151. Pozsony, 1848 március 7. Kossuth felszólalásai a horvát kérdéssel és a miniszteri felelősséggel kapcsolatban.
151.
Pozsony, 1848 március 7.
Kossuth felszólalásai a horvát kérdéssel és a miniszteri felelősséggel kapcsolatban.
Pozsony, 1848 március 7.
Kossuth felszólalásai a horvát kérdéssel és a miniszteri felelősséggel kapcsolatban.
A kerületi ülésben újból a városi törvényjavaslat került volna sorra, azonban Josipovič napirend előtt felszólalt és kérte, hogy a horvát kérdést tüzzék végre napirendre. Kossuth, mint a kiküldött bizottság tagja és irányítója, válaszolt neki:
Turopolya inditványa lelke mélyéből van meritve, de szükségesnek látja, hogy a napra, mikor azt fölvenni akarják a rendek, határozzanak; ugy azt is – valjon azt egész mivoltában és terjedelmesen, vagy csak részenkint; mert ha az első szerint kivánják, akor kénytelen kinyilatkoztatni, miszerint az még nem egészen kész – amit ő sajnál ugyan, de a mint Baranya tegnap inditványozá, kell hogy valami történjék; mer reggel ülés, délután is munka, s igy csak az éjjel marad fön, – ő megteszi ugyan, hogy akkor is dolgozni fog, és nem is fog szabadkozni, de vegyék a t[ekintetes] RR mentségül, hogy még eddig el nem készült. Igy tehát ha a három horvát megye iránti sérelmet is kivánják – napot határozni nem lehet, mert az az iránti munkálat még el nem készült.* Azonban megvallja, hogy a jövendő biztositása tekintetéből mindenekelőtt szükséges, miszerint az ingerültség mellőztessék és e végre az volt szándéka, hogy mindenek előtt a k[irályi] városok ügye fejeztessék be – és e mellett tekintetbe vevén az idő rövidségét, azt kiváná, hogy ne sokáig bibelődnénk, hanem ha valamiben van véleménykülönbség, azt szavazat által döntsük el. – Azután pedig ezen keresztül hatolván – vétessenek föl a főrendektől visszaérkezett izenetek s azok közt leginkább a magyar nyelv és nemzetiség körüli.* – És mind ezek után pedig abból a nézetből indulva ki, valjon lehet e még azon varasdi urakkal valami ollyan megegyeztetést véghez vinni, melly a viszályt kiegyenliteni képes – egy inditványt teend, melly szerint azon három horvát megyének külön országgyűlési képviselet, mint a magyar megyéknek, adassék; – ha pedig nem akarnak beleegyezni és békitő kezet nyujtani, ám lássák, ha a sebek szaggatásához nyulunk. De addig, míg a k[irályi] városok ügye befejezve nincs, szemét sem akarja behunyni. Egyébiránt a horvátügyre nézve a documentumok kinyomatását mindenesetre kivánja.
A bizottságot a nov. 29.-i kerületi ülés küldte ki, munkálatából Kossuth iratai között csak a 139. szám alatt közölt töredék található.
A rendek izenete ebben a tárgyban január 15.-én ment át a főrendekhez (Iratok, 49. o. köv. l.), a főrendek febr. 4.-én és 5.-én tárgyalták le és válaszukat márc. 4.-én küldték át a rendeknek.
Kossuth indítványa határozatba ment. Ezután sorra került a városi törvényjavaslat 230. §-a, amellyel kapcsolatban Kossuth indítványára végzés lett, hogy amennyiben a városi számadásokat a helytartótanács egy éven belül nem vizsgálná fölül, a helytartótanács számvevő osztályának főnöke felelősségre vonandó. Kossuth azért javasolta ezt, „azon nézetből, hogy a felelősség, ha bizonyos személyhez nem köttetik, csupán chimaera”. Tovább haladt a vita, a következő §-ok a kir. főpolgármester személye felől intézkedtek, aki – min a főispán a megyében – a központi hatalom felügyeleti jogát gyakorolná a városokban. A 236. §-sal kapcsolatban vita támadt, hogy a király a főpolgármestert a város által ajánlott személyek közül nevezze-e ki vagy nem. Itt Szatmár követe, Kende következetlenséget látott abban, hogy azok, akik a felelős minisztérium hivei, nem akarják, hogy a kormány maga válassza meg funkcionáriusait. Kossuth válaszolt neki:
Mielőtt a következő kérdésekre általmennénk, méltóztassanak megengedni a tek. KK, hogy egy pár szót a voksolás közben hallottakról megjegyezhessek. Következetlenséggel hallottam vádoltatni azokat, kik ministeri felelőséget akarnak, s a mellett a monarchia elvét korlátlanul alkalmazni nem akarják. Ez épen nem következetlenség; s azt állitom, miszerint azon állitást, hogy a ministeri felelőséget másképen behozni nem lehet, nem tiszta statustan, hanem utánzása a franczia rendszernek, mellynek életre valótlanságát a február 23-diki nap megmutatta.* A ministeri felelősség a községi életnek kifejlődésével ellentétben nincs, sőt a ministeri felelősség eszméje míg ellenkezésben van a szabadsággal és renddel, oszlopa és támasza nem lesz sem a rendnek, sem a szabadságnak, sem a trónusnak. A szabad nemzet a rendnek is barátja, mert szabadságának biztositékát csak a rendben találja föl. S azért itten kénytelen vagyok ellenmondani minden ellenkező doctrinának. A ministeri felelőséget kivánni fogom, hogy törvénytelen parancsokkal ne szabadjon kormányozni, de egyszersmind kivánni fogom, a szabadságot a nemzet keblében is. Baranyamegye követének teszek észrevételt. Ő azt mondotta, hogy a megyékről vett hasonlatosságnál fogva szükséges a városi felügyelőkre is a korlátlan kinevezés.* Ezen korlátlanságot az nem ismeri, ki a magyar municipalis szerkezetnek történetét fürkészi. Ezen korlátlanságot absolut tendentiáju kormány hozta be, és ha Magyarországban a megyék közigazgatásában rend nincs, ez nem onnan van, mivel a mostani institutiok nem elég sikeresek a rendet föntartani, hanem a magyar alkotmányos élet szellemétől eltérő intézkedések következése. Mert mikor közbizodalmat nem bíró egyéneket tettek a megyei kormányzásra az 1536: 36. ellenére, akkor idézték elő azon zavarokat, mellyeket a megyékben, tapasztalni kénytelenek vagyunk. És tehát a ministeri felelőséget kivánom behozni, de ugy, hogy ne absorbeállhassa a municipalis szabadságot. E kettőnek egymássali összeköttetése lesz garantiája a valódi szabadságnak.*
A párisi forradalom kitörésének napja.
Somssich azon az alapon kívánta, hogy a főpolgármestert a király nevezze ki, mivel a hasonló funkciót betöltő főispánt is ő nevezi ki.
V. ö. Kossuth febr. 18.-i beszédének idevonatkozó részeivel 548. s köv. l.
A többség a korlátolt kinevezés mellett döntött, a király tehát a város által ajánlott személyek közül nevezhet ki főpolgármestert.
Nemzeti Ujság, márc. 14. sz.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
