeztetem Önöket, ne kényszerítsék Deákot politikai becsülése érdekében ellenünk nyilatkozni.
* * *
Összeköttetésem a hazában van is, nincs is – nincs holmi haszontalan – sőt káros, sőt veszélyes zúg conspiratiók végett – van serius cselekvés végett.
Manifestumnak akkor látom helyét, ha lesz a nemzetnek mit mondanunk, igérnünk, adnunk – a nélkül nem. – Emlékezzék saját szavaira: »biztosítás és segély nélkül nem szabad a nemzetet forradalomra bizgatnunk«.
Nem szabad és kábaság volna. Kinevettetnénk magunkat.
Ha nem nyujtunk semmit a nemzetnek, – mit kotyogjunk! – ha fel akar kelni segély nélkül, nem szorul olcsó heroismusú tanácsunkra.
Mindig a comitét emlegeti Ön, tudja, hogy, ha kellend, nem ellenzendem. – Most csak ennyit. Ha van Önnek pénze, jönni s itt maradni – jőjjön – mindjárt comitéskedhetünk. – De én pénzt nem igérhetek. – Megmondtam a királynak is, ha akarja, hogy comitéskedjünk – szivesen – de adjon pénzt a comitére.
Napoleon herczeg pedig azt mondta Önnek, százezereket költött a comité – és nem tett egyebet mint tanácskozott – ergo bámulatos logikával megint comitét ajánl. Adjon pénzt reá s azt mondom: legyen.
Ha teheti, jőjjön Ön – nagyon fogok örülni.
– – – – – – – – – – – –
Csáky volt nálam – megmondtam, von der Leber weg, hogy ismerem conspiratiójuk eredetét s czélját – el is mondtam, hogy mi volt.
Egyesülést ajánlott. – Felelet: én minden jó, biztos, elvhű emberrel kész vagyok egyesülni – kétséges vagy politikai multtal nem birókra nézve nekem biztosíték kell – arra, hogy a »szálak«-at valaki azért kerítse kezére, hogy megakadályozza a cselekvést – nem, inkább egyedül kivánok maradni.
»Jöhet valaki hazulról társnak?« kérdezé – jőjjön, de jó ember legyen, felelém és maga költségére – ne zsaroljuk diurnumokkal a kormányt. – »Kormány?« kérdezé. – »Igen«, felelém.
* * *
Az istenre is kérem Önt, szünjék meg abba a nemzetiségi kérdésbe vagy akármi belügybe kivülről avatkozni. – Végtelen kárt teszünk vele. – Nem elég volt a tapasztalás?
Egyre figyelmeztetem, nagyon komolyan figyelmeztetem: ellenségeinket nem nyerjük meg. Barátinkat elidegenítjük. – A magyar ellenséggé válik, a horvát stb. nem lesz barátunk.
Aztán mivel, kivel mentjük meg a hazát.
Ismeri Ön a nemzetiségi kérdésben nézeteimet – ragaszkodom hozzájuk.
De a legünnepélyesebben tiltakozom, hogy mi abba innen kivülről dictatorilag avatkozzunk. – Nem competentiánk. – Ehhez oly erősen ragaszkodom, hogy készebb vagyok isolálni magamat, mint ettől elállani.
Ne veszítsék el Önök a hon-megmentés lehetségét.
Programmom ez, s így is izentem haza:
»Feladatomnak ismerem megszerezni nemzetemnek, a mije nincs – támaszt – segítséget – chance-ot a fegyverfogásra – belügyeitekbe nem avatkozom kivülről.«
* * *
Conspiratiókat (apró, nyomorult eszköz) nem tartok czélszerű eszköznek nemzeti forradalomra, – hanem nyilvános tetteket, melyek alapján így szólhassunk: »rendelem«.
Ez nem zárja ki annak szükségét, hogy a jó embereket (hisz tudjuk, hogy kik) avizirozzuk a cselekvés előestéjén – a szellemi előkészítés nem conspiratiókkal, hanem nyilvános tettekkel történik s történhetik.
* * *
E nyilt tényekre a kormányok akaratja kell – ez meg habozó – – de meglesz, ha nem hamarébb, akkor, midőn az első ágyú elsül. – Az akadály nem személyekben, politikai körülményekben van.
Várni tudni – s nagy dolgokban nem folyamodni kis eszközökhöz – nemcsak bölcsesség, de kötelesség is.
– – – – – – – – – – – – – – –
Szives tisztelettel
barátja
Kossuth.
Kossuth.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
