Futó pillanat Nagy-Kőrösre iparstatisticai szempontból.
Futó pillanat Nagy-Kőrösre iparstatisticai szempontból.
Az iparstatisticai kérdések, mellyeket a buzgó és erélyes iparegyesület a honban szerte bocsátott, velem is közöltetvén olly végre, hogy a vidéknek, mellyben lakom, iparstatisticájához némelly adatokkal járulnék, – bárha szerényen elismerem, hogy e tárgyban sem kellő készültséggel, nem birok – sem kimeritő és bizonyos adatokkal a kérdések nagyobb részire nem szolgálhatok, – mert hiszen nálunk, – kik megszoktuk jogaink s vagyonaink rejtegetésében találni biztosságunkat, a statistica még ijesztő fény, mellynek világába pillantani nem merünk, nehogy elijedjünk magunktól látván szegénységünket, s kénytelenek legyünk elbujni mások elől, kikről most azt hisszük, hogy bennünket 496azoknak gondolnak, kiknek tartatni, – látatni szeretnénk; – megkisértek még is azon mezőváros iparstatisticájára, mellyben lakom, egy futó pillanatot vetni, – előre megjegyezvén, hogy ez koránsem lesz csak türhetőleg is kielégitő iparstatistica, hanem csak egy gyenge vázlat, mellyből kitünik, mennyire szükséges hogy a statisticai adatok az egyes helyhatóságok által ezentul gondosabban gyüjtögettessenek.
I. Nagy-Kőrös mezőváros, helyezve Pestmegye alsó részén a sik alföld homok gerinczei közepette, azon természeti feltételekből, mik az iparűzésre szükségesek, igen kevés mértékben bir; távol folyótól, sem ér, sem patak, sem tó nincs határában, és számos pusztáin, mellyeknek vizereje iparmunkákra alkalmaztathatnék, egyetlen kis erecske, Szurdok névvel, hajt midőn tavasszal gátja megtelik, egy felül csapó egy kerekü vizi malmot. – A város határában van 1600 hold, a tőle Pest felé 4 mérföldre eső Potharasztja nevű pusztáján pedig mintegy 1856 holdat tevő erdőség, tölgy és nyárfákból álló, melly a város lakosságát egész éven át tüzifával ellátja; – kőszénnek s az ásványok egyéb nemesebb fajának is soha semmi nyoma nem találtatott; de téglának s cserép-zsindelynek alkalmas földdel bir, s évenkint sok ezer tégla és cserép égettetik ki a lakosok számára – a város Nyársapát nevü pusztája a föld szinén egy felől alól teritve van ugy nevezett darázs-kővel, mi épületnek használható lenne, de kevés mennyiségben ásatik. – A vidék iparossága még annyira sem fejlődött, hogy a széljárást használni kivánta volna; egy szélmalom leng, s a mult évben egy fehéritő állitatott fel egy festő mester által, de ez is kevés jó sikerrel. – A növényországból a cserfa haját, kevés kendert s lent s pálinkának égetett gyümölcsöt kivéve semmi sem szolgáltatott eddig, mi a műipar körében felhasználtatott volna: az állatországból, gyapju, marha, juh, ló, bőr, szarv, toll adatik el, mik a műipar körében használtatnak. A föld minőségét véve termeszteni lehetne nagyobb mértékben dohányt, kendert, czukorrépát.
II. A vidék gazdasági ipara szinte kevés nyers anyagokat szolgáltat a műiparnak.
A földmivelők iparköri termények termesztésével nem igen foglalkoznak, termesztetik ugyan a tul a tiszai haszonbérlő lakosaink által repcze, de ezen termesztés noha ára városunk lakosai zsebébe foly: azon vidék üzletéhez számitandó; termeszt a szegényebb osztály kendert, de koránsem eleget tulajdon szükségére, len még kevesebb s dohány is kevés termesztetik, czukorrépa, szeder, csülleng s komló pedig épen nem. – Egy mivelt s vállalkozni kész, de talán nem szigoruan számoló ur, ezelőtt nehány évvel kisérletet tett czukorrépa-termesztéssel s czukorfőzéssel; a répa jól termett, s mérve más vidékhez, a czukoranyag bőven találtatott a répában, de a vállalat, mint sok testvérei e hazában sok okok miatt, kifejlődése előtt meghalt, a czukorrépa-termesztés megszünt. – Temérdek okokat lehetne felhozni, miért nem foglalkoznak a vidékbeni gazdák iparköri termények előállitásával! de azon okok nagy részben általánosok a hon majd minden vidékére nézve; nem termesztenek, mert nem iparosak, restek, tudatlanok, s még is elfogultak maguk iránt, illyenek pedig, mert sem czélirányos nevelés, sem felsőbb példa, ösztön, biztos haszon nem képzette, nem serkentette, nem idomitotta a nagyobb részt munkássá, iparkodóvá, mig minden tehernek egy osztályra való sulyosodása azon osztály iparát megölte, a teljesen tehermentes 497osztályt, a tehermentesség fényüzővé, korhellé, gondatlanná, dölfössé tette, s e bünök rá ragadván a népre is oda jutottunk, hol vagyunk, még is okait kérdezzük, miért nem vagyunk iparosok? Azt kérdezzétek inkább uraim, micsoda mentett meg bennünket a végelszegényedéstől? Helybeli oka azonban az iparköri termények elhanyagolásának abban látszik rejleni; mert a vidéknek műipara nem levén, – nincs kilátás az oda tartozó termények biztos eladására, ezenkivül a föld még sok, a kéz kevés, s igy mindenki könnyen megél, s az ázsiai természet mig lehet, nem könynyen szaporitja foglalkozásai, s ez által munkája, fáradsága körét. – Ez előadottakból önként következik a felelet a 10-dik kérdésre, hogy itt bizony semmi hajlamot nem lehet tapasztalni, minél fogva a szokásos terményeken tul szerződések volnának köthetők iparvállalatokhoz szükséges nyers anyagok előállitása iránt.
A város határában és pusztáin levő erdőket, ezeket a városi közönség magánosan, amazokat a helybeli közbirtokossággal megosztva birja, olly formán, hogy az erdők három részecskéjét kivéve, mellyek egészen a közönségéi, a többinek 1/7 része a közbirtokosságot illeti az arányositási per lefolyásáig, az erdő 21 éves vágásokra van felosztva az évenkint levágatni szokott rész 6/7-e elosztatik a város lakosai közt, a földes uri váltság mennyisége vétetvén kulcsul, 1/7 részt pedig a közbirtokosság oszt fel maga közt szintén természetben. E szép kiterjedésü erdő megbecsülhetetlen kincse a közönségnek, a rendes vágást kivéve semmi nemű rendes erdőszéli felügyelet alatt nincs, felügyelne reá ugyan a tanács és közbirtokosság tagjaiból álló erdő-gyülés, s ezen kivül két erdő felügyelő, s öszvesen 10 erdő-csősz, de a sok felügyelő közt csak egyetlen egy sincs, ki az erdőszetnek bár elemibe is volna avatva; ki van téve a városi szegényebb lakosság s a vidék pusztáin lakó kertészek folytonos pusztitásainak; mindazonáltal attól, hogy a vidék egy pár ember életkor alatt fa-szükséget lásson még nem kell tartani, sőt reménylhető hogy az erdőszet jobb rendbe hozatván s az évenkint száz holdakat teritő, már is 7000 holdat haladó sivány homok, melly hála törvénykezési szigoru rendszerünknek a község és közbirtokosság közt az arányra nézve fenforgó per miatt évek óta haboritatlanul terjeszti foglalásait, beültettetvén, a fabőség még nevekedni fog. –
A kertészet felette gyenge lábon áll, s nincs ollyan helyzetben hogy termékeit kereskedési czikkelyekké való átváltoztatás végett tetemesti mennyiségben adhassa át a műiparnak. – Gyümölcs azonban, de nem nemesebb fajak, a szőlőkertekben sok terem, cseresznye, medgy, szilva, alma, baraczk, dió, gyakran nagy mennyiségben vitetnek Pestre, s a tiszai vidékekre, itt leginkább buzáért cseréltetvén: a a népesség egyrésze jövedelmét a szőlők főleg a gyümölcs teszi, s bár biztos adattal nem birunk, mennyi pénz jöhet be közép számitás szerint évenkint gyümölcsből, azt azonban 20 –30ezer forintig biztosan tehetjük. – Gyümölcsön kivül nevezetes mennyiségben termesztetik még ugorka, s vitetik nyersen és savanyitva Pestre és a vidékekre. A gyümölcs és ugorka fuvarozás azonban káros befolyással is van a város népére, mert egy valóban nevezetes szám egész nyáron ezzel foglalkozván, idejét Pestre való utazásban tölti; az aszszonyok tulajdon vagy vásárlott gyümölcsieket fogadott kocsikon fuvaroztatják, egy kocsi teherért fizetnek 10–12 498vft kocsibért, s egy pesti expeditio 4 nap tart, e négy nap alatt a kocsis elkölti a kocsibért, a kofa nyeresége nagy részét, a lovak elcsigáztatnak, a munkára erős férfiak henyeségre, az asszonyok meg más egyébre szoknak, itthon a munkás kéz fogy, a háziasság helyett kósza dologtalanság és sok mindenféle bünök árasztják el a háznépeket, s átalában én ugy tapasztalom, hogy az erkölcsiség hanyatlik, minek egyik oka, ugy hiszem nem hibázok, a tulságig eláradott kofáskodásban is rejlik.
A szőlőmivelés nagy kiterjedésben üzetik, de az üzlet a haladás alsó fokán áll, kivált a pinczészetre nézve. A törköly és seprő pálinkának főzetik.
A város határában legelő juhok számát lehet tenni 40 ezerre, minek 1/10 adózóké; a juhászat ázsiai módon üzetik, az egyébkint közép finomságu birkák ápril elején kiveretnek a közlegelőre, honnét hajlék vagy fedél alá mig a hó be nem szoritja, nem jutnak, télen át többnyire szük s nem épen tiszta szinek alatt hálálnak, nappal a hó tetején etettetnek, nagy hóban kétszer széna s egyszer szalmával napjában, egyébkint pedig egyszer szénát s egyszer szalmát kapnak, széna-bővség idején pedig folyvást szénát. Néhány nagyobb birtokosok a juhászatra is több gondot forditanak és juhaikat nemesitik. A fejetés egészen kiment divatból, Magyar juhok egyátalában nem tenyésztetnek. Főcsapás a vidék juhászatára nézve a mételyes s homokos legelőn kivül, a pásztorok erkölcstelensége, kik, minthogy a gazda juhait egész nyáron át nem igen látja, a legjobb birkákat, főleg az ürüket kicserélik, a jobb bárányokat is, vagy eladván silány dögbőrrel számolnak, a juhok hasát megkoppasztják stb., miknek mig a közlegelő-rendszer uralkodik elejét venni alig lehet.
A szarvas marhák szintén nagy mennyiségben tenyésztetnek és pedig az ugy nevezett magyar faj és szép ökrök neveltetnek, az istálózásnak, annyival inkább a tisztán tartásnak, vakarásnak hire sincs: a bélyeg-sütés a marha czombjára, vagy farára általános divatban van.
A selyembogár-tenyésztés e vidéken a nép közt nevéről is alig ismertetik, s eddig legkisebb lépés sem tétetett a megkezdésre, e szerint a hon kivált az alföld iparossága kifejlését akadályozó vagy legalább késleltető általános okokon kivül véleményt sem adhatunk, hogy mi állna ellent ez iparág terjedésének? Még eddig sem ösztön, sem vágy nem ébresztetett nálunk annak csak meg kisértésére is, annyira, hogy arra sem tudok példát, hogy valaki mulatságból tartott volna selyembogarakat; a föld pedig eperfa termesztésére alkalmas levén, ez iparág kifejlését bizton reménylhetnénk.
A méhészet szinte kis mértékben üzetik, s az előállitott méz és viasz figyelmet sem érdemel.
A rendesen tenyésztetni szokott állatokon kivül soha semmi nemü uj fajok tenyésztése meg nem kisértetett. (Vége köv.)
Tanárky Gedeon.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
