H. M. Vásárhely.
H. M. Vásárhely.
– Közérdekkel nem bíró vitába soha sem bocsátkozom örömest; a kényszerűségnek annál nyomasztóbb érzetével fogok e sorok irásához most, midőn érzem, hogy a hazának életfontosságú napi eseményei mennyire lefoglalják a honfi szív minden dobbanását, s a gondolatok egész öszszegét, midőn tudom, hogy illy körűlmények közt e lapoknak a közönséget helyérdekű tárgyak feszegetésével untatni, egyátalján fogva terhes.
Azonban tartozom nehány szóval a levelezői becsületesség igényeinek, tartozom az igazságnak, tartozom e hírlap érdekének, a mennyiben a hírlapok hitelének tetemes csorbúlásával jár, ha kivált rendes tudósitóik a vidékről valótlan híreket közlenek. – Igyekszem lehetőleg röviden szólni.
E lapok 103. számában álló közleményem, a 113. szám végén álló czáfolatok sorában II. számmal jelölt czikk folytán ugy tűnik fel, mint helytelen. – Az oct. 29-én tartott bizottmányi ülésben a kérdéses tárgyra vonatkozólag történtek egyszerű elmondása, a homályt legjobban fogja eloszlatni, s igazolásomra talán elegendő leend. – A most mondott napon folyamodtak Vásárhely város előljárói a városi tanács újon-alakítása iránti intézkedésért, mindenszentek napja közeledvén. Felhozatott erre, mikép az új adórendszer új évtől veendi kezdetét; felhozatott, mikép a jelen izgalmas időket választási eljárásokból származni szokott surlódásokkal nehezíteni helyes nem lenne; felhozatott, mikép a tanácsrendezés felülrőli létesítésének új évig megtörténte biztosan remélhető; – s ezek nyomán e megyében a községi választásoknak új évre halasztása, igen helyesen, határozatba ment. – Ekkor felállt a vásárhelyi biró, s hivatalának a jelen zavaros körülmények közt reá nézve igen sulyos voltát előadva, azt minden áron letenni kivánta; és hogy ezen szándéktóli elállásra birassék a biró, ámbár bizony ehhez nem kellett volna olly nagy kérelem, a másod alispán által, az előljáróságot is befoglalva, megdicsértetett. Igy, és – figyelmet kérek – csak igy idéztetett elő a 113. számú lapban 2-ik pont alatt olvasható határozat, melly tehát nem egyéb czifra semminél. – A biró ismét felállt, s kéré a választást elhalasztó végzés kihirdetésének elrendezését, mert – ugymond – különben sokan lesznek, kik azt mondandják, hogy uraimék csak magok fejétől maradnak a zöld asztal körűl; mindenki elismerte, hogy biró uram alkalmasint a közvélemény üterére tapintott, s igy – kérése teljesutetni rendeltetett. – Hivatkozom a jelenvoltak köztudomására s igazságérzetére, hogy ezek valósággal igy történtek.
Tessék ezeket bárkinek – csak elfogúlva ne legyen – a 103. és 113. számú lapokban álló kérdéses czikkekkel összevetni, és tessék aztán itélni, hogy ugyan meg van-e czáfolva közleményem? s igy lehet-e ezt rágalomnak kiáltani? –
De a dolognak itt még nincs vége, a mit még el kell mondanom, annak a közönség is veheti egy kevés hasznát, a mennyiben belőle némileg megismerheti Vásárhely roppant város-tanácstermét. –
Az előljáróság – azon kevesek, kik helyesebb felfogással birnak, ne vegyék magokra, tulajdonképen a biró elhatározá magában, hogy a 103. számú lapban álló közleményért boszút áll, hiszen, ugymond, most nincs törvény! most mindenki azt teheti, mit akar! – Ebből következett, hogy nevem nyilvánítására a tisztelt szerkesztőség felszólíttatott, s miután e felszólításnak sikere nem lőn, az előljáróság nov. 14. tartott bizottmányi üléshez a végett folyamodott, hogy vizsgálatot rendeljen, azaz: hogy a szerkesztőség levéltárában tétessen egy kis kutatást, és a 103. számú közlemény iróját fenyíttesse meg. – Tehát Vásárhely roppant város előljárói nem hallották még hirét annak a sajtótörvénynek? – A bizottmány az előljáróságot természetesen a törvényben kijelölt útra igazította; mint hallik, ezen út is meg fog kisértetni* csak – mint a biró mondja – a közlő nevének kitudatása végett; rnert meg kell jegyeznem, hogy a birót, mint mindenki észreveheti, olly dühös szenvedély vezeti e tárgyban, miszerint neki nem törvényes elégtétel kell, mert ugy hiszem, s ő is tudhatja, hogy az érintett közlemény irója nyilt homlokkal állhat meg akármelly sajtóbiróság előtt, hanem kell neki bosszú, s a megtorlásnak talán olly neme, melly a törvények uralma alatt tiltva van. Hja, de mikor Vásárhely roppant város birójának ez az ő felfogása!
Ez kissé bajos lesz, mert a neheztelt czikkben semmi sincs, mi törvényellenes volna. – A szerk.
Engedje meg a tisztelt szerkesztőség, hogy vele néhány szót szólhassak, igy négy szem közt, bizodalmasan.
Lássa biró uram, némellyek, kik ez úton vélnek népszerűségben állhatni, önnek fejébe verték, hogy a 103. számban álló közleménynyel az előljáróságra kent gyalázatot (?) száz év leforgása sem fogja lemosni; pedig dehogy! Hiszen csak egy városi tisztújítás kell, és szerintem s ugy hiszem, sok mások szerint is, bele jő minden a rendes kerékvágásba. – Lássa ön, rettenetesen el van ámítva s tévútra vezetve, némellyek hizelgése által, mert már nem is hinné ön, pedig ugy van, hogy önnek egyénisége, épen úgy mint az enyém, és másiké, harmadiké igen csekély pontok a haladó politicai életfolyam hullámzatán; ne gondolja ön, hogy Vásárhely város jólléte, dicsősége, hírneve a jelen előljáróság lételéhez, megmaradásához volna fűzve; dehogy van, dehogy van! – Lássa ön, sem nem illik önökhöz, de nem is tanácsos ezen tárgyat az indulat olly hevességével kezelni. A ki ingerültséget igyekszik előidézni, soha sem cselekszik okosan. E tárgyban a nép hozand itéletet, a nép itélete előtt fejet hajtok, én nyugodtan várom be ez itéletet; hiszen uj év nem messze van. – Ön lázítást akar látni – nyilatkozatai szerént – a kérdéses közleményben. E vádat visszautasítom, mert önérzettel mondhatom, hogy a törvényes felsőség s a törvény hatalma iránt mindig csak rokonszenvet, csak bizalmat törekedtem gerjeszteni. – Lássa ön, milly roppant tévedésben van, hiszen az egész dolog annyiból áll, hogy önökkel megelégedve nem vagyok, ezt kimondani nem lázítás. Avagy talán újévkor mindazokat befogatandja ön, kik ellene nyilatkoznak? Ezt nem tudtam. – Én önt hivatala kezelésében rosz akarattal nem vádolom; nem vittem, nem viszem e térre a dolgot; azonban az ember hivatását nem mindig rosz akarat miatt nem tölti be; sokszor képesség hiánya okozza a hátramaradást; és valamint bárkinek, ugy nekem is szabad véleményem levén, bátran és őszintén kimondom, hogy a jelen bonyolított és veszélyes perczekben e roppant város ügyének kellő módoni kezelésére szükséges képességgel önök nem birnak. Avagy mer-e ön elég szerénytelen lenni annak állitására, hogy a legközelebbi időben a városban a rendet önök tartották fen? Hát nem a megyei tisztviselő, hát nem a csendbizottmány műve-e mind az, a mi jó közelebbi időben történt? Bármint neheztel ön e szóra, de ismét és ismét azt mondom: tanácsrendezés! tanácsrendezés!
Önöket pedig, uraim! kik a biró szenvedélyeinek felzaklatásában részt vesznek, csak egyszerűen figyelmeztetem, godolják meg a dolgok természetszerű fejleményét, gondolják el lehető s valószínű következéseit ama surlódásnak, mellyet néposztályok közt költenek, és jusson eszökbe, mikép épen nem az értelmi előhaladás, épen nem a civilisatio érdekében cselekesznek! – R. L.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
