Üres szavak a szabad kereskedés körül.
Üres szavak a szabad kereskedés körül.
Sok szép czifra szót mondnak, a „cserék szabadsága,” az „ipar szabad terjedése” körül azok, kik a Szajna partján s Bécsen alól okosságot helyeznek abban, ha még másokat vak utánzással vádolnak, magoknak a legujabb angol szabad kereskedési vak lárma utánharsogását kizáró szabadalmul tartják föl. Tessék. E dicsőségöket nem irigyeljük. Mert ,kongani’ bizony még nem jelesség. És mi egyéb lármájok üres szavaknál? Valóban semmi! –
Ime közölünk néhány illy „üres szót, mint azt egy franczia czikkben megmérve és könnyünek találtuk.”
Cobden tiszteletére lakomáztanak Párisban, s áldomások közben francziák szintugy mint Cobden nagyban peroráltak a szabad kereskedés mellett, a védrendszer ellen, dicsőitésére magoknak, gyalázására, meggyülöltetésére azoknak, kiket a védrendszer monopolistáinak szeretnek nevezgetni. –
Horace Say volt az első, ki szólott. „Cobden, igy kiálta föl, ez fölszabaditója a munkásoknak, kik a kereskedés szabadságában teljesedését fogják szemlélni a tulajdon szent jogának, munkájok gyümölcseit élvezvén. Cobden: ez békéltetője a világnak azon kötelék által, mellyet a szabad kereskedés fon minden népek között.” – Csak szavak, semmi más, mint csupán szavak. Valóban a munkás emancipatiója nincsen mindig arányban a csere szabadságával: csak oda kell tekinteni, hol a kapuk tárva állanak, a vad sőt némelly polgárisodott népeknél is. A dolgozó osztály emancipatioja, jólléte a munkabér öszvegével, a munka mennyiségével, mellyet valamelly nemzet jutalmul adni, tétetni késpes, áll arányban. A mi pedig a szabad kereskedés általi világ-béket illeti: itt vigyáznunk kell, nehogy megzavarjuk magunkat. Angliának helyezete szemközt Irlanddal, szemközt Portugállal, szemközt Indiával, szemközt azon három országgal, 1376mikkel Angliának szabad kereskedése van, nem mondathatik e népek közti békének, sőt, ha valódi nevén akarjuk megkeresztelni, annak kell mondanunk, hogy az, valóságos uralkodása három mennyiség fölött a negyediknek. Igazán dolgozik-e három ország jelennen más czélból, minthogy Angliának adót fizessen?
Cobden is szólván, illyet mondott: „a szabad csere egy czikkelyel bőviti az emberi szabadság nagy chartáját.” Gondolatnak szép, de hol benne a valóság? Hol van az emberi szabadság nagy chartája? A földet népek birják, mik távol vannak attól, hogy egy népet képeznének. Mindegyik, s mindnyájok fölött Anglia, magának ohajtja a legnagyobb részt. E szerint megbőviteni az emberi szabadság nagy chartáját uj czikkelylyel, megnyitni a kapukat, igen gyakran csak annyit tesz, mint egy néppel többet adni át Angliának. E nélkül nem lehet megmagyarázni Angliának indiai és chinai harczait, miknek aligha volt czélja, hozzájárulás uj czikkely ragasztassék a szabadság akármellyik chartájához.
Mondott Cobden illyet is: „A monopolisták neheztelék, hogy iszonyun vannak köztaksákkal terhelve s ezért joguk van oltalmat követelni. Mi mások, free-traders-ek, mi azt válaszoltuk, hogy mi is meg vagyunk taksálva, mint ők lehetnének s épen ezért nem vagyunk képesek elviselni az additionalis taksákat, az ő oltalmukért.” Elménczkedés. Ezt olvasva, mondani lehetne, hogy a termesztők és fogyasztók érdekei nincsenek azon közös törvénynek alávetve, melly igazsággal szabályozza ez érdekeket ugy az egyik mint a másik részre. De ez nem igy van. A védelem nem alkot semmi szabadalmat, privilegiumot. Mit kedvezése mellett egyik teszen, teheti másik is. Van Francziaországban, valamelly iparág egyetlen valakinek számára csak védve? Ha valamelly iparág ma sokat nyer, hónap elő áll a verseny egyensulyozni a kedvezményeket. Azaz: a termesztő adója terheli a fogyasztót, s a fogyasztó adója terheli a termesztőt.
Herczeg Harcourt, a franczia szabad csere-társaság elnöke, ki Francziaországnak védrendszer alatt boldoguló iparosait orrmadaraknak szokta nevezni, szinte szólott, de eszméi inkább csak franczia viszonyok körül forogván, által megyünk.
M. Chevalier áldomására. Állitotta beszédében, mikint „a tiltó, prohibitiv (hiába mondjuk itthon is mindig és untalan, hogy prohibitiv és védelmi rendszer között nagy a különbség, hogy mi prohibitiót nem akarunk, csak védelmet igénylünk.) – mikint tehát a prohibitiv rendszernek nem legkisebb csodái közé tartozik, hogy minden iparággal elhitette, miképen óltalmukra, javukra volt, mig fölemésztette azoknak lényegét, mik természetöknél fogva legtermékenyebbek, productivebbek. E csalás nem tarthat többé a jövőre.” E beszéd, melly nagyon világosnak akar látszani, homályos, rejtélyes. Mik azon iparágak, mik természetöknél fogva legtermékenyebbek, s mellyek ismét azon ágak, miket amazok kedveért föl kellene áldozni? –
Anisson Duperron a munkások jobblétére ivott, melly a szabad kereskedés által fogjon gyarapodni. – Jobblétet munkások számára szabad kereskedéstől várni a legnagyobb áltatás, mellybe csak merülhetni. Meg sem foghatjuk. Elbeufben egy egyszerü gép lázadást okozott, mert a munkások azt képzelték, mikint az munkájokat fogja megkevesbiteni. És ti még is azt akarjátok, hogy ha majd a munkás osztály látni fogja az angol hajókat, mik angol gyapot-kelméket, 1377posztókat fognak hozni, hogy ekkor a munkások azt képzelendik, mikint ez angol készitmények szaporitandják az ő munkájokat, emelendik béreiket, eszközlendik jobblétöket?
Joseph Garnier vesztére ivott a védelem igazságtalan elvének. – Ugyan volna e védrendszer nélkül Francziaországnak jelennen olly iparossága, gazdagsága, hatalma minőkkel bir? Ha akarjátok ezt tudni, tekintsetek Irlandra, Portugalra, Indiára!
Valjon mind e szép szavak és erős gyámokok elő fognak e tünni, – vagy tán tüntek is már, – a magyar sorompó-döntők organumaiban?* Ha igen, a fölebbiekben meg van rájok felelve.
Bizony nem azok, de hiszen Magyarországra nézve mi okokkal is állhatnának elő. Bár hallanánk azokat; majd megmondanók az ellenokokat. Szerk.
Örsy.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
