137. Pozsony, 1848 február 20. Az ellenzék központi bizottmányának körlevele a megyékbeli ellenzékiekhez az országgyűlés legfonto…
137.
Pozsony, 1848 február 20.
Az ellenzék központi bizottmányának körlevele a megyékbeli ellenzékiekhez az országgyűlés legfontosabb kérdéseit illető magatartásról.
Pozsony, 1848 február 20.
Az ellenzék központi bizottmányának körlevele a megyékbeli ellenzékiekhez az országgyűlés legfontosabb kérdéseit illető magatartásról.
Tisztelt Honfitársam!
Az országos ellenzéknek az administratori sérelem tárgyában költ királyi leirat iránt ·/· alatt ide mellékelt nézeteiből,* noha azok a visszaélések, s azokból eredő több oldalu veszély részletes fejtegetése nélkül, pusztán jogi és alkotmányos elvek tárgyalásával szerkezvék, – bőven megyőződhetnek tisztelt elvtársaink, miszerint azon indokokban meddő, törvényhozási igényeinket compromittáló, s az országot vigasz nélkül hagyó leirat a nemzet érzékeny aggodalmát és sérelmét nem csak nem orvoslá, de könyebbülő változásba sem helyezé. Meggyőződhetnek továbbá még arról is, miként az emésztő és terjeszkedő seb az alkotmány testéről csak ugy és azon esetben leend elirtva, ha a törvénytelen administratorok állomásaikról elhelyeztetnek, a számokra tervezett dij eltörültetik, s az összes jelen Europa szellemével főleg és közelebről pedig saját álladalmunk szerkezetével ellentétben álló ezen absolutisticus irány merőben megszüntetik.
Nyilván az országgyűlési viták eredményeként alakult kompromisszumos felirattervezetet mellékelték a körlevélhez. (L. e kötet 535. s köv. l.)
Minek következtében azon polgári kapocs és rokonszenv erejénél fogva, melly a tiszta és önzéstelen haza szeretetben minket válhatlanul egyesit, hazafiui bizodalommal kéri és szorgalmazza az országos választmány önt és általa fellelkesitendő helyköri elvbarátainkat, hogy a készség és áldozat tellyes buzgalmával és eszközeivel fellépvén, követeiknek erős és határozott utasitásul adni törekedjenek, ezen aggasztó sérelem merő és tetleges megszüntetését, olly formán, hogy a katona ajánlat csak azon megszüntetés „sine qua non”-ja legyen,* s míg az utasitásokban szó szerint kifejezendő ezen igazságos követleése a nemzetnek ki nem elégitetik, – jelesen: míg a kinevezett administratorok el nem mozditatnak, a számokra gyakorlatba tett dij meg nem szüntetik, az ezen intézmény behozatalára költ praesidialisok vissza nem vétetnek, s azon hivatal eredeti kötelességére: t. i. a törvények megtartása feletti örködésre tetleg nem reducaltatik, – katonát semmi esetre ne szavazzon.
Az újoncmegajánlás volt a rendi országgyűléseken az adómegajánlással együtt az a fegyver, amellyel a rendek sérelmeik orvoslását igyekeztek a kormánytól kierőszakolni; éppen ezért mindig az országgyűlés végén került rá a sor.
Másik fontos és mellőzhetlen tárgya és czikke a határozott utasitásnak, a középponti választmány meggyőződése szerint az évenkénti országgyűlés, azon jus publicumból folyó általános indokok mellett, mellyek Europa miveltebb nemzeteit már régtől ezen gyakorlatra birták; reánk nézve kikerülhetetlenné teszi azt egyfelől az eszméknek és törvényhozási szükségeknek, viszonyaink és átalakulásunkból eredő gyors változatossága, másfelől azon negítiv előny, miszerint a tévelygő, vagy az absolutisticus akaratu kormány intézkedéseit, mi előtt azok három évi vissza élő gyakorlat által erőt, megvesztegetett közvéleményt, vagy éppen sikert szerezhetnének, ellenőrzeni, megakadályozni, s egybetartó erély és összehatás által elirtani időt és alkalmat nyerend a magáról gondoskodó nemzet.
Ugyan azért az évenkénti országgyűlésről alkotandó törvényt, mint szintén a saját alkotmányunkra olly félelmesen vonatkozó horvát sérelem orvoslatát is, szoros és változhatlan utasitás utján sürgetni, szorgalmazni s a követek legelőkelőbb, és szigorubb törvényhozási kötelességéül irni és meghagyni, a nemzet legközelebbi, és életbevágó érdekei közé tartozik.
E három nagy fontosságu pont az, mellyeknek kedvező, és ingatlan kivitelére az országos ellenzéket figyelmeztetni, fellelkesiteni fő és kiváló kötelességéül látja a választmány; s örömest öleli azon meggyőződést, miként az egyetemes párt összeforradása óta kifejtett nemzeti erő, ezen utasitási pontok életbe léptetése által ujabb támaszt nyujtand a törvényhozásnak, ujabb reményt biztosit a közös hazának.
Minek folytában legkedvesb kötelességemül teljesitem a választmány azon hazafias bizodalmát ezennel kifejezni és átadni, mellyet a közjónak önre számított szerepében helyeztet, mellynek kívánt és kellő befejezése a férfias önérzet koszoruját vonja maga után.
Tisztelettel és hazafiui nagyrabecsüléssel maradván
Tisztelt honfitársamnak
Pozsony, Febr. 20-án 1848.
rokonszenvü elvbarátja.*
Másolat, O. Lt., Vörös Antal-gyüjt., 781. sz.
Másolat, O. Lt., Vörös Antal-gyüjt., 781. sz.
A körleveleket általában Batthyány Lajos írta alá, a fogalmazás azonban többnyire Kossuth munkája volt.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
