113.
Pest, 1837 február 27.
Kossuth levele Kölcseyhez: megküldi neki az ifjak ügyében hozott ítélet szövegét.
Pest, február 17. (!) 1837.
Hosszú levelet, s minden közérdekű tárgyakról kimerítőt akartam írni Neked, de hónapokig betegség, s betegség közt ezer munka nem engedték, – első üres napom a tied – s az lesz a jövő vasárnap.
Most lelkemet leírhatlan indulatok szaggatják. E pillanatban veszem a királyi Táblának ítéletét a szegény ifjak dolgában, e pillanatban indul Szathmárba az alkalom, küldom az ítéletet; de nem, nem ítélet az, titkos Vehmgerichti erőszak. Borzadni fogsz, ha megolvasod, meghaladott az mindent, mitől, ismervén bár a Táblát, tartottam, s csak 3 volt a 20 között, aki nem így szavazott!! Földváry, Császár és Zsombory.
Majd megküldök mindent, mit az atya, a szegény szerencsétlen roncsolt szívű atya perkezdete óta e tárgyban tőn. Ha talán gyűléskor hasznát vehetnéd. Nem fog-é dörögve felordítani az is, aki eddig hallgatott, vagy csak remegve, de remélve sóhajtott. Én írni, én gondolkozni nem tudok. Szegény, szegény haza! Mi lett a személyes bátorságból!!
De ne gondold, hogy elcsüggedtem, én bizonnyal nem; a pokol tátott szája előtt sem, sőt felzúdul erőmnek azon része is, melly tán szunnyadott, csak most e pillanatban nem vagyok ura keblemnek.
S ez a játék, mit Lapsánszkyra, a tisztán megmutatott delatorra nézve űztek a közönséggel! És – de hiszen csak olvasd s vesd egybe.
Csanádnak szép ideája az országos küldöttség.
Mikor virrad jobb jövendő reggele hazánkra? Hiszen meg, régen megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt!!
Mit kell, mit fogunk tenni, még magam sem tudom, csak annyi áll tisztán előttem, hogy az erőszak ellen felkiáltanunk szükség, – felkiáltanunk, hogy felhasson az Istenség thrónjához, s a jövő diaetán tudom nem lehet józanon egy lépést sem tenni, míg a személyes bátorság ismét alapra nem állítattott. Mert mit ér olly emberek javáról gondoskodni, kiknek személyök nincs bátorságban, – e nélkül kábaság minden, maga a társaság is.
Isten óvjon meg bennünket a tébolyodástól. Isten edzze kebleinket, hogy impavidos feriant ruinae. Ölel meleg barátsággal hű barátod.
Sk. ered. Ráday Könyvtár, Szemere Tár.
Kiadva Vasárnapi Újság, 1870. 3. sz.
Kölcsey ápr. 25-i kelettel válaszolt Kossuth levelére. Megbotránkozását hangsúlyozta az ifjak ügyében hozott ítélet miatt, s további adatokat kért Kossuthtól, hogy a jún. 5-én kezdődő megyegyűlésen felkészülten folytathassák a harcot az ifjak érdekében. Beszámolt márc. 6-i közgyűlésükről s az ott hozott határozatokról, végül megjegyzéseket fűzött néhány a közvéleményt foglalkoztató politikai kérdéshez. (Kölcsey válaszlevelét l. Kölcsey Ferenc Összes Művei, Bp. 1960. III. köt. 779. kk.)