106. Pozsony, 1848 január 7. Kossuth módositó felszólalásai országos ülésben a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerül…
106.
Pozsony, 1848 január 7.
Kossuth módositó felszólalásai országos ülésben a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerületi törvényjavaslathoz.
Pozsony, 1848 január 7.
Kossuth módositó felszólalásai országos ülésben a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerületi törvényjavaslathoz.
Az újév utáni első országos ülésben a szokásos újévi formaságok lezajlása után felolvasták a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában készült kerületi törvényjavaslatot. Kossuth elsőnek kért szót:
Alázatos előterjesztésem folytán ki fog sülni, mért szólok a dologhoz most, midőn a törvényjavaslat csak egészben olvastatott fel, és mért nem tartom fen észrevételeimet akkorra, midőn szakaszonként fog fölvétetni; ennek oka az, mert a javaslatra nézve többrendbeli észrevételeim volnának, mellyeket ha a KK és RR elvileg helyeselni méltóztatnak, a szerkezet módositása tekintetéből, alkalmasint szükségessé válnék, az eddigi gyakorlat szerint is, e törvényjavaslatot és felírást a kerületi ülésre ujra visszavinni. Ezért teszek most mingyárt némi észrevételeket, mellyek elsője a közoktatási nyelvet illeti.* Én, a mint ohajtom azt, hogy a közoktatási nyelv kirekesztőleg magyar legyen: ugy megvallom, hogy e szabálynak illy általánosságban leendő alkalmazására nézve a practicabilitas igényeit is tekintetbe venni kivánom, s hazánk jelen helyzetében nem látom kivihetőnek azt, hogy az elemi iskolákban a közoktatási nyelv mindenütt egyszerre magyarrá tétessék; annálfogva ugy kivánom a §-t szerkeszteni, hogy annak értelme csak a tudományos köziskolákra szóljon; az elemi iskolákra nézve pedig rendelkezés tétessék, hogy bennök a magyar nyelv tanittassék; de az iránt, vajjon oktatási nyelvül alkalmaztassék-e, a körülményekhez képest az illető hatóságok intézkedhessenek. Ez volna a lényegre nézve egyik észrevételem. A második az: hogy Posega, Verőcze és Szerém vármegyékre nézve szükségesnek találom, bizonyos közbejött körülményeknél fogva azt, a mi a 4. §-ban csak permissive mondatik, imperative kitétetni, hogy t. i. a latin nyelvet belügyeikben 6 évig használni nemcsak szabadságukban álljon, hanem köteleztessenek; nehogy a permissiv törvény bal magyarázatokra adjon alkalmat. A harmadik észrevételem a 6. 7 és 8. §§-at illeti. – Tek. KK és RR! egy idő óta azon részeknek, – mellyek hol Horvátországhoz kapcsolt részek, hol Dalmát- és Tótország nevezetek alatt jőnek elő, – elnevezéseikkel, törvényeinkben és országos tárgyalásainkban, valóságos játékot látok üzetni,* és nem annyira ugyan a jelenben, mint a mult történetében, könnyelmü fölcserélését látom e nevezeteknek, miből bajaink egész özöne forrásol. Horvátországra nézve a KK és RR-nél azon aggodalom fordult elő, hogy Horvátország, fájdalom, nincs a magyar korona alatt, hanem nagyobb részint török kézben, s csak némi kis részben van a határőrvidékben foglalva. Ezen okból, e nevezet helyébe tétetett a kapcsolt részek nevezete. De e kifejezésre nézve ismét baj van; mert a KK és RR több országgyűlésen által, a Főrendek táblájával együtt, azon közértelemben voltak, hogy a magyar tengerpart a magyar nyelvre nézve, egészen más tekintet alá jő, mint azon részek, mellyek hol Horvátországnak, hol Kapcsolt részeknek neveztetnek; már pedig a 4. §-ban, a tengerpart, és Posega, Verőcze és Szerém vármegyék össze vannak foglalva; a kapcsolt részek pedig a 6. 7. és 8. §§-ban ismét egészen más tekintet alá jőnek, honnan könnyen zavar származhatik; mert a Kapcsolt részek szónak értelme szerint, azon privilegium világos szavainál fogva is, mellyel Mária Terézia alatt Fiume Magyarországhoz csatoltatott,* Fiumet is a Kapcsolt részek alatt kellene érteni, a privilegium ugyanis igy szól: „Ut separatum sacrae Regni Hungariae Coronae adnexum Corpus porro quoque consideretur” stb. E szerint Fiume is adnexum, – igen, de mégsem azon, s olyan kapcsolt rész, mellyre nézve a KK és RR az emlitett szakaszokban különféle kivételeket tenni kivánnak. Én tehát a kapcsolt részek kifejezésnek az egész 6. 7. és 8. §§-ban megváltoztatását szükségesnek tartanám. – Mi a magyar tengerpartot illeti: tagadhatatlan, hogy az, figyelembe véve annak különös helyzetét, hogy t. i. az a világkereskedésnek kapuja, a tek. KK és RR előtt különös tekintetet érdemel; minélfogva a magyar tengerpartra nézve, nem elégedném meg részemről azon eljárással, hogy a 4. §-ban* Posega, Verőcze és Szerém vármegyékkel, – mellyek tőle minden tekintetben különböznek – együtt tárgyaltassék: hanem a magyar tengerpartra nézve különös szakaszt kivánnék alkottatni. Nem szerkezeti szempontból szólok; mert, az eddigi szokás szerint, kerületbe kivánom a tárgyat vitetni; de csak azon értelmet kivánom a szakasznak tuladonittatni: „hogy a magyar tengerpart nem csak hat évre, hanem – míg a törvényhozás máskép nem rendelkezik – az ott gyakorlatban volt olasz nyelv használatában meghagyassék.” Ennek különválasztása tehát azért is szükséges, mert ha azonegy §-ban maradna e rendelkezés, hol Posega, Verőcze és Szerém vármegyékről van szó, nem tétetnék a magyar tengerpartra nézve kivétel, pedig ennek ott az életben van alapja. Végre bevallom, hogy a mint Slavonia irányában – mert valósággal csak Slavoniáról lehet szó, miután Horvátország nem létezik* – ezen kivételeket helyeslem, s a mint sohasem fogok abban megegyezni, ha valami alaptalan és jogszerütlen igények tétetnek, a törvényhozás és Magyarország irányában: ugy valami ollyanra, mellyben méltányosság nem létezik, nem kivánom a részeket kötelezni. Igy az 5. §-ban ki van mondva: hogy minden hivatalos pöcséten a körírás magyar legyen. Én hajlandó leszek, a kapcsolt részekre nézve kivételt tenni, megengedvén, hogy náluk a hivatalos pöcsétek latin körírása továbbra is megmaradjon. – Illy észrevételeim volnának, mellyeket ha KK és RR elvileg pártolni kegyesek lesznek, – azon esetre, kivánom ezen tárgyat kerületi ülésbe visszavitetni.
A törvényjavaslat 3. §-a mondta ki, hogy „a közoktatási nyelv is kirekesztőleg magyar leend”. (Iratok, 50. l.)
V. ö. előbb, 414. l., 3. jegyzet.
1779 ápr. 23.-án adta ki Mária Terézia a visszacsatoló oklevelet, amelyben Fiumét „separatum sacrae regni coronae adnexum corpus”-nak nevezi.
A §. szerint „Posega, Veröcze és Szerém vármegyék, úgyszinte a magyar tengermellék is, az ott eddig gyakorlatban volt nyelvnek egyedül ön keblükben és saját belügyeikbeni használhatásában a jelen országgyűlés berekesztésétől számítandó hat évig meghagyatnak.”
V. ö. előbb, 382. l.
Kossuth szavai természetesen újból heves vitát indítottak el s elsősorban megint a kapcsolt részek, a tengerpart és a drávántúli megyék követei válaszoltak Kossuth megállapításaira. Egyes állításaikra Kossuth újból válaszolt:
Sajnálom, hogy Buccari követe nem figyelmezett az 1625: 61. t. czikkre,* mert e szerint ha ő azon urakat horvátországi követeknek mondja, akkor ülésök sem lesz a táblánál, minthogy azon törvény a Slavoniai követeknek adott itt ülést, és nem a horvát követeknek. Hogy pedig Slavonia nevezet alatt mi értetik, mi nem értetik, e részben azokra, miket a követ úr előterjesztett, most nem fogok válaszolni; nem azért, mert a t[ekintetes] RR határozatából ezen bonyodalmas ügy már egyéb tárgyalás alatt van.* Csupán azért szólaltam fel, nehogy helybenhagyni látszassam azon észrevételeket, miket némelly követ urak előadtak; s mikre csak azt jegyzem meg, hogy mind azon adatok és törvények, mellyek felhozattak, egyenes ellenkezőjét bizonyitják annak, mi azokkal bebizonyittatni szándékoltatik. Mit a diakóvári káptalan követe mondott, mi is tudjuk, és ismerjük régóta a törvényeket, mellyekről szóllott; de azokban is épen ellenkezője van annak, mint a mit bebizonyitani akart; mert Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyék békeblesitésének történetéről az actákban egészen másokat olvasunk, mint a mit a követ urnak mondani tetszett; ezekről azonban most bővebben nem szólok, még majd rájok fog a sor kerülni.* – Egy követ urnak kijelentésére,* ki a sz. kir. városok köréből felszólalt, rövid megjegyzésem van; s ezt azért teszem, mert szavai a naplóba beiratnak, s mert igen furcsán hangzik, midőn valaki azt mondja, „hogy a RR czélul tűzték ki maguknak az eszméket összezavarni.” Ez nincs rendjén; egyéb észrevételt mindazonáltal most tenni, nem akarok. – Egyébiránt valóságos czéljai felszólalásomnak az volt, hogy miután maga a m[éltóságos] személynök úr is megegyezik abban, hogy a törvényjavaslat a kerületi ülésbe visszavitessék, az elnevezésekre azonban mégis észrevételt tenni méltóztatott;* erre nézve azt a megjegyzést teszem, hogy nekem távolról sincs szándékomban olly nevezetet használni akarni, melly diplomatikailag a magyar törvényekben nem használtatott; hasonlóképen nincs szándékomban, egy itteni nevezet által e kérdésnek diplomatikai részét praeoccupálni; de mert ez nincs szándékomban, s mert itt a magyar nyelvnek némelly kivételek melletti használatáról van szó, más részről csak olly kifejezést kivánok diplomatikailag ezen törvény által elfogadottnak használni, mellyből ne következtethessék az, hogy máshová is érteni akarják; mert a kapcsolt részek alatt Fiume is értetik, pedig a 6-ik 7-ik 8-ik §. nem akar a KK és RR által Fiuméra értetni. Ennél fogva, olly kifejezést szeretnék használtatni, mellyből tisztán s világosan kitünjék, hogy kire és mire nézve teszik a KK és RR a kivételeket. – Következőleg törvényjavaslatnak a kerületi ülésbe visszautasitását ugy kivánnám a t[ekintetes] RR kegyes beleegyezésével értetni, hogy az minden kivétel s minden megszoritás nélkül menjen oda vissza.
A tc. azt mondja, hogy „… unus ex ablegatis regni Sclavoniae inter magnates vocem habeat, reliquis ablegatis inter regnicolas solitum locum et suffragium retinentibus.”
A honositási törvényjavaslat kapcsán, ahol a honosításhoz szükséges magyar nyelvtudás kérdésénél került szóba Szlavónia ügye.
A horvát ügyet (v. ö. előbb, 324. l., 27. jegyzet) az ellenzék a legfontosabb tárgyak közé sorolta s bizottságot küldött ki, amely Kossuthtal az élén, már dolgozik az országgyűlési tárgyalás anyagának összeállításán.
Körös város követe, Fodróczy állította a törvényjavaslat 4., 6. és 7. §-ával kapcsolatban, hogy a rendek az eszméket készakarva zavarták össze.
A személynök Kossuth előbbi felszólalásával szemben kérte a rendeket, hogy tartsák meg a szóbanforgó területek régi elnevezéseit, mivel azok a törvényekben is így fordulnak elő s a mult országgyűlésen is így használták őket.
A vita még jóideig folyt tovább, a rendek végül mégis úgy döntöttek, hogy Kossuth javasolt változtatásait kerületi ülésben kell megtárgyalni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
