Nézzünk szét.
Nézzünk szét.
Cs. ur küzdelmeinek czélja. – Cs. ur, az a temesvári melltű iszonyu méltatlanság tövise!? – Én legalább azt hiszem – mert meg vagyok győződve, a tiszta buzogásu szándékot semmi sem sebzheti olly óriási fájdalommal, mintha félre értetik. Kegyedet, pedig a fővárosi ujdondász merő vakon félre ismerte! Igazán! Kegyed ismervén az emberi psyche gyarlóságait, tudja, hogy a „sicut possidetis” felőli illyen vagy amollyan meggyőződés a legalkalmasabb eszköz ellenzésre vagy engeségre határozni az embert. Azért a psychologia egész neheztelésével haraguvék meg kegyed azon tacticára, melly az adózás elvállalását akkint volt elég együgyü ajánlani azoknak, kik büszkeséget helyeznek „szüzvállasságukban,” hogy mutogatná nekik, miképen valóban nem is adóznak. – E tévesztett tacticának világosan látta kegyed azon a szándéklottal merőben ellenkező eredményét, hogy a szüzvállasok a világért sem fogják engedni adómentességök erényét az adózás fertőjébe iszapoltatni, ha csakugyan meggyőződnek arról, hogy ők e fertőtől még tiszták. – Kegyed előtt ennél fogva világos volt, hogy a tacticát meg kell forditani. Kegyed meg van győződve, miképen az adómentességet oltalmazni, föntartani csak akkor nem fogja a nemesség akarni, ha belátja, hogy az már nem létezik, hogy tehát oltalmának, föntartási küzködelmeinek tárgya nincsen. Kegyed, ki a históriát olly tiszta belátással tanulja, ennek lapjairól fényesen látta tündökleni azon bizonyosságot, miszerint a nagyidaiak még a puskapor elfogytát sem fogták bevárni, ha Nagyida nem létezett volna. – Kegyed tehát a mint belátta, s a mint azt annyi sok vak belátni nem birta, ugy cselekvék. Világosan, megczáfolást nem érdemlőleg (a hála szempontjából használom e szót, hogy tehát valaki félre ne értsen) megmutatta kegyed, miképen a nemesség már csakugyan nem szűz, nem adómentes, nem kiváltságos az adó dolgában. – Természetes volt kegyed előtt, hogy ezt az okos emberek ugy fogják érteni, mint érteni kell, hogy tehát nincs is mit védelmezni immár azon a Komáromiasságot rég elvesztett szüzességen, – hogy nincs miért szabadkozni az adó ellvállalása ellen, – hogy nincs miért az adózás mellett félteni az aristocratia, a földbirtok befolyását stb. – S az az ujdondász mégis elismerhette kegyedet, – még is azt gondolhatta, hogy kegyed az adómentesség antiquus hivője, hogy tehát kegyed, mint illyen a muzeum ritkaságai közé tartozik, s igy a muzeumi őrök quodlibetjeibe kifeszitendő. S azok a temesváriak! Azok meg épen párthivöket értik annyira félre, hogy melltűt készitetnének, mellyel az ujdondász majdan a gyüjteményi lepkék közé gombostüzze kegyedet! – Látszik rajtok, azokon a temesváriakon, hogy bizony a biblica historiánál sem tanultak egyebet, mert különben az angol rózsák küzdelmeiből megtanulhatták volna a borba-fulasztás gyönyörü halálát s gombostü helyett spiritust küldöttek volna, melly körülbelül ugy is hazaibb készitmény mint a gombostű!
502Azonban vigasztalódjék kegyed! vannak még rokonlelkek s két testvérhazában, kik képesek méltányolni önnek küzdelmeit.
Ime, mi magunk is ajánljuk magunkat szives barátságába s komolyan szavazunk az ellen, hogy a muzeumban fölszögeztessék, mert legyen a függés „lámpásos vagy becsületes,” csak függés az, s illyet kivánnunk ellenségünk számára sincs eszünkben.
Aztán Erdélyből is van szerencsénk egy jó barátot önnek bemutatnunk. A „Vasárnapi Ujság” az, mellyet pedig kegyed aligha gondolt jó akarói közé tartozni. Lám mi igazságtalan kegyed is! nem igyekszik jó embereit megismerni. – A mi egyébiránt csak abból a pogány elhatározásából következik, miszerint ön az ellenkező oldalról semmi jót sem teszen föl, sőt minden jót el is vet.
A „Vasárnapi Ujság” fáradságot vett magának előtüntetni kegyed küzdelmeinek czélját. Mondjuk, hogy fáradságot vett. Mert bizony ugy látszik, fáradságába került, az igazit feltalálni. De lássa ön, ennek maga kegyed az oka. Amabban a táborban küzd a mi ügyünkért. Ezt nem könnyü egyszerre megérteni, s ha megértetik, némi lepke-természetre mutat. A minthogy a temesvári urak talán erre czéloztak avval a fatalis gombostűvel.
Tehát a „Vasárnapi Ujság” is kételkedni látszik egyelőre. – Igy szól:
„Szeretnők kipuhatolni, mi czélból irta (kegyed) czikkjét? Mentésül-e?”
„Ugy látszik. Mert kezdetén haragszik Kossuthra s másokra, kik, a mint mondja „a nemességre reá akarják tukmálni” (talán csak rá fogni? tehát minden esetre hamisan állitják; tehát rágalmazzák) „hogy a közállomány terheiben nem részesül, – hogy az adómentes.”
Hát kedves Csiky ur, mikép lehet ollyannal rágalmazni valakit, a miben ez, „méltó és egyedüli büszkeségét helyzi és találja,” – „a miért őt Europa minden országai irigy szemmel nézik.”
Már pedig ezt előszóból hallhattuk és gyomtatásból olvashattuk untig. Lapunk nem tudós ujság, tehát idézetekkel nem vesződik. Utalunk olvasóink tudomására s tudósságára. Mentségül tehát a kérdéses czikk nincsen irva; legalább azon előnyét méltán s büszkén érző és szerető nemesség nevében nincs!
Vagy talán – de ezen gyanunkat utoljára hagyjuk. Lássuk elébb mit mond szerzőnk.
Azt mondja biz ő, hogy a magyar nemesség adózik: a) a só, harminczad, posta, lotteria (!!), előléptetési taksák, birói taksák, pereiben ő felsége eleibe folyamodási költségek, jótékony czélokra való aláirások által; b) uri székek, árva székek tartása, országgyülési követeinek, ezek irnokainak stb, napidijai, uti és szállási költségei, követi és tiszti választások s átalában megyegyülések alkalmávali költségek által; c) koronázási ajándékok által; d) országos intézetekre tett országgyülési ajánlatok által; e) haszonbéri procentuatiók által; f) nemesi felkelések által; g) urbériségek behozatala által; és végre h) jobbágyainak szükség idejéni segedelmezése által.
Ezek igaz, hogy teméntelen elviselhetlen kemény terheknek látszanak: de valjon argumentumoknak is olly kemények-e, mindjárt meglátjuk.
Az a) alatti czikkekre nézve a N. Ujság szerkesztősége azt az ellenvetést teszi, hogy „ezekben a nem-nemes osztály is részt veszen.” De e nem czáfolat; mert hiszen épen az a panasz, hogy miért nevezik az embert kiváltságosnak, ha azt kell még is tennie, mit minden ember teszen.
Mi más oldalról nézzük a dolgot. Mi az a) alatti ugy állitott adózásokat csak ollyanoknak nézzük, mint a volna p. o. nem. nemz. Felhegyi urnak elkopott a kalapja, tehát ujat kell vennie. Minő jogtalanság!? Bezzeg Persiában beparancsoltatná udvarába a kalapost, s ez egy pár udvari czipó s egy pohár pálinka mellett frisen kalapot gyártana neki s szerencséjének tartaná, ha jól állana F. urnak. E volna aztán az igazi nem-adózás, egy-e Cs. ur!
A b) alatti adózások még furcsábban viselik ezt a nevet. Azok sem többek, sem kevesebbek, mint az előjogok s kiváltságok gyakorlatiban előforduló és általok okozott és szükségesitett költségek, mellyekben szivesen osztozand a másik osztály, csak osztoztassék az előjogokban is. Igy pedig még az is történik, hogy mi megiszszuk a bort, s más megfizeti a rovást.
503Egyébiránt Cs. ur a számitásban az erogatiot felteszi, de a perceptiot kifelejti. Hát azon sok szép ezrek, mellyek az alispányi stb. kijeleltek erszényéből a cortesek zsebébe folynak, olly hálátlan mellőzést érdemlenek-e?
A következő czikket mikép lehete egy kis gyenge pirulás nélkül leirni, nem képzelhetjük. A koronázási ajándékot (édes Cs. ur, ezt nem tőlünk kellene önnek megtanulni) magas elődeink, egy fényes kormány méltósága és szükségessége érzetében nemeslelküleg ajánlák meg, s ha észre vennék, hogy elaprósodott unokáik azt felpanaszolják, talán sirjokban megfordulnának.
Mit tudjunk mondani a d) alatti rovásra? Mert csak nem tehetjük fel a czikk-iróról, hogy a például felhozott intézetek nélkülözhetlenségét – Európa közös közepében – kétségbe hozza, vagy nemzetünket kálmuk szekerekre visszaohajtsa! Hogy pedig azon ajánlatoknak saját zsebére kell megesni, azt tulajdonitsa a nemesség épen ölelgetett kiváltságainak.
A haszonbéri procentuatioktól igen könnyü megmenekedni – kezelje önmaga a jószágát a birtokos.
Az f) pont mosolyogni kényszerit; mert azt látszik elhitetni akarni, mint ha az ország védelme a nemesség vállán fekünnék. Igy lehetett régen, de ma, midőn a polgár és a paraszt huzza a sorsot a katonaságra, kissé vastag állitás. Eszünkbe jut azon alperes, ki felperesétől dolmánt kért kölcsön, hogy illedelmesen jelenhessék meg a biró előtt s aztán azzal akará gyanusitni felperese hitelét, hogy „képes volna még az ő hátán való dolmánt is magáénak mondani.” Hát, biz az övé is volt.
A két utolsó pontot olvasóink megitélésére hagyhatjuk.
Mindezek, akár helyesen, akár helytelenül, akár jó kedvvel, akár panaszosan legyenek viselve, összesen nehéz terhek az igaz; de mi még sem hihetjük, hogy czikkünk szerzőjének nyilvánitott czélja legyen az igazi.
Mi azt hisszük, azért terjeszti Cs. ur sorsosai elébe olly ijesztő meztelenségökben, hogy ők átlátva egy rendetlenül hordozott teher sulyosságát, annál hajlandóbbak legyenek egy rendszerezett és sokkal kényelmesben viselhető kötelezés elvállalására.
A dolog igy van: Maradi ur ád a tiszttartójának 150 vft fizetést, e mellett van emennek egyremásra intertentiája és – szabad prevarikálása. Halady ur a szomszéd birtokos, nem tudja elhitetni Maradival, hogy neki, a ki 300 pftot fizet a maga tisztjének, de aztán semmibe elegyedni nem hagyja, s vele a legszorosabb számadást vitet, hogy neki mondjuk, kevesebbjébe kerül ez a fizetés, mint jó szomszédjának.
Fiat applicatio.
Talán hogy az ujdondász és a temesváriak ezek után megkérendik a muzeum igazgatója ő nagyságát, hogy a muzeumi gyüjtemények ujabb gyarapodásai között meg ne nevezni sziveskedjék. Mi meg vagyunk győződve, hogy a temesvári urak, ha ugy kivántatnék, kármentesitésül, készek lesznek egy insurgens fringiát, vagy olmos botot, vagy forintos bankó-czédulát adni be a museumba, mint ereklyéjét azon régi törekvéseknek, miket kegyed olly elkésetteknek, hasztalanoknak bizonyitott be. Sőt meg vagyok győződve, hogy ha a temesváriak a gombostü költségeiben kimerültek volna, akkor kegyed az érintett kármentesitést saját zsebéből eszközlendi vagy legalább aláirást inditand meg, melly esetben fillérkénkkel mi is ajánlkozunk.
Kátay.
Nemcsak e magyar vasut szorul kamatbiztositásra, hanem a franczia is. A Bordeaux-Cetti vasut-társaság épitési tőkéje 4 1/2 száztóli kamatbiztositásaért folyamodott a franczia kormányhoz. Állittatik hogy a statusnak ezen segedelme nélkül a társaság liquidatiore volna kényszeritve. – Hasonló lépések más vasuttársaságok részéről is állnak kilátásban.
Manchesterben a cattungyárak jelenlegi száma 179, ezekből egész héten át minden nap dolgoztat 94, – 68 csak négy napig, és 17 egészen megszünt dolgoztatni. – A munkások száma pedig 41,000, – ezekből 22,000 dolgozik egész héten át, 13,500 csak négy napig, – 5500 pedig egészen dologtalan.
Abbé Paramelle a vizkutató, mellyről már a Hetilap 504mult évi egyik számában is volt bővebb emlités, munkálatait szakadatlanul folytatja. Nem rég a Saone és Loire megyét utazta be, és most les Vosges megyét meglátogatandja, honnét 1373 kérelem intéztetett a kormányhoz vizforrások iránt.
Vasut harántékos térségeken át. Báró Seguier mart. 1-jén az academia előtt uj vasutrendszerének próbáját mutatta be, egy mozgonynyal egyetemben, melly vizirányos mozgókerekekkel van ellátva. A jelenlevők meggyőződhettek, hogy könnyű általa fel s alá járni meredek lejtősségeket, minekutána a mozgó kerekek viszatartása arányban áll a vasutvonat ellentálló erejével, és soha sem hibázhat, valamint is hogy a mozgókerekek különféle átmérője – némi sebesség feláldozásával – mindig megengedi az aránylagos előrehaladást.
X. Y.
Németek insége s kiköltözködése. Az osztrák Lloydnak egyik német levelezője ezeket irja: a munkás néposztály nyomora, s a drágaság szép Rajnánk vidékén még mindig igen nagy, ámbár az enyhe idővel átalános tevékenység uralg is. Bajorországban igaz hogy csökkentek a gabnaárak tetemesen, hanem minálunk a nyerészkedők még mindig olly igen magosan tartják azokat, hogy a szegényebb néposztály meg nem veheti. Mindazáltal itt is tetemes csökkenést várhatni, mert a gabona kereskedők közül sokan nagy zavarban vannak és minden áron kénytelenek gabonájukat eladni. Azonban a kormány 4800 vispel (86.800 pozs. m.) gabonát vétetett a keletitenger kikötőiben, s az elnök rendelkezése alá adta. Ekkép s leginkább a katonai raktárak megnyitása által kényszeritik a hatóságok a nyerészkedőket, hogy azon nagy mennyiséget, mellyet kezeik közt tartogatnak forgalomba adják, – Már az idén, még pedig sokkal nagyobb mértékben mint ezelőtt, elkezdődött a kiköltözködés. Leginkább Észekamerikába mennek. És mi balgák, hogy nem inkább az aldunai vagy a magyar tartományokba vándorolnak, hogy téjjel mézzel folyó földre jutnának, bőségben, és a bő foglalásban kész hasznot lelvén, az emberiségnek is jó szolgálatot tennének, mert a magyar faj magvát is felfrissitenék. Rebeka du sollst es nicht erleben, mondja rá az öreg molyos.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
