a) 1833 március 23-április 3 Kerületi ülések a rendeknél Tárgy: A jobbágytelket megillető legelő mennyiségének megállapítása. | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

Full text search

a)
1833 március 23-április 3
Kerületi ülések a rendeknél
Tárgy: A jobbágytelket megillető legelő mennyiségének megállapítása.

Folytatása a 23-ik Martiusi kerületi ülésnek.

BEZERÉDY kérdé, materialis cultura tekintetében oly messze vagyunk-e, hogy ne plus ultrát kiáltsunk? Vissza küldjük a selyemjuhat, lohert, krumplit? bár volna több, kivált ha sovánv tehin husunkat nézzük. Hol nevekednek a zsiványok inkább mint a legelőn, hol naponként kell keresni a marhát, mig ráakad az ember; csudálja, hogy több nincs. Sokat hallott a permissiváról; ő ugy tekinti a dolgot, mint az osztályt testvérek között. Egy törvény sem tiltja, hogy osztatlanúl ne birják javaikat, s eddig permissiva; de ha egy kivánja, a másik testvér ellent nem álhat, s ennyiben coactiva. Nehézség nélkül nincs uj dolog behozatala, de a törvényhozó test kötelessége, ezeket elháritani. SOMSICH igen szivesen indul a könyv tanitása után, ha tapasztalással van párosodva. Nem dicsekszik ugyan sok külföldi tapasztalással, mert töbnyire vármegye hivatalában s igy a publicum szolgája volt; de azt tudja, hogy ama gesztenyével élt emberek negyven év óta minő moralis erőt fejtettek ki s minő impulzust tudtak adni Europának. Igen szeretne azon ábrándozásban élhetni, hogy hazánk népe oly boldogul él; de bizon megvalja, hogy ezt nem láthatta. Nem igen öreg ember ő még, de két éhséget látott már hazájában, hol kukoricza csutkát makkal megőrőltetve evett a nép, s ez itt, egy oly országban, hol 4000 négyszögmértföldön 10 millió ember lakik. Mi az oka? a földmivelés tökéletlensége, melly miatt nem hogy csirkehússal nem élhet a jobbágy, de sokszor kenyere sincs. Tudja ő, hogy nehéz elválni az előitéletektől, kivált ha a privilegiált classis hasznával öszve vannak kötve; de vegyünk magunkon erőt, és rázzuk le ezen bennünk megerősödött, hogy ne mondja megrögzött előitéleteket s követve kövessük az igazságot. GR. ANDRÁSSY declarálja, hogy ha a borsodi követ a régi magyar oeconomiát fogja pártolni, ebben mindig ellene lesz s az industriát pártolandja. Azon dicsért jólétet nem látja, kivált a felföldön nem, és mi nem is lehetünk ebben competens birák, hanem kérdezzük magát a szegény népet. Ha Borsod oly boldog, örül annak, de bocsánatot kér, ha hazánk igen nagy részéről ezen meggyőződéssel nem lehet. Ha Henrik tyúkot kivánt a szegény embernek, ő is kivánna néki görög dinye helyett néha egy kis tehenhust. Kérdezzük, nem kelne el most egy kis lóherécske, kivált a mostani napokban. Végre példát hoz fel maga két communitásairól, hol legnagyobb haszonnal vettetik a lóher. BORSICZKY e tárgyban azt tartja, hogy lehet ugyan törekedni oda, a hol Anglia áll; de ezen segregatio még oda nem viszen. Hivatkozik Trenchénre, éppen ott, a hol commassatio, segregatio be van hozva, távol légyen hogy tyúkhusa volna a jobbágynak, de az asszony sok helyütt kenyeret sem tud sütni, mert nines miből. Adja Isten, hogy rosz propheta legyen, de azt hiszi, ezen segregatiokból, regulatiókból egy paraszt sem fog meghizni.

Olvastatik tovább a 3. §. 3. pontja: Pascua relate etc és a következők: Ratione qualitatis etc – Intuitu denique etc. – In locis etc.* A praesidium az elsőre határozza a tanácskozást. BENYOVSZKY itt a redactiót legczéliránytalanabnak véli arra, hogy a jobbágy sorsa jobbitassék, mert ez más szavakkal azt teszi, hogy a hol szük a legelő, ott maradjon szorult, a hol bő, szoritassék meg. Más kulcsot kiván, de itt előlegesen kimondatni akarja, hogy rosszabb karba a legelőre nézve sehol se tétessék a jobbágyság. Hasonló értelemben van BALOGH is, ki azonban azt tartja, hogy a hét görög bölcsek sem lennének képesek egy az egészre szolgáló kulcsot kidolgozni, ezért töbfélét kiván, azon hozzátétellel, hogy a hol egy sem alkalmazható, ott igyekezzék a törvényhatóság egyikhez vagy másikhoz közelitni. Ezen véleményekhez Nagy Pál is hozzáál, de a 3. §-ust egymástól elkülönözni lehetetlennek tartja. Előtte az az első kérdés, kell e maximumot vagy minimumot határozni. Ismert dolog, hogy 50, 60, 100 hold legelő is van néhol egy telek után és hogy ha ily helyeken 16 holddal történnék az excisió, az uraság 20 és több ezer holdas pusztákat privatisálna magának. Hová vezet ez? Ha ez igazságos, lehet e másképen megegyeztetni a distributiva igazsággal. mint hogy azokon a helyeken, hol a minimum ki nem kerül, ezt vagy a magáéból pótolja a földesur vagy a praestatiókat leszállitsa? Minden ember azt mondja, azért jöttünk öszve, hogy segitsünk a jobbágyon; az exstirpaturákat már elszedetni megengedtük, tegyük még hozzá. hogy a fele pascumot elszedjük tőle, s oztán tessék azt exequálni az országban, azon csenddel, a hogy jó dolgot véghezvinni kell. Ha egész birtokából nem volt képes a terheket viselni, most ha még 100 ezernyi holdokat elszedünk tőle; hogy birja? gyönyörü segitség. Egy forma clavis nem lehet, ezért vagy a rét mennyisége, vagy az allodium és urbariale közötti proportio, vagy a marhaszám szolgálhat; ennek mind a háromnak van alapja. De a mi javallatban van, az egész világon a legigazságtalanabb és csak az elfoglalás kiváncsiságától származott.

A Proiectum, 3. art. 3. §. említett 3–6. pontjának tartalma: 3. A legelőt kiterjedésére nézve bőségesnek kell tekinteni, ha a gyepes és legeltetésre alkalmas erdős részek a határ egyharmadát teszik ki, vagy ha kisebb részét is, de elegendők mind a földesúr, mind a jobbágy gazdálkodására. 4. A legelőket minőségükre nézve hat osztályba kell sorozni a könnyen felszánthatótól a kősziklásig. 5. A mennyiséget illetőleg az elkülönülés után az egyes jobbágytelekre eső legnagyobb rész 16, a legkisebb 4 hold. 6. Ahol tehát a jobbágy eddig is több igás marhát használt, gazdálkodása főleg marhatartáson alapult s bőségesen van legelő, ott egy telekre az első és második osztályból 8, a harmadik és negyedikből 12, az ötödik és hatodikból 16 hold fog jutni, ahol ellenben kevesebb az igavonó marha, szűkebbek a határok, de mégis van elég legelő, ott az első és második osztályból 4, a harmadik és negyedikből 6, az ötödik és hatodik osztályból 8 holdat hasítanak ki telkenkint.

BORSICZKY is meghatározást kiván; legyen az ur és jobbágyság között parificatio, szenvedjen kiki egyformán. Hol superabundantia van és az urnak nincs allodiaturája, ott 1/4 része járjon ki neki a legelőből. Ha látja a paraszt, hogy osztozik vele az ur, a kevéssel is megelégszik.

A hol superabundans van, ott prudens arbitrium jurisdictionum maradjon. PÁZMÁNDY is több clavisokat kiván, de mindenek elibe szeretné a libera conventiót tenni. Ennek oly helyütt is lesz foganatja, hol egy clavis sem succedat.

Már minapi levelünkben emlitettük,* hogy a legelő maximuma és minimuma iránti kérdés, melly csak maga hat ülést huzott ki, oly módon vitattatott, hogy annak tökéletes leirása lehetetlen. Ezért csak a legnevezetesebb kifejtésekről szólandunk, a töbféle voksolásokat pedig, mellyeknek töbnyire semmi sikerük nem vala, teljeséggel elhalgatjuk.

L. 281. l. – A kulcs megállapítására vonatkozólag v. ö. Kölcsey, VII. k. 182. s köv. l.

Martius 27-én és 28-án Siskovics és B. Sztojka előülésök alatt hevesen folytattaték a kérdés. A redactio mellé állottak: MADOCSÁNYI, ugy azonban, hogy a legelőnek 5-ik és 6-ik classisa kihagyattassék és leginkább a mineműségére figyelmeztessék, – PALÓCZY, ki a clavisokat leginkább azért ellenzi, mert tudja, hogy nem lehet más supperrevisorok mint a helytartó tanács és a cancellaria, mellyeket most is eltávoztatni kivánunk; – PRÓNAY, ki leginkább az önkénytől tart, és minden a biztosságok iránti tisztelete mellet azt hiszi, hogy csak akkor várhatunk jó birákat, ha világos törvényeket hozunk. Tudjuk, mily factiók uralkodnak sok megyékben, ott tehát könnyen más clavisa lehetne a factiók vezéreinek mint másoknak. Ha azonban Békésnek, Csanádnak nem elég a redactionale maximum, el kell fogadni kivánságokat. Ezen utolsó véleményben valának Szüts (Fehér) és Deák is. – HEGEDÜSnek utasitásában van ugyan a redactio, de mégis látja, hogy nehány más clavisok némely helyeken inkább alkalmazhatók. – Dobóczky, gr. La Motte, Petrovay, br. Sztojka, Torkas, Busán, MANTSKÓ (szepesi új követ), de csak részében, mivel a minimum ki nem kerül megyéjében. – BÖTHY, a regulált helységeket in statu quo hagyatni, a többiekben pedig az excisiót commassatio és regulatio által megelőztetni kiváná. A legelőt nem akarja a minemüséghez alkalmaztatni, hanem mindenütt a hol kitelik, 18 holdjával kiadatni. NICZKY (Vas) pedig a principiumot, hogy rosszabb ne legyen a jobbágy sorsa, enunciáltatni akarja.

A redactio ellenére clavisokat kivántak: NOVÁK, leginkább a rétet, SOMSICH is ugyan a rétet legjobb kulcsnak tartja; de más fekszik itt, ugymond: tartozik e a földesúr kereskedésre és hizlalásra legelőt adni? Megyéjében Csökölynek* egy hold legelője sincs még is legnagyobb marhakereskedése van. De az önkénytől leginkább tart, ha a clavisok illesztése deputatiókra hagyatik. Emlékeztet az urbarium behozatalánál történt önkényekre. És most is, ha perbe száll a jobbágy urával, ki a biro? kié az ész, a pénz, a protectio, nexus? Ő a régi szokásoknak nagy pártolója, de nem a hol depopulatiót, elszegényedést etc. szülnek. – BORSICZKY több kulcsokat projectál; a redactiót qualificative, a rétet, az allodium és urbariale között proportiót és a marhaszámot. Ezeket vizsgálja meg a deputatio és tegyen relatiót a Vármegyének. Kétféle principiumot felállitani kiván: 1-ő hogy a földesur sehol se záratassék ki, 2-or hogy a jobbágynak sorsa sehol rosszabb ne legyen, mint most; melly véleményben Hertelendy is osztozik. BALOGH ott a hol felesleges legelő van, a marhaszámot kivánja kulcsúl, hol csak elegendő, ott több clavisokat; ezeket a törvényhatóságokra bizatni akarja, mert azoknál a hiba lehető, ha pedig itt készitjük a maximumot, bizonyos. – GYERTYÁNFY leginkább a marhatenyésztésre ügyel, VÁSÁRHELYI a rétet legjobb kulcsnak találja; DESSEWFFY csak 3 classist kiván, és hogy a törvényhatóság ne legyen utolsó forum. – CSAPÓ következő principiumokat felállitani akar: 1. hogy roszabb ne legyen a jobbágy sorsa. 2. hol már megtörtént a regulatio, ott a mostani karban maradjon. 3. az egyesség mindig megelőzze; hol nem lehet, vegye fel a kiküldötség a legelő mennyiségét és minemüségét. 4. a marhaszám szolgáljon kulcsul, 5. hol erdő adatik legelőül, ott vagy az uraság vágassa előbb le a fákat, vagy engedje által a jobbágynak. 6. Hol elegendő a pascum, de az uraság gyakorlásában nincs, mi történjen ott? ezt sem lehet az önkényre bizni. 7. A zsellérekről is kell intézetet tenni, nem csak az urbariálisokról, hanem a curialisokról is. GR. ANDRÁSY minden eddig privatisalt legelőt annak hagyatni akar. RÉPÁS a négy principiumokra reááll, de praemittálja a megegyezést. KÖLCSEY csak a mennyiséget kivánja, mivel például Csongrádban sok és jó is a legelő. BENYOVSZKY a többi kulcsok közé a redactiot is felfogadja, hol illeszthető. NAGY PÁL több praktikai előadási között azon principiumot is felálitja, hogy a nem regulált helységekben, ha most sincs legelője az uradalomnak, ne is legyen, de jusa fenmaradjon azon esetre, ha a regulatio megtörténik, proportionale kikapni legelőjét. De a két fő elv még is csak az marad, hogy a hol kivántatik és lehet, ot legyen elkülönözés és hogy a jobbágy sorsa roszszab ne legyen; a többi csak modalitas. Az utolsót azonban nem ugy érti, mint ha p. o. most 45 hold legelő jönne egy sessiora, de jövendőre 22 elégségesnek találtatnék, az előbbi mennyiség megmaradjon; mert a jobbágy csak elégségeset kivánhat. A clavisok alkalmaztatására deputatiót kiván, melly mindenek előtt egyességet próbáljon, ha nem lehet, alkalmaztassa a megfelelő clavist, ha pedig egyik rész oly makacs volna, hogy egyik kulcsot sem fogadná el, akkor itéljen a Sedria. Törvényt nem kell csinálni a jónak, hanem a rossznak. A kérdések simplificatiojára Deputatiót kineveztetni ohajtott, a mihez Csapó és Benyovszky állottak, de a töbség el nem fogadta. NOVÁK és DORÓCZKY természetesnek találták, hogy a regulatio után hátramaradott pascum az uré legyen, ellenben GYERTYÁNFFY azt tartja, hogy sehol se szolgáljon a legelő elkülönözése az uradalom földje szaporitására. VÁGHY azt véli, hogy majd a classificatióban lesz a legnagyobb önkény SZALOPEK pedig azon elvet, hogy rosszabb ne legyen a jobbágy sorsa, nem elegendőnek tartja azokra nézve, kiknek most rosz helyzetök van; ezek majd semmi törvényre nem fognak hivatkozni. MARCZIBÁNYI ezt csak relative ismeri el. Tartsuk fel az alkotmányt, mert testamentumban van hagyva nekünk. Nem kell az idő szellemére hajtani, ez legszomorubb vezér lenne. Erre BENYOVSZKY azt jegyzi meg, hogy ő a testamentomban hagyott alkotványt csak ugy akarja fentartani, hogy az egész álhasson fel concessiók által; mire MARCZIBÁNYI azt viszonozza, hogy ő semmi tekintetből sem akar feláldozni valamit a constiutióból. B. PERÉNYI hiszi, nem jöttünk ide tanulni, GR. ANDRÁSY pedig csak ugyan nem lehet azon véleményben: hogy a mint bejöttünk, ugy menjünk ki az ülésből.

Mezőváros Somogy megyében, Kaposvár közelében.

Martius 29-én a vóltak elölülése alatt tartott kerületi ülésben NAGY PÁL ujra ajánlá a RRnek a Borsiczky által felállitott elveket, mellyek Americában épen ugy alkalmazhatók mint nálunk, és mellyeknél még Solon sem találhatna czélirányosabbakat, mert ezeken a clavisokon épűl az egész világon a legeltetés. De SISKOVICS mint Praeses már készen tartott hét kérdéseket, mellyekre per omnia fortia voksoltatni akarta a RRet. Belé is kezdettek, de csak hamar észrevették, hogy csak zavar lett belőlük. Egyik az elsőket feleslegeseknek állitotta, másik az utolsókat. Végre a kérdések csak kettőre olvadtak öszve t. i.: Áljon e a redactio modositás nélkül, vagy módositással? Kezdettek másodszor votisalni, de itt sem mehetett egészen véghez a voksolás, mivel sokan kik magokat a redactio mellett enunciálták, későbben ugy magyarázták voksaikat, hogy ők a három megyéket (Csongrádot, Csanádot, Békést), mellyek nagyobb maximumot kivánnak, a redactióhoz értik. Nagy lőn most a zavar, mellynek következésében csakugyan a redactio modositására mondotta ki az előlülés a töbséget.*

A március 27., 29-iki vitákra v. ö. Kölcsey, VII. k. 185. l.

Azomban* Martius 30-án Vay, Böthy, Szusits, Komlósy és Radvánszky, kik tegnap a voxoláson jelen nem vóltak, a redactiora nyilatkoztatván ki magokat, SISKOVICS mint Előlülő azt jelentette hogy igy immár 29 vármegye s igy a többség a redactiót kivánja meg tartatni. FEKETE állitja, hogy az ő jegyzése szerint, nem áll az Előlülő számitása.

Itt ismét Kossuth veszi át a tollat, áthúzza az Orosz által március 30-ról és 31-ről irottakat, s a következőkben bővebben adja.

BENE: Ha módositás alatt az értetik: hogy a redactio egészen elvettessék, úgy a többség redactióra voxolt, ha pedig úgy értetik hogy áljon ugyan a redactio, de a ki megyebéli helyzetéhez képpest nagyobb maximumot kiván adni, ezt tehesse; ugy a többség valósággal módositásra voxolt.

SZ. HORVÁTH úgy nyilatkozott, hogy tegnap követ társa* azt jelentvén ki hogy a redactiót elfogadja, azt csak tulajdon megyéjéről értette, ő mást kötelezni nem akar, s ohajtaná hogy a nagyobb maximumot kivánó 3 megyék, a törvényben kivételképp különösen megemlitessenek.

Deák Antal. A márc. 29-iki ülés csak kivonatosan van meg. (291–92. l.)

NOVÁK ezt jónak nem látja, s közönségesen kötelező törvényt ohajt, lehetnek más megyék is mellyekben 16 holdnál nagyobb maximum szintén alkalmaztatható. Ha tehát az törvénybe tétetik, annak sem lehet ellenére, ki megyéje körülményeihez képpest nagyobbat alkalmazhatónak nem itél; mert ha nem alkalmazható azon vidéken, nem fogja megadni a legfőbb maximumot, a kinél pedig alkalmazható, annak keze megkötve nem lesz.

SISKOVICS ellemben azt tartja, csupán azon 3 megyét lehet törvény által kivenni. Erre

NAGY PÁL a tárgy velejéről többé nem szóll, de ha ezen 3 megyének van azon jusa, hogy a redactióba fel állitott maximumot akaratja ellen nyakába a többség nem róhatja azért, mivel azt megyejik körülményeihez képpest inapplicabilisnak mondják; szeretné tudni azon 10, 12, megyének, kik jelentették hogy nékik azon gyönyörüséges maximum minimum idaeája nem kell, hanem más kulcsot kivánnak, hogy lehet kelletlen nyakokba róni, mikor ők is megmondták, hogy az megyéjök körülményihez szintén inapplicabilis. Az ily kénszeritést el nem fogadja, annak a legsolennisabban ellene mond, hajtsák azon törvényt végre másut ahol tetszik, s ahogy tetszik, Sopron soha el nem fogadja.

MARCZIBÁNYI: Én pedig annak mondok ellen, hogy határozatlan önkény maradjon fel, melly szerint a felülbiráló Dicasterium, vagyonomat tetszés szerint osztogathassa.

BEZERÉDY: Mikor végzés a végzés? midőn azt az Előlülő annak kijelenti. Hogy másnap egy két követ ujabb nyilatkozása a tanácskozásnak uj studiumot szüljön, az nem lehet, hólnap megint eszébe jut egy kettőnek máskép gondolni meg magát, s ez hová fog vezetni. A mi tegnap végzés vólt annak végzésnek kell maradni.

SOMSICH: Ha közönséges szabályt akarunk felállitani, kövessük mások parlamentáris szokását, hol kifüggesztik: hogy voxolás lesz, ekkor ha valaki elmarad, nem panaszkodhatik. Egyébként csak illő hogy a megyék magokat kijelentsék.

NICZKY (Vas): Mi mindennap új dolgokat teszünk, mellyek eloszlatásunkra vezethetnek. Egyik a töbség végzésének ellene mond, másik az Előlülő hitelességét tagadja. Igy a kerületi ülések meg fognak szűnni. Hogy a mit a töbség decidált egy törvényhatóság tagadhassa, s azt mondhassa: „ezt meg nem engedem” – én ezt soha el nem ösmerem.

NAGY: Én csak azt mondom, oly törvényt melly 3 megyének megengedje, hogy csináljon a mit tetszik, más 12-őt pedig akaratlan kelletlen kénszeritsen, soha el nem fogadhatok.

MADOCSÁNYI: Én törvényhozó testet képzelni sem tudok, ha nem a többség akarattya szab törvényt s ha egyes követ azt mondhatja, hogy azt meg nem engedi. Ha egy tárgyban áll az ilyes kivétel, másban is állani kell, úgy azoknak, kik az usufructuatiót ellenzették, kik nagyobb constitutivumot, kik a bormérésben más rendet kivántak, mind meg kell engedni. Minek jöttünk hát ide! Igy inkább adja be kiki utasitásait az Itélő Mesternek, had csináljon belőle 52 urbariumot. Én inkább törvény nélkül megyek haza, mint különös törvényt vigyek haza.

PÁZMÁNDY: Én kijelentettem hogy Megyémben maximumot határozni lehetetlen. Sokat beszélnek itt az önkényről, nem mindennél nagyobb önkény? oly törvényt hozni, mellyről én világosan kijelentettem, hogy megyémben végrehajtani lehetetlen? De csak menekedjünk már egyszer ezen kérdésből, mert mióta vélle vesződünk, már Constitutiót is lehetett vólna fabricálni.

Ezen szempontban többen osztoztak. DUBRAVICZKY declarálta hogy még szava lesz, örökké a maximum ellen fog szóllani, de itt örömest enged, csak legyen egyszer vége, fel marad az országos ülés. RÉPÁS: Hogy ő többet e tárgyban sem tanácskozni sem voxolni nem fog. MAJTHÉNYI (Bars): Ámbár Collegája tegnap voxolt, s az ő szivéből voxolt, de ő nem bánja, még elidálni is kész, mindent csinál csak már egyszer tovább menjenek. (Marczibányira célzott, ki a redactióra voxolt, ámbár Collegája rét, föld idom kolcsát javallotta.)

LA MOTTE: Sok sajnálkozásokat hallotam, hogy drága az idő, hogy sok diurnum, hogy jobb megszűnni a kerületeknek Én ezen sok sajnálkozásokat sajnállom.

BENYOVSZKY kérdi a redactionalistákat hogy hát ugyan mit akarnak? mert ő most sem tudja kivenni.

G. ANDRÁSSY: Én a Praeses kijelentését kivenni nem tudtam, de a kellemetlenséget nevelni nem akarom. A Redactión semmi módositgatás nem segit, nem hagyjuk meg a mint van, mentől rosszabb valami, annál közelebb a segitség.

CSÁSZÁR: Csak azt szeretné már tudni, áll e valami, vagy sem, mert sajnálkozva mondja: csépelünk, csépelünk nagy tüzzel, de mit? szalmát. Azt inconstitutionale principiumnak tartja, hogy ha valamelly vármegye meg nem egyez, az kivétel legyen.

BEZERÉDY: Hogy constitutionalis országban a forma nagy védelem az önkény hatalma ellen, tagadni nem lehet. Kérdi a RRket, magok akarják e ezen féket megrontani? Őtet azon aggodalom bántja hogy egyszer s mind alkotványos erőnket is megrontjuk.

DOKUS azt tartja, tanácskozni kell a hátralevő kérdésekről. Ők is kik legszorosabban ragaszkodtak a redactióhoz, azt, hogy más megye többet ne adhasson, gátolni teljeséggel nem akarták.

SZINYEI: Csak ott látom az egész scandalumot; hogy a minoritás nagyon violentálja a maga véleményét. 3. dietán vagyok itt, de soha sem hallottam, hogy valaki azt mondotta vólna, azért fogadom el a redactiót, mert legrosszabb, nem engedem a többség akaratját megyémre tolni s a t. Engedjenek meg, de ha ily indulatoskodás fog vezérelni hová megyünk? A többség midőn a redactiót elfogadta, úgy értette, hogy a kinek tetszik többet adni, az kivételbe menjen.

SISKOVICS: Ugy hiszem ezt igy enunciáltam, de ha nem, emlékezetem hibája. Tessék megmondani, azon 3 megyén kivül van e még más is, aki nagyobb maximumot kiván.

SZ. HORVÁTH: Mind azért, mivel a mai naprol elmondhatjuk „amici diem perdidi” mind azért, mivel a magyar törvény azt mondja: „privilegium per non usum amittitur” ne hogy halgatásommal a beszéd privilegiumát elveszetnek lenni haljam: igyekszem a T[ekintetes] Rendeknek vesztegetett idejét magam részéről is pazarlani. (Itt Sárosnak azon mondását, hogy violentátio, a parlamentaris szokással meg nem egyezőnek, s igazságtalanságnak deklarálja, Somsichnak felel, hogy nem akar véle az olvasotságban mérkőzni, de ő a külföldi parlamentaris szokást nem úgy tudja, hanem úgy hogy a követek számának 2/3 jelen van, az tanácskozik, s dönt.)

BALOGH azt hiszi, a Sáros vádja nagy becsületére válik a minoritásnak, hogy az intelligentia harczában, a majoritással ennyire képes megbirkozni.

PRÓNAY Sárossal tart, 10 napja hogy a minoritás violentál.

BERNÁTH: Ez senkit sem sért hiszen minden tanakodás abból áll, hogy a majoritás, a minoritással küzd. A majoritás itt azt mondá: nekem redactio kell, egy kis minoritás: hogy ő még többet ád. Erre a majoritás azt mondá, jó, tessék. Mi van egyébb hátra, hanem hogy egész alázatossággal kit kit felszóllitsunk, adják be numerice kik, s menyivel több maximumot akarnak. Mi más gyengédséget nem kivánunk annál, hogy önkényt haza vinni ne kénszeritsenek.

Sok és számos enuntiatiók után a végzés e szerint jelentetett.* És igy a 23 megye maga között tanácskozván calculusát bé fogja nyujtani, de sokan úgy akarják érteni hogy nem csak nagyobb maximumot határozni, hanem a maximum, minimum idaeájátol egészen eltávozni, és más clavist in specifico kérni fognak. Azomban April 15-éig még kivánságukat bé nem adták.

V. ö. Kölcsey, VII. k. 187. l.

Martius 31-én a plébánosak s a t. illetőségét tárgyazta pont* Radvánszky és Bene előlülésök alatt tartatott kerületi ülésben azon változtatással hogy a Popa szó helyett tétetett Parochi cujuscunque ritus et confessionis, elfogadtatott. DOKUS és SZINYEY azt kivánván hogy a melly plébános egy teleknél többet bir, a legelőben is idomzólag részesitessék, BALOGH ellenzé, részint mivel a plébános se úr se jobbágy, semmi terhet nem viszen, részint mivel nem szeretné a clerust, melly az országnak úgyis már oly nagyrészét birja, még jobban dotálni. Azért minden esetre csak egy sessiora való legelőt adatni kivánt. Ez meg állott.*

A Proiectum, III. art. 3. § 7. bekezdése szerint lelkésznek egy, tanítónak és jegyzőnek fél telekhez illő legelő jár, „nisi praesciptorum aliquis maiore, utpate sessionem integram exsuperante dote, cui pascuum etiam admensurari debebit, esset provisus.” (23. l.)

V. ö. Kölcsey, VII. k. 188. l.

April 1-ő napján

A Zsellérekre az utánok következő pontra és a Bánáti megyékre nézve* meg állott a redactio, azon hozá adással hogy csak az urbarialis tabellába bé ment zsellérek értetődnek.*

E pontok tartalma: nyolc-nyolc zsellérnek egy egész telki járandóság jut. Ahol nincs elég legelő, ott vagy megmarad az előbbi szokás vagy pedig a földesúr és a jobbágyok szabadon egyezkednek. A temesi kerület megyéiben, mivel itt a legelő illetőség már meg van állapítva, az eddigi szokás megmarad.

A közben hiányzó részeket már a bizottság kihagyta. (Modificationes, 7. l.) – V. ö. Kölcsey, VII. k. 192. l.

Apirilis 2-án és 3-án tartatott kerületi ülésekben a vallás iránti viszon izenet lévén napi renden, ezen napoknak resultatumát már 31-ik számú levelünkben adtuk.*

V. ö. 277. s köv. l.

April 4-étől–8-áig szünet.

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me