NÉMET IZGÁSOK.
NÉMET IZGÁSOK.
A két hazának összeolvadása még most is nagy gyomorgörcsöet idéz elő egy némelly német lapiróknál, legközelebb is a Deutsche zeitung 195-ik számu mellékletében egy terjedelmes czikk jelent meg illy czím alatt: „Siebenbürgen und Ungarn”, mellyben a czikkiró az unio elleni ellenséges indulatát kimutatván, mindenféle, való vagy nem való, neki mindegy, argumentumokkal megmutatni törekszik azt, hogy az uniö nemcsak német, hanem magyar szempontból tekintve is törvénytelen, mert a szászok 7 század óta vannak letelepedve Erdélyben, és azóta mindig megtartották nemzetiségöket; nemcsak, hanem midőn a magyarok és székelyek már több izben megkisérték az anyaországgali egyesülést, a szászoknak elő kelle venni minden erejöket, hogy e tervöket meghiusítsák; és mivel a szászok Autriához s ennek németségéhez a legbuzgóbban ragaszkodtak mindenkor, följogosítottaknak érezheték magokat az alsó-austriai rendek, hogy a fejedelemhez irt fölterjesztésökben a magyar–erdélyi unio ellen tiltakozzanak; sőt mivel a czikkiró szerint ezen unio nemcsak az erdélyi szászokra, hanem az összes németségre nézve vészhozű, fölhivaj az austriai kormányt, s az egész német nemzet gyülését, hogy a magyarok tendentiáinak teljes erejökből ellenszegüljenek, és szász testvéreik pártolására fölkeljenek.
Valami rettenetesnek, a magyar hazában lakó többi népfajok elnyomására czélzó iszonyatos politicának tartja a jámbor német iró a pesti* ministerium azon rendeletét, miszerint most már mindennek magyarnak kell lenni, a vert ezüst és arany pénzeken és bankjegyeken, sőt – horrendum dictu – még a vasúti jegyeken is magyar felirásnak kell lenni, pedig, ugymond, Pest városa népessége tulnyomólag német.
Hát még csak nem is magyarországi?
Megengedvén, hogy a két főváros lakosainak nagyobb része német, sőt bátran kimondjuk, hogy Magyarország 12 millió népe közt, 1,126,000en német ajkuak, és még ezen fellül hivatkozva a czikkiró azon egyik állitására, hogy a 2 1/2 millio népességü Erdélyben 350,000 szász szintén német, mi következik ebből? Az–e, hogy a 14 1/2 millio lakó közül 1 1/2 milliónak legyen a többiek felett előjoga nyelvét minden áron terjeszthetni, és ha asz aránylag legnagyobb számú magyar olly hosszu időkön eltüré Selmecz városának azon régi kiiváltságlevelét, minéfogva az ottani bányász academiából minden nem németet eltilthasson, és ha eltüré azt, hogy az aránylag Magyarországnál nem is nagyobb Austriának egyedül német nyelven kiadott bankjegyei nálunk is forgásba jőjenek: valljon nem nyelvterjesztési vágy-e most meg azt kivánni, hogy a a közel 7-szerte több szám kedveért a magyarok vérével szerzett édes honunkban is a kevesebbségben levők nyelve emeltessék dipomaticaivá.?
De van még az emlitettem német czikkben egy igen csiklandón, a reactionalis politicát igen eláruló mondatka: az t. i. hogy Erdélynek Magyarországhozi viszonya Németország érdekeit érdekli leginkább, nem csak azért, ugymond, mert Erdély az ausztriai birodalomhoz tartozik, és 350,000 szász lakja, hanem különösen azért is, mert e kérdésnek hátterében elrejtve áll az aldunai tartományok jövendő alakulásának kérdése is.
Lám, lám! A szegény horvátokat is azzal ámitották a reactio emberei, hogy ha Magyarországtól elszakadnak, még kiegészitő részei, tartományai maradnak Ausztriának. S mint illyenek bizton várhatják a magyar zsarnokság ellen Ausztria császárának segedelmét.
Most meg ugyanazon bordában szőtt reactionalis politica azt mondja a királyhágón tuli szászoknak: „mivel ti Ausztriához tartoztok, nem volt törvényes Erdélynek Magyarországgali egyesülése, és az összes német nemzet följogositva van titeket: t. i. szászokat, a magyarok zsarnoksága ellen pártolni.
Erre azonban rövid megjegyzésünk az, hogy Erdély csak annyiban tartozott az előtt is Ausztriához, miként Magyarország, a mennyiben Ausztria császára, Magyarországnak is királya volt, igy lőn Erdély fejedelmévé is fölkenve. És e viszony megmarad átalakulása után is. de tagadjuk, hogy valaha Erdély a többi örökös tartományokkal hasonló tekintet alá jöhetne Ausztria irányában.
Végre hogy mégis a szászok részéről történt régi és ujabb ellenszegülések daczára is az unio végrehajtva lőn, ennek kulcsát a czikkiró a magyarok és szászok közös félelmében keresi, a magyarok, ugymond, félnek a szlávoktól, a szászok pedig az oláhoktól.
Az nem tudjuk, mennyiben van okuk a szászoknak a köztük lakó oláhoktól félhetni, de bizony kedves czikkiró úr, mi legkevesbbé sem félünk a szlávoktó, mert meggyőződésünk tiszta, hogy jogainkat mindenkor készséggel megosztottuk a hazánkban minden népfajokkal; a lázadás főnökei ellen pedig meglehetős fegyveres csapatkát birandunk még a csatatérre szállitani.
De mi azért e czikket sem az összes szász nemzet, de még a köztünk lakó jobb érzelmű német lakosok manifestatiójának tekinthetvén, ügyünk tisztaságának rérzetéében testvéri jobbunkat nyujtjuk mindnyájának, s okuk leend meggyőződni, hogy az unio reájok nézve sem vala kárthozó.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
