A Tiszavölgy rendezése körül közelebbről felmerült müvek futólagos áttekintése.
A Tiszavölgy rendezése körül közelebbről felmerült müvek futólagos áttekintése.
(Vége.)
Mint Vásárhelyi ur tervének pártolója – mellynek a Tiszára, mint egy külön álló folyórai alkalmazása ellen ugyan – a szükséges módositások mellett, mint már ennek az átvágások körüli eljárásánál is helyén látom, én sem vagyok – arról abban ez áll: „ezen szabályozási terv, az alább kifejtendő módositással Tiszavölgyünk fenebb emlitett rendetlenségeit legokszerűbben lenne legyőzendő, ha az alapul felvett 105 ezer k. láb viztömeg, csakugyán a másodperczenkint fogyasztandó vizmennyiség, melly – legalább előttem – mind addig győző hitelességgel birand, mig az vizműtani szabályok nyomán valószinü-kisérleti adatokkal, nem pedig holmi lehet, tehet, vagy mintegy állitásokkal s nehány egyes adatokból az egészre vont sántikáló következménynyel le nem győzetik.” – Ez nagyon széles alapra fektetett meggyőződés, s körülbelül olly erősen áll, mint az „ez az én testem”rőli egymástól eltérő fogalmak. – Isten prophétája önértelmezés végett, a felek kedveért ujolag nem szánhatván 975el magát földünk látogatójául, fenáll s fen is marad a vita határtalan tere. Mit tehetünk arról, ha azok, a kik minden gyámkellékekkel ellátvák, e részben semmi bizonyost nem közlenek. Egyébiránt közlöttenek már ők is olly nyomatékos adatokat, mellyek szerint az eredmény – az alatta, vagy felettét – szükkörében eléggé megközelitve határozza meg. Mivel, ha a Lámféle vizösszegnek csak annyi értéket tulajdonithatunk is, hogy az az összes Tisza, összes Szamos, összes Bodrog – köztudomás szerint is, egyenlő vizmennyiségökre eldöntő lehet: már ebből eléggé kiviláglik, mennyire hiányos a Vásárhelyi Tokajnál 105 k. lábra talált vizfogyasztása. – Ugy van, mivel ha ennek egy harmadát 35 ezer k. lábban a Bodrogra leszámitjuk, a Csapnál együtt levő Tisza és Szamos fogyasztása, két harmadrészben csak 70 ezer b. lábat tenne; holott hogy ezen mennyiségnél áradatkor magán a Tisza Szamossal közös medren is jóval több fogyasztatik, az iránt igen rövid számitással értekező könnyen tisztába jöhetett vala, mint szintén az iránt is, hogy az 5000 vont öl széles szürti erdőn ollykor szét áradva elvonuló viztömeg, a legmérsékeltebb kiszámitással is, a Tisza medrebeli fogyasztást, többször meghaladja; és én ugy hiszem, hogy t. cz. Paleocapa ur is, ha csakugyan kijavitott vizfogyasztást nem adhattak elibe, illyen meggyőződése szerinti – lehet, tehet, mintegy – számitgatás után vehette a szilárd állást, mellyen a Tisza és Szamos vizfogyasztásaihoz ollyan belterjedékü tanyát javasolhasson, mellynek másodperczenkinti fogyasztása inkább megfelelőleg a fenebb előadottak szerint 214,560 k. lábat tegyen.
Mint értekező állitja a Lámféle 500 ezer k. láb vizfogyasztáson alapuló terv „ellentétben áll azon erőtani örökös sarkigazság elvével: vires unitae agunt. – Hiszen tudva van, mikint egyesitett erőknek a lehetlennek látszó is gyakran lehetséges. – Mit ér egy csep viz? de milliomkint egyesült csepek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” Ezen szófüzet első résziben a sarkigazság értelmezése, az egy csepviz és milliom egyesült csepekben kielégitő; de már a jelen esetben a Tisza és Szamosrai alkalmazásban, szélsőségben tévedez. Mivel ha ezen okoskodást, midőn t.i. a felebb előadottak után ezen folyókra Paleocapa szerint különkülön is, mintegy 107 ezer k. láb vizfogyasztás esik – tovább füzzük, ezen eredményre juthatunk, mit ér egy Duna? de több egyesült Duna megdöbbentő hasznu lehetne. – Én azt tartom, hogy a „vires unitae agunt” kellőképeni mérséklőjét ebben „omne ninium nocet” találja fel, és hogy a Duna vizmennyisége jelenben, mint közlekedési anyag-tömeg, minden kereskedelmi igényt kielégithet, és hogy a többszörzéshez szükséges földtér-áldozatból eredő veszteséget a téresb vizközlekedhetési előny s a tőke-hal szaporodása soha ki nem egyenlitené. – Itten hát nem egy csep, sem nem millió csepvizforog fenn, hanem a Tisza részéről mintegy 107 ezer k. 1., a Szamos részéről is ennyi, s azon kérdés eldöntése tehát, valjon ezen viztömegnek közép tartalma s azon felülisége elegendő e vizi közlekedéseül. Én azt állitom, hogy igen. Még pedig azért, mert a Tisza mostani medre, csak legnagyobb vizállásnál fogyasztván 90,720 k. lábat, akkor t. i., midőn a Tisza hajózásra szükséges vizzel felül van terhelve, s ekkor a Tisza 60 széles, 7 öl mély levén, illy roppant mélység mellett a hajózás a viz közép állásán alul is eléggé biztositott. A mint ez jelennen V. Naményon felül magán a Tiszán épen csak igy történik.
976Értekező elmélkedése fonalán „Másodszor pedig időnek előtti a viz elosztási terv, századok óta nem gondolás miatt völgyét összevissza barangoló Tiszánkra nézve. Mert a folyó két ágra elosztásának helye csak akkor lehet szigoru megfontolás mellett, ha a vizvölgy esetre csekély.” Hogy a Tiszának elegendő lejtje legyen Paleocapa onnan következteti, mivel medre szembetünő mély. Én a Tiszánál a vizfogyasztással arányban levő lejt létét csak azon esetre ismerném el, ha az a medernek-minden iránybani kiidomitására, a minthogy illy meder-részek, bizonyos távolságban a hegységektől léteznek is, és a feltorlódhatás megszüntetésére elegendő hatással birna. De mivel ez a Tiszával épen máskint van, t. i. a hegylábaknál ollykor igenis erős lejtről, – mellynek következtében ottan a folyók nagy sebessége előtt a partoknak pusztulni kellvén, a földszin különben is porhanyubb rétegében tulságig szélesedve, csekélyek maradnak – egyszerre lejt-csökkent térségre jutván a viztömeg, önkint elválik a meder-kiképzési, tehetlenség, a mint a partokra a vizsodra a lejt-minőség szerint, sodrólag inkább, vagy kevésbé munkálhat, mint szintén a megszökött meder-okozta felduzzadás következtébeni viz szétrohanás. – Értekező szerint továbbá, csak az esetben lenne az elválasztás helyén, hahogy „minden egyéb árvizet elháritó intézeti munkákkal el nem érhető, hogy a folyó medre megbirja a közönséges árvizeket.” Itten tehát ismét a szélyelrohanó vizmennyiség, vagyis a még eddig értekező szerint vizműtani szabályok nyomán meg nem oldott gordiusi csomóra bukkanánk. Lám a maga 500 ezer k. láb vizmennyisége valódiságát mind addig igényelheti, mig az hason hiteles egyén ismételt kisérletei nyomán meg nem czáfoltatik; érvényelhető adatokon alapuló számlám után a Lám vizmennyiségét nem találom tulságosnak, Paleocapa eltérve a Vásárhelyi 105 ezer k. láb vizfogyasztástól, mint tervezetében felvett vizmedréből megközelitve kiszámitható, mintegy 214 ezer fogyasztást veszen fel értekező, ha a partok felett két öl magas vizállást – mint Paleocapa vett fel, – mintegy 140 ezer k. láb vizfogyasztásra készitené ártérrel – 200 öl széles medrét. – Minthogy önök a töltések magasságát két ölön felül emelni – és méltán is – ugy látszik rettegnek s az ártért körülbelül ehhez szabogatják, ezen eljárásból s a fogyasztandó vizmenynyiségbeni habozásból, ugy hiszem mindenki előtt eléggé világos, mikint ez érdembeni tervök épen nem „biztos intézeti munka.” Hiszen ha a Lámféle vizmennyiség csak valamivel álljon is közelebb a valósághoz mint az önöké; a már tervileg két öl magas töltéseket a vidék rettentéseül azonnal kényszerültek leendnek nevelni. És ez még csak hagyján, hahogy az egyszer kipuhatolt töltés-magassággal örök időkig megérhetnénk. De ez valószinübben egészen máskép leend. A Tisza nagy iszapolásokat szokott tenni, a felső Tiszavölgyön az ártér-emelkedést évenkint hat izre bátran felvehetjük, valjon tehát a nehány évben kerülő egész ártér feliszapolás alatt, az együtt tartott csekély lejtü viznek, a két partokra mederbővités tekintetébeni munkálkodása, arányban álland e az eliszapolodás miatti mederszűküléssel, – szintén a bizonytalanság titkában lappang. Mivel pedig illy miveleteknél az ellenkező eredményekkeli megküzdésre is minden esetre készen kell lennünk, mitevők lesznek önök, a már kezdetben is a legfelsőbb fokig emelt töltésekkel? A mostan tett roppant töltésezési költséget 25–30 évek alatt ismételniök, vagy ennek czélzott eredményét teljesen 977nélkülözniök kell. Illy esetben tehát a folyó-elosztás, vagy mint jelen helyhezetben a hosszu körut ugy kivánván, átvágással a Szamos külön medre meghosszabitatván, s ezáltal pedig tulajdon vizszállitmánya, utja megröviditésével – bár értekező szerint csak más vidékü folyóba, – a mit én megvallom nem értek, mivel vizállást, csökkenést az ugyanazon folyók szerinti átvágások általi ut-röviditések is, miáltal a folyók legnagyobb fogyasztásai egymást kikerülik, csak olly mértékben idéznek elő – eszközlött szabályozás önök szerint is „csalhatatlanul ajánlható levén” valóban feltünő, hogy a töltésezés is kisebbszerü átvágások mellett, holott már csak ennek irányában is a nagyobbszerűt illethetné az elsőség, olly annyira bizonytalan állásukban is harczolni képesek. S az e tárgyban felszólalók által épen alkalmilag felidézett német alföldi aggasztó eset u. m. a Rajna szintén töltésezési rendszer-okozta ágakrai szakadása – mellyet ön idézetjel szerint ostromolna ugyan, hanem mind a mellett magas töltéseivel tényleg épen ez irányban – bár meggyőződésemmel szándéktalanul működik, és hogy az egész folyam medre felemeléséből – melly már jelennem inkább a Rajna völgye felett, mintsem benne idomult eredhető veszélytől a választott hasonuton méltán tarthatnánk, önökre mégis hatástalan maradhat. Önök ugy látszik azon modorban haladnak: meghozatott az itélet, tehát függnie kell. Az illy elv hasznot nem, hanem kárt s nyomort igen – eredményezhet. – Vagy tán a távol Rajnáról veendő példa, mint illyen vesztheti hatását? ugy nézzenek itthon körül, s magán a Tiszán s mellékfolyóin, szóval minden iszapbő s töltésezett folyóknál, kézzel fogható rajnai hű minta-példányokra találandnak. Azon történetes különbséggel ugyan, hogy mivel nálunk a töltésezés még ekkorig megfelelőképen nem tétethetvén, nem lehetett szerencsénkre azon eredményü, a vizár szétrohanást még eddigelé teljesen vissza nem tartóztatva, az ártér-feliszapolódás sem növekedhetet olly óriásira, mint a már nagy időtől fogva együtt tartott Rajnán. Hanem mind ez csak elhangzott sikertelen üvöltés, s önök azért magyar telivérüségüknek ezzel egybefüggő e jelige alatt: „maga kárán tanul a magyar” nagyszerű emlékén behunyt szemmel csak dolgoznak.
Ellenészrevételeit tovább füzve pedig ez áll:,Nem ajánlható Tiszavölgyünkre nézve még jelenleg, sőt czélszerü szabályozása mellett a Tiszának mondhatni – egy pár század mulva is semmiféle vizelosztáson alapuló szabályozási terv, kivált jövőre segitve levén a Dunafolyam alsó rendetlenségein, mind gazdasági, mind hajózási, következőleg a Tiszavölgy is az ország tiszaszabályozási közczélzatának megfelelni kellő tekintetekből.” Az időjósolgatásokra eddig is keveset hajtva, de különösen mióta nem régen Monte Degoi Albert Ferencz ur akkép nyilatkozott, miszerint csillagászat-tanban az egy évre terjedő jóslatoknak sem fedezhette fel alapját, azok irányában is, de kivált az illyen kétszáz évekre szóló jóslatok iránt, – még kevesebb bizalommal lehetek. A Duna alsó rendetlenségei megszüntetéséből eredő hasznot elismerem ugyan, hanem hatását csak az alsó Tiszavölgy bizonyos részére tartom kiterjedhetőnek. A hajózással pedig az elválasztás, vagy inkább különtartás után, mint állana a dolog, arról már fenebb szóltam.
Ellenzőleg lép föl még végre értekező: „A vizelosztással tapasztalt folyók elrendetlenitésének mellőzése tekintetéből. Mire, – igy szól – szabadjon hivatkozást tennem 978egy külföldi tekintély imez érdekes adat;aival: „Wenn ein Strom sich in zwei Ar me spaltet, so bemerkt man ganz allgemein, dass die Breite des vereinigten Stroms zwar grösser, als die jedes einzelnen, aber lange nicht so gross, als die Summe von beiden ist. Man sieht heraus, welcher grosser Vortheil irt Bezug auf die Ausdehnung der nutzbaren Bodenflaeche durch die Vereinigung der verschiedenen Arme herbeigeführt wird.” Ezen tekintélyi szavak az én fogalmam szerint egy magában álló folyónak két ágrai szakadásáról szentek s körülményében, mint német Rajna vidéki a leghelyesebb megjegyzések egyike, s általa gazdaságos nézete kellően is támogattatik, midőn t. i. az egyesült viztömeg medre aránylag kevesebb földet foglal el, mint a megoszlott medrek. – De az illy nyeremény azon roppant, mint fenebb szemlélhető milliomokra rugó nyeremény ellenében, – melly a Szamos továbbrai különtartása által, – az önök részéről ártér fejében felhagyandó nagy térből és biztosbságból fölmerül, párhuzam nélküli s nagyon kicsinyes; jelen esetben pedig elvitázhatlanul önök rendszerét sujtja, egy lévén a dolog lényege, mederben vagy ártérben történjék a vesztegetés, minden esetre a nagyobb egyszersmind nyomasztóbb is. Továbbá „der wichtigere Nutzen dieser Vereinigung liegt aber darin, dass das gemeinschaftliche Bette eine grössere Tiefe erhaelt, und dadurch die Zwecke der Strom-Regulirung nie vollstaendiger erfüllt, es verkürzt sich auch die Ausdehnung der Ufer, und dadurch wird deren Erhaltung erleichtert, so wie endlich beim Eisgange die Spaltungen des Stromes in verschiedene Arme immer besonders nachtheilig zu sein pflegen.” Ezen idézetet az előbbivel azonos hiány terheli, s körülbelül akkép, mint mellyről a magyar ember azt szokja mondani: mást beszél Bodóné mikor a bor árát kérik. Idézet elleni vétségemet azon esetben ismerhetném csak el, ha hogy felteszem akár Szatmártól Csapig, akár Csaptól a Dunáig, szóval a szoros értelem szerinti Tiszavölgyben, olly kisszerü s párhuzamos mederváltozáson működnék, mellyből az ujpálpa hosszaránya szerint kicsi lejt-nyeremény, s ennek következtében kevés vizfogyasztás, s vizállás leszállitási eredmény merülne föl. Egyébiránt még illy esetben is lehetnek kivételek, nevezetesen t. cz. Paleocapának Tokajnál a Tisza és Bodrog körüli működése, midőn a sziklás medret elhagyandó, kitüzött czélja felé, mintegy a fenebbi idézet mellőzésével vél közeledhetni, csak helyeslendő. A Dob feletti Bodrog-átvágás, mint a Latorczának a Ticzébei bevezetése, ugy a Szomotor-táji átvágások mondom ezen idézetek ellenére is czélszerüek, mert az illyen műtételeket nem lehet a folyók ágakrai szaggatása osztályába sorozni, bárha általuk az átvágásokban elérendő eredmény, mint kisszerüekben, t. i. a vizfogyasztás s vizállás-leszállitásban koránsem olly kézzel fogható, mint az általam javaslatba hozott Szatmár, Debreczen s Madarasi átvágásnál, mellyen a legnagyobb vizálláskori szállitmány, mint előbbi értekezésemben kifejtém 37 23/100 órával érne korábban, mint mostani csapi kanyargós folyása szerint Bura tájáig, miáltal egyszersmind a felső Tiszavölgyön jelenleg rendetlenül s egymást feltartóztatva összecsoportosuló mellékfolyók pályája öszhangzásba bozatván, az által az elfogadó folyam a nagy Tiszán czélszerü kiszámithatlan hasznos következményü utbaigazodás idéztetnék elő, mivel ezen időköz bőven elegendő a tulajdunképi Tisza legnagyobb vizszállitmánya, melly most a Szamos legnagyobb szállitmányával 979mindig összeütközik, kikerülésére. Következve ezáltal az egész Tiszafolyam legnagyobb vizállásának – mivel a Szamosé, mint az egész mennyiség egy harmadrésze, a megröviditett pályán, a még alant álló elfogadó Tiszán, a többit megelőzve vonulna aláfelé – nagyot kellene csökkennie. A felső Tiszavölgy pedig a pusztitó kiáradásoktól, nagyon valószinü, hogy ezen egy átvágás által minden költségesebb épitkezések nélkül is azonnal megmenekülne. A fenebbi szavak gazdaságot illető részére pedig már megmondám, hogy egybehasonlithatlanul – milliomokra rugó különséggel részemen áll a mérleg. – Igen de ezeket csak mérnök közember, és még ahhoz magyar, nem pedig külföldi tekintély mondja. –
Ismét más helyen: „Geviss ist die Spaltung des Rheins eine Hauptveranlassung zur Ausbildung dieser unglücklichen Verhaeltnisse gewesen, welche ebenso sehr die Sicherheit des Landes, wie die Schiffahrt bedrohen. Bei einer solchen Vertheilung tritt der grosse Übelstand ein, dass gewöhnlich derjenige Arm, der jedesmal der schwaechere ist, sich mit Niederschlaegen aus dem Wasser anfüllt, und verlandet woher er, sobald er umgekehrt wieder Hauptarm wird, an Faehigkeit zur Abführung des Wassers etwas verloren hat. Auf diese Waise schwaechen sich die beiden Arme abwechselnd gegenseitig, und in beiden bilden sich Versandungen, wie man es in solchen Falle gemeinhin sehr auffallend bemerkt. Die Schwierigkeiten, denen man alsdan begegnet, haben sich sehr auffallend bei der Spaltung des Rheins von Wiesel gezeigt.” Német vizműtanárunk a Rajnának azonegy s áthághatlan völgybeni folyásában, ágakrai szakadással alakult számtalan szigeteiről mondván ki ezekben véleményét, mint illyenekről, ugyan ki tagadhatná azok alaposságát. A zátonybő folyók két ágrai szakadását, ha megengedjük, igaz lakolnunk kell hanyagságunkért, mint gazdaságunk, ugy kereskedésünkben is. Illy jelenetek nálunk különösen a Dunánál a Csalóközön gyakran fölmerülnek. Az ágakra szakadásróli azon megjegyzés, mikint a szabadfolyás ez által kölcsönnös akadályoztatást szenvedvén, eliszapolódást eredményez, – kétségkivüli. És hogy ezen következmények fontosságáról a Rajnának Wieselnéli két ágra szakadásánál kiki meggyőződhetik, – arról legkisebb kétségünk sincsen. De hát ki akarja ágakra szaggatni a Tiszát? és kivált a felső Tiszánál annyira mély medre mellett lehet e illy ágakra szakadástól – mig az partjai közt marad – tartani? Az ágakra szakadhatás érdekében egyenesen önök töltésezéssel szabályozók működnek: már feljebb megérintém, mikint a Paleocapa 500–1000 ölre terjedő árterén a két öl magas vizállással legkisebb nehézséggel sem járand, kettős sziget-alakulás mellett három párhuzamos, eleven vizfolyás származása is. A Szamos külön utja továbbra is megtartása szerinti Tiszába vezetéssel, mint lejebb bővebben előadom, az egész Tisza-vizállásnak, a partok közé vonulva csökkennie kell; az illy eredmény pedig az ágakrai szakadhatásnak legbizonyosabb ellenszere. – Hiszen azon helytől, mellyen én a Szamost más irányban javaslom a Tiszába vezetni, jelennen is még mintegy 12 mérföldnyire magánosan foly az V. Naményig a Tiszafelé. A Tisza Naményig szinte maga birja medrét; tehát, hogy a fenebbi idézeteknek csak némi alkalmazhatása is kitünhessék, először azt kellene bebizonyitani, hogy sem a Szamos, sem a Tisza magokban nem képesek medröket fentartani; ezt pedig teljesitni, mint közönségesen 980tudatik, lehetlenség. Ugy másodszor szintén bebizonyitandó lenne, hogy a két viz Naménynáli összefolyása megváltozhatatlan, ugy gazdasági mint kereskedési, vagy hajózási tekintetben. De e részben a már többször érintett értekezéseimben kifejtettek nyomán; ugy vagyok meggyőződve, mikint a vállalkozó nagyon háladatlan munkára adná magát.
Nincs különben a dolog a jégmenésnél is; tegyük világosbá e szavakat egy rövid számitással: t. cz. Paleocapa, mikint már adám mintegy 214 ezer k. láb legnagyobb vizfogyasztáshoz késziti medrét. Ebből a Tiszára 107; a Szamosra ugyan annyi ezer k. láb esik. Ha felveszszük, hogy a jégmenés a Szamos elválasztása utan ezen 107 ezer k. láb két harmad mennyiségekor, mint illy idő szerint leggyakoribb állásában történik, – lehetne e a jégtorlódás következtébeni vizkirohanástól tartani? azt állitom, hogy nem; mivel ekkor a mederbeni vizfogyasztás 5 1/2 öl mélységgel levén, az ekkoráig legalább illy magas állásnál ezeken a részeken nem tapasztaltatott. A töltésezésseli szabályozásnál minő eredményre jutunk? a jégmenést hasonlag a legnagyobb fogyasztás két harmad fogyasztáskor véve föl, tenne az akkor 143 ezer k. lábat. Ezen mennyiségnél a Paleocapa ártéres medrében, a vizágyban 7 öl, az ártéren pedig 5 láb 9 iz magas viz van folyásban. És ebből ismét világos, hogy a töltésezésnél, ha átalában minden akadály, füzfa és egyéb cseprentéktől tiszta ártért képzelünk is, mellyben különben nagyon csalatkoznánk, illy csekély ártéri vizállásnál, mennyivel bekövetkezhetőbbek a jégtorlásuknak csaklegközelebbről Pozsonyban és környékén a mult télen tapasztalt dühöngései. Az általam javaslott átvágás tehát nem hogy előidézője, sőt inkább természete szerint gyökeres orvoslója, vagy elháritója lenne az egész Tiszavölgyön az illy borzasztó jeleneteknek.
Értekező fenebbi idézettjeire nézve tehát némellyek irányában elég lehete ennyit mondanom: javaslatom különböző természeténél fogva, mert minden ollyatén nehézségektől, s idézettjei megválasztásában több figyelmet ajánlva, – azok Herkules saruja sajátságát el nem ismernem, ez érdemben igénytelen véleményem az levén, hogy ki felső Tiszavölgyünk rendezésében, mellynek szerencsés kivitelétől függ pedig egyedül az alsó Tiszavölgy rendezése, a Rajnafolyamot mintázza, az ne állapodjék meg a porosz és Baden nagyherczegségi Rajnánál, holott az egész hosszu utján számtalan szigetek alakitásával, ágakban foly aláfelé, s melylyek egyébiránt az ismeretes rémitő magas töltésezések okszerü következményei, és mellyek állapotát jellemzik a fenebb több pontokban idézett ellenféli szavak, hanem menjen föl Schweiczba mintegy Basel vidékeig és ottan is emlékezzék meg a mi amphitheatrumi jelen vállalatunkban megbecsülhetlen helyezetünkre, ha ottan megfelelő – több mellékfolyók utbaigazitás, vagy inditási körülményekben, a felső tiszai hálózat rendezésének tökéletesen hason mássára találand, onnan és csak akkor lássa el magát alkalmazható mintákkal; és illy minta-kikutatás, a természet kifogyhatlanul változékony munkáiban, – nagy feladat ám. – De ugy látszik, bármint igyekeztem is eddigelé a Tiszavölgy rendezése iránti rendszeremet érthetővé tenni, a következményekből itélve, azt még eddig el nem érhetém; azért, mint keblem sugallata szerint e honra hasznosat 981megkisértem ez uttal is azt, világosságra törekedve, röviden előterjeszteni.
A Tiszavölgy amphitheatrumi alakján, s azon szerencsés körülményen, mikint a Tisza s mellékfolyói átalában e bérczekből eredvén, tehát mind magyar birtokban, azok felett tetszésünk szerint intézkedhetünk, s a Tiszavölgyön ennen tapasztalatomból eléggé ismert Tisza és Szamos rakonczátlanságain gondolkodva, véremmé vált az eszme, hogy a Tiszavölgy rendezése kivánt sikerrel csak a főfolyamot képező mellékfolyóknak, az őket elfogadó Tiszáig terjedő utjok kellő arányba – öszhangzásba hozatala, s már kezdetben vagy folyásnak indulásuktól fogva ugy intézett, egymásnak mintegy kitérő, következve szabad folyást engedő utnak, vagy folyásnak indulás által leend egyedül eszközölhető. Ez érdembeni teendőink pedig igénytelen véleményem szerint ebben állana: a Marosfolyó helyzete kielégitő s egyedül helybeli rendezést igényel. A Körösök hasonlóan mostani helyzetük szerint a szabályzat kivánatainak megfelelőleg lennének rendezendők. Ekkép a Szamos rendezését vevén fel, mint melly az egész tiszavölgyi duló jelenetnek, a mint azt fönebb példával világositva igyekeztem bebizonyitani, legnagyobb részben kétségkivüli okozója – ennek pályája, a mint arról többször emlitett értekezéseimben kimeritőleg szólottam, olly irány szerint lenne kitüzendő, hogy annak Tiszáig terjedő hossza, a tulajdonképeni Tisza és Sebes-Körös szinte Tiszáig terjedő utjok hossza irányában, mintegy középarányt képezzen, s ezen arányos ut pedig a már többször előfordult – Szatmár, Debreczen és Madaras irányuk szerint, leginkább megközelitethetvén. Ezen műtétel által a tulajdonképeni Tiszának is kellő arányba jönne pályája. A Bodrog a beleömlő számos folyókkal, a Tisza irányában a természettől nyert arányos uttal bir. A Sajóval e tekintetben szinte megelégedhetnénk, a vidék érdekébeni átvágás és töltésezésseli rendezését minden mellékfolyókra önkint oda értve. Értekező ugyan a Szamos nagy átvágása kivitelében valami rendkivüli nehézséget lát – kár volt elhallgatni, – mellyről én mit sem tudok, azt tartván, mikint sokkal tisztább s könnyebb egy ügyes épitészre a feladat szerint készitett terve után, egy erősségnek alapjától kezdett átalában ujanti megépitése, mint hason esetben, egy korhadt erősségnek, kivált finnyás igényletek kielégitendéséveli átalakitása.
Az ekkép szabályozva rendezett Tiszahálózat, mint már felebb láttuk legkevesebb költséggel legnagyobb, legbiztosabb s végetlen időkig terjedő eredménynyel ajánlkozó. Igen, mert ez nem begyomrozott, hanem gyökeres orvoslat. Mivel ezen eljárás által a Marosfolyó legnagyobb vizfogyasztása megelőzné a Körösökét; a Körösök fogyasztása a Szamosét; a Szamos legnagyobb vizfogyasztása előbbi értekezésemben kifejtettek nyomán, a Tisza legnagyobb vizfogyasztását 37 23/100 órával előzné meg Bura táján, ez által mint körülbelül egyharmad vizmennyiségnek öszszeütközéséből mostanában – könnyen eredhető nagy vizkirohanások a felső Tiszavölgyön egyszerre megszünnének, az alsó Tiszavölgy vizállása pedig, a Szamos legnagyobb vizfogyasztása ezután elváltam történvén, szembetünően alább szállana.
Ezen műtétel bizonyos s kivánt eredménye felfoghatóbba tétele végett éljünk hasonlattal; egy hadtest kormányzója és egy vizhálózat rendezését vezető mérnök teendői 982közt én nagy hasonlatot találok. Már ha e kormányzó népét helyből, tegyük fel a felső megyékből Pestfelé olly képen kivánná utaztatni, hogy Hatvanon, melly csak egy ezrednek elfogadására lenne képes, már minden ezred éjszakai szállást kapván, ugy vonuljon azon egy utvonalon tovább Pestfelé, a hasonló szállásképességü helységeken. – S főtiszti hivatalának a parancsot adná, hogy a felső megyékben tanyázó ezredek egy kitüzött napon induljanak meg, és naponkint a rendes egy állomás, mondom egy állomásnyi haladással közeledjenek Hatvan felé. – A tiszti hivatal a parancs szigoru meghányása s vetése után meggyőződvén az iránt, hogy a rendes állomásos utakon a feladat nnegfejthetlen, bizonyosnak vélem, mikint nem állana elő olly javaslattal, hogy Hatvanban és a következő államásos helyeken a parancs szerinti utazhatás tekintetéből, először még legalább egy ezred számára tétessék gyarmatositás, mint önök tesznek, midőn a Tiszát minden áron csak jelen folyása szerint törekszenek töltések közé begyomrozni, hanem kérdést intézne a kormányzóhoz az iránt, valjon az utazási vonalt leviheti e a rendes országutról? mellyre kétség kivül helyeslő levén a válasz, olly utazási vonalt tüzendne ki a főtiszti hivatal, mellyen felteszem a Szabolcsmegyéből utazó ezred a Zólyomból utazóval, mint szintén a Mármarosból utazó az Árvából utazóval Hatvanban összeütközésbe nem jöhetne többé. – És ez az, a mit én a Tisza mellékfolyói pályája öszhangzásba hozatalától várok; ha méltán e, most már itélje meg a hivatott közönség. – Ez az egyszersmind, a mit én különösen t. cz. Lám Jakab urnak és viszhangjainak figyelmökbe eléggé nem ajánlhatok, midőn t. i. terve különös előnyeül ő és viszhangjai azt hozzák föl, „legrövidebb irányban eszközli a Szamos és Tiszai összevezetést.” Urak a szerencsés eszmét a Szamos jelen medrének megváltoztatásában, s a temészettől is kitüzött helyérei tételében önkint ne torzitsák el, a fenebbi peldából eléggé tisztán áll, hogy egy rendszeres munkálatban – a Tiszavölgy rendezése pedig észt igényel – sem a tulhosszu, sem a tulrövid, hanem egyedül a beillő, vagy őszhangzó hoszszuságnak lehet helye.
Midőn e sorokat irám, épen nem táplált a vérmes remény, a már rég folyamatban levő tiszai munkálat feltartóztatása iránt; nem vagyok balra, gyermekkint a megáradt s mindent elnyeléssel fenyegető tenger hullámai felfogására egy iv papirral sietni, azonban más részről még is olly hitben élek, miszerint a mint t. cz. Paleocapa Péter ur méltán megcsudálhatá a Tiszaszabályozással ennyire elkésett magyar nemzetet, ugy jövendőnek tartom a kort, melly nem kevésbé megcsudálandja, hogy az e tárgyu kellő időbeni több rendbeli szózatom, a 13 millió gondolkozó magyar lény között, pusztailag mikint hangozhatott el. – Kelt Ungvártt, nyárelő 23-ár 1847. Galambos Sámuel, Ungvármegye r. mérnöke.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
