Az iparegyesületi rajzoktatás mind inkább fejlődik. Már Hetilapunk ez évi folyamának 2-dik számában volt alkalmunk jelenteni, miképen a rajz-tanulók száma örvendetesen növekedik, – miképen szorgalmuk, tanulási vágyuk is felette nagy. Ezért történt, hogy gyülésteremünkben hétköznapokon is adathassék oktatás a délelőtti órákban. – De már ennél is többet tenni határozók el magunkat.
Rajzműkiállitásokat rendezendünk; és
Rajzpéldányokat és szobormintákat gyütendünk.
Glembay ur, buzgó rajzoktatónk ugyan is a hétköznapi órákért neki fizetett tandíjnak egy harmadát az egyesületnek engedte át azon javaslattal, hogy ezen öszvegből kitüntetési pályadíjak tüzessenek ki a rajztanulók szorgalmának, előmenetelének jutalmazásaul; a díjak magok arany és ezüst érdempénzből álljanak, miknél az ércznek nemessége s nagyobb kisebb sulyja képezendi a fokozatot; némi űnnepélylyel. –
Leczkebizottmányunk előleges véleménye nyomán a választmány elfogadá Glembay úrnak inditványát, miután a tandíj egy harmadának felajánlását az egyesület czéljaira már előbb köszönettel vette. – A választmány is czélszerűnek itélte, – hogy a rajz-tanulásra némi kitüntetésekben adassék felhivás iparos fiatalságunkhoz, mert alig van ág a műiparnak, hol a művek idomának, összetételének, alkotásának nemesitéseül ne szükséges vagy legalább befolyásos volna a rajzolási képesség. – Azonban a választmány eltért Indítványozónak abbeli javaslatától, hogy értékes érdempénzekben állapítassanak meg a jutalmak. Azon kornak ugyan is, mellyből rajztanulók vállalkoznak, sokkal kevesebb még önzése, hiusága, haszonvadászata, semhogy értéktelen kitüntetésekkel is ne lehetne szorgalmát és dicsvágyát akár felkölteni, akár kielégíteni. S nem is tanácsos, hogy az iparüzésre kivánkozó ifju jövendő pályájának küszöbén, s oly szorgalomért, mely további törekvéseinek csak lépcsője, már azon kitüntetést nyerje az egyesülettől, mellynél az nagyobbat majd a valódi iparos eszközlésekért sem nyujthatand. Az iparos előhaladás tömérdek fáradalmat s kitűrést igényel, – mind a képességek megszerzésében, – mind a gyakorlati munkásságban; azért szükség, hogy az iparos hivatás további stadiumaira tartassanak fel a magasabb fokozatu elismerések. – A kezdő ifjuságnak elég verseny-pályát tárni fel, s alkalmat adni neki, hogy az elsőbbségben ambiálhassa és nyerhesse el a szorgalom dicsőülését. Ezekhez képest a választmány azt határozta el, hogy az iparegyesületi rajztanulók rajzolataiból évenkint iparműkiállitást rendezend, a kiállitott rajzműveket az építészi szakosztály által, mellyhez a szükség szerint ennek tagjain kivül is lehetend egyéb szakértőket csatolni, megbiráltatja, – s azon kiállítóknak, kik legajánlatosabb műveket fognak készíteni, kitüntetéseket itélend. De e kitüntetést csak dicsérő levél tanusitandja, mellyben az ifju további igyekvésre fog felszólítatni. Legfölebb azon 111kijelentés fogja ezen felűl koszorúzni szorgalmát, hogy készitménye érdemes az egyesületi rajz-példányok gyüjteményébe felvétetni, melly czélból, ha a kiállító is bele egyezendik, meg is fog tartatni. És illy
Rajzműkiállitás már a folyó 1846-ik évnek augustusi vására alkalmával fog Pesten tartatni. Felőle annak idejében bővebb értesitést fogunk a t. cz. közönséghez intézni.
A tanpénz azon harmadát pedig, mellyet Glembay ur a rajzoktatás érdekének kivánt feláldozni, rajzpéldányok és szoborminták beszerzésére fordítandjuk, – meg levén győződve, miképen ezek gyüjteménye a rajziskolának mind tanulságait, mind hirét méltán nevelni fogja. – Az épitészi szakosztály lőn megbizva avval, hogy tekintettel a rajzolás minden ágaira, a gyüjteménynek mikint leendő beszerzése felől véleményt készítsen.
Ime, megint egy szintolly szükséges, mint üdvös fejleménye az iparegyesület azon sok oldalú törekvéseinek, és olcsó eszközléseinek, miknek sikeritésénél egyesek áldozatkészségén s buzgó cselekvésén kivül a közönségtől mitsem igényeltünk. Január 12-kén 1846.