Vácz, dec. 28.
Vácz, dec. 28.
Sajnálom, hogy nem a legkedvezőbb színezetű dolgokról kell tudósítást tennem. De azt hiszem, a közügynek, kivált jelen időkben, több hasznot tehetünk a hiányok kimutatásával, mint dicséret-halmazokkal, ámítva, és túlbizakodottságra vezetve.
A városi tanács elhatározta, a harangok felajánlását. És ezen, csak dicsérettel említhető tényre következtek a kormány elnökének azon méltányló elismerést nyilvánító lelkes szavai, mellyek e lapokban már közöltettek.
És ezek után népgyűlés tartatott, mellyben a kérdéses ügy a nép elé terjesztetett. Azt hiszem, már ez ön magában is nagy tévedés, mert a nép felszólításának szüksége a tanács határozata elé tartozik. A tanács nem határozhatott, mielőtt a nép nem nyilvánítja akaratát. Ha a harangok a nép tulajdonai, mit kétségbe vonni becsületes embernek nem lehet, akkor a népnek kelle kimondani, mikép akar azokról rendelkezni. És ezt, a tanács akkor, midőn csakugyan megtartotta a népgyűlést, tettleg elismerte. Ez azonban még csekélység.
A tanács meghozta a határozatot. A kormányelnök méltányos elismerést nyilvánított. És a nép az érintett gyülésben közakarattal, a legnagyobb lelkesedéssel erősítette meg a felajánlást. Mindezek megtörténtek, és a harangok még ma reggel is függenek a tornyokban.
És itt a papokról kell említést tennem. Ezek a jelen perczig minden ármányt, minden cselszövényt elkövettek, hogy meghiúsítsák a harangok levételét. És nekik sikerűlt is, kijátszani a jelen perczig a tanács határozatát. Mert a harangok még most is függenek.
A papok, hogy a népre jótékony befolyást gyakoroljanak, meghivattak kezdetben a tanács által tanácskozmányra. Ők nem jelenlek meg. Tartatott népgyülés, s itt egyikök, ki igen ismeretes feketesárga gondolkozásáról, szándékozott valamit tenni, de látván a nép közakaratát, annak meghajlott.
Ők jobbnak látták, az ármány útját választani.
Megkezdetvén az előkészűlet a harangok levételéhez, a püspöki helyettes, Szarvas, egy levelet irt a tanács elnökéhez, mellyben közli, hogy: a honvédelmi bizottmány a káptalannak megengedte a harangoknak ezüst pénzeni beváltatását. És ugyanaz nap délutánján a káptalantól ugyan olly kéziratú levél küldetett, mellyben az jelentetik, hogy: még csak most jár el a káptalan Pesten, a harangok megváltásában a kormánynál.
Igy tehát egy pap, és pedig kanonok, és püspöki helyettes, nem átalja azt mondani, hogy már megengedtetett a harang megváltása, midőn a káptalan maga azzal ellenkezőt nyilváníttat épen ő általa!!
És ezen egyházi emberek még azonfelűl milly eszközöket használnak! E napokban halt meg Zottományi Mihály főjegyző, egy olly erélyes tisztviselő és olly lelkes honpolgár, kinek helye nem egy hamar fog betöltetni. Ő a népnek több szolgálatokat tett, mint az összes város minden hivatalnokai. Ő volt az, ki, még a jobbágyi szolgaság szomorú napjaiban, a papi uradalom zsarnoksága ellen fáradhatlanúl küzdött. Ő nemcsak nekem, mint barátjának, kit elvekből és rokon meggyőződésből szerettem s tíszteltem, hanem az egész városnak felejthetlen leend. Ő most is a harangok levétetése körűl fáradozván, meghűlt és elhúnyt. És a papok, kik örökös ellensége valának, a népnek azt beszélik úton útfélen, hogy az isten büntetése érte őt utól, – mert a harangokhoz nyúlt. Most ijesztgetik a népet, hogy mind így járnak, kik az ő nyomait követik.
Nem mulaszthatom el a kormány figyelmét felhívni, mind a káptalan tagjaira, mind uradalmi tisztjeikre, s általában a püspöki uradalom tisztviselőire. Többet most nem szólok.
És a tanács még most sem hajtotta végre a harang-levételt. Nem tudom, mi az a tanács? Talán csak nem hiszi, hogy a nép határozatát felfüggeszthesse. Neki teljesítenie kell a nép akaratát; miért nem teljesíté már is? miért hallgat koholmányokra, ámításokra? Napok teltek el, a nép és tanács határozata óta, a kormány nyilatkozott is, és a harangok most is függnek. Ez a tanácstól roppant erélytelenség. A papok és nem a nép parancsol önöknek?
Azt pedig nem hiszem, hogy a megváltás megengedtessék. Ez a nép határozatával ellenkezésbe jőne. A nép áldozatkészsége lerontatnék. Azon lelkesűlés, melly illy áldozatoknak eredménye, elhűlne és elaludnék. Pedig ettől mentsen isten bennünket. Nem pénzre, nem huszasokra van szükségünk, hanem ágyúkra, fegyverre van szükségünk. Harangok ágyút adhatnak, de huszasok nem.
És mi joguk a kanonokoknak a megváltáshoz? Hiszen a harangokhoz szikra igényök nincs. Azok a népé, nem az egyházé. És vigyázzatok, mert ha a megváltás eltűretik, akkor ők jogot igénylendnek a harangokhoz, mellyek a nép tulajdonai.
Azt hiszem tehát, hogy a kormányra való hivatkozás csak ámítás. Ez nem engedheti meg a váltságot. Ennek a nép lelkesűltsége lehangolására roppant befolyása volna. És csodálnám, ha igaz volna, hogy a káptalan illy népakarat elleni tervének kivitelét épen az ide tartozó képviselő mozdította volna elő.
Szabad legyen hinnem azt is, hogy jövőben a nép tisztviselői nem fognak illy ingadozást és habozást mutatni. Nekik ki volt az út mutatva, csak azon kellett volna haladniok. – XXX
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
