FRANKHON.
FRANKHON.
(Januar. 27-kei követkamrai ülés folytatása.) Lamartine ur mindjárt beszéde elején kijelenté, hogy az ő nézete szerint a’ hiba nem a’ ministeriumban, sem a’ mostaniban, sem a’ voltak vagy leendők valamellyikében, hanem sokkal mélyebben fekszik. „A’ helyzet nehézsége – ugy mond – és Frankhon veszélyének súlya másutt, az összes rendszerben rejlik. E’ kevés szavak eléggé megmondják önöknek, miképen én ma nem fogom, szokásom szerint, az önök elibe terjesztett válaszfölirat egyik vagy másik szakaszát megtámadni. Nem! én azt egész szellemében ’s minden kifejezéseiben támadom meg, kivevén azt, melly minden érzelminket, egész elménket és hűségünket, az ország fájdalmát és hű ragaszkodását az önök által alapitott dynastiához csatolja, és ama’ szerencsétlenséghez, melly bennünket e’ dynastiában ért. (Élénk helyeslés.) Ezeket előrebocsátván, legyen szabad magának a’ válaszföliratnak fejtegetésébe bocsátkoznom. Fölötte kinosan esik kimondanom azt, mit a’ kamrának és hazámnak ki akarok mondani. Igen kinosan esik, hogy – mikint mindig cselekvém – kérdésről kérdésre nem mehetek: de én későn vevém észre, hogy honom illyszerű védelmében sok nehézség van; mert igy a’ kormány béketürésünkből csak uj hibákra meritene fölbátoritást. Igen is, ki kell mondani, hogy midőn a’ kormány hibái, midőn a’ félretérések rendszerré fajulnak, ekkor az oppositionak egy párttá kell alakulnia. Ez vezetett ma engem a’ szónoki székre. És hogy tisztelt barátimat, kiktől ezennel elválok, megnyugtassam, kijelentem, mikint én nem fogok más elveket, más érzelmeket kifejezni, mint mellyekkel ők engemet saját körükben ismerének. Én még most is ugyanazon értelmes ragaszkodással viseltetem a’ dynastia iránt, mellyet ők szilárdul megalapitni és fentartani akarnak. Nekünk két gondolatunk van, de nincs két hazánk. Mindenikünk azt hiszi, hogy máskép kell a’ hazának szolgálnia; ebben fekszik az egész különbség. Önök emlékezetére hivatkozom: nem tevék e önök körében mindig ünnepélyes óvást azon elvekre nézve, mellyeket másutt 102védendő valék? Én érzelmeim és szándékaim tisztaságát be fogom bizonyitani. ’S ha csalatkozom, jogom leend barátimnak mondani: bocsánat, a’ csalódás lélekismeretemben fekszik. Ha csalódom, csak magamat vesztem el; ha csak magamnak teszek kárt, az nem fog hazámra is hárulni. Olly töredékeny és ingatag sajka e a’ status hajója, hogy egy embernek helyváltoztatása miatt az egyensúlyt elveszitse és elmerüljön? Nem! ez egy nagy és erős hajó, melly roppant érdekeket hord magával, ’s melly észre sem veszi – mikint hiuságunk hiszi – ha némelly silány egyéniségek helyeiket változtatják. (Köz helyeslés.) Ne nyugtalankodjanak önök hibám miatt, föltéve, hogy csalatkozom. A’ válaszföliratra visszatérvén, én azt egész szellemében ellenzem. Miért? mert bizonyos érzelmét a’ politicai megelégedésnek, bizonyos örömnyilvánitását az országnak a’ korona iránt fejezi ki, mellyhez én lélekismeretemben nem járulhatok. Ne gondolják önök, uraim, – ezt a’ kamarának, régi barátimnak valamint azoknak is mondom, kikre jövőben politicai elveim egész erejével támaszkodni akarok – ne gondolják önök, hogy a’ juliusi revolutio engemet meglepett. A’ juliusi revolutio, melly emberérzetemet sértheté, sem elmémet nem ragadá bámulásra, sem értelmemet nem zavará meg. Én rögtön, magának az eseménynek fellobbanása alatt, felfogám, mit már fiatal éveimben és a’ restauratio alatt is felfogék: hogy a’ politicai és erkölcsi világ két elv között függ: a’ tekintély és a’ szabadság uralma közt, azon elvek közt, mellyek egyike a’ trónokat, aristocratiákat és dynastiákat az egy nemzeti nagy érdekben olvasztja fel; másika pedig az ország nagy és állandó érdekeit a’ dynastiák, trónok és mindennemü aristocratiák érdekeivel emészteti föl; én felfogám, hogy a’ világ már akkor választott a’ két elv között, és hogy a’ jobbát választá. (Balról helyeslő kiáltás; itt-ott gúnyos nesz.) És én ekkép szólék magamhoz: ime itt van egy kormány, melly egy szabadelmü eszme fellobbanásából született, ’s mellynek vagy valódilag alkotmányosnak és népszerűnek lennie kell, vagy nem lesz belőle semmi, vagy arra leend kárhoztatva, hogy egykor elessék. (Balról: „Igen helyes! igen helyes!”) ’S kérdezém magamat: mit kell illyen kormánynak tennie? Ime egy kormány, mellynek meghatalmazása a’ néprevolutio zászlajára iratott, ama’ revolutio zászlajára, mellytől származását vevé. E’ kormány egy bölcs és növekedő democratiát választa magának elvül, ’s a’ tömegek, értelmiség és munka uralma leend, vagy nem leend semmi. Illy kormány a’ békét akarja, mert a’ népek értelme is békét akar.” A’ szónok nézete szerint a’ szabadelmü eszmék egész hatalma az, mellyel illynemü kormány bir, ha ezen eszmék nem azonosulnak a’ forradalmi propagandával, nem hóditást, hanem a’ honi föld és szabadság védelmét hordozzák zászlaikon. Illy kormánynak fen kell magát tartania a’ forradalom sebes mozgalmai közt; szóval irányt adnia az eseményeknek, az elesett rendszer romjairól letisztitani a’ port, hogy a’ hatalmak, mellyek e’ romok alatt a’ forradalom és demagogia örvényeit vélik szemlélni, ott egy uj rendszert láthassanak, valódi, ámbár szabadelmű és népszerű rendszert, melly tűzhelye legyen a’ szabadságnak, de nem egész Europa meggyuladásának. Ez az, mit illy kormánynak lelkesen terjesztenie kell. 1834-ig a’ kormányzás szakadatlan merész küzdés vala az anyagi rendetlenség ellen, mert a’ revolutio rohanó folyama nem tér egy nap latt vissza rendes medrébe; de a’ kormány azótai magaviseletét a’ szónok egyáltalában roszalja. (Vége követk.)
Januar. 28-kán, miután a’ rendőrségi törvényjavaslat megbirálására kiküldött választmány jelentése Allard ur által fölolvastatott, megint a’ válaszfölirat fölötti vitatkozás vala napi renden. Larochejacquelin marquis, Gasparin Agenor, Toqueville az éjszakamerikai democratia szerzője, kit a’ Journal des Débats kimélet nélkül rovogat, és St. Marc Girardin urak valának a’ nap hősei. A’ hosszas beszédek sarkalata megint a’ motozásjog vala. Tocqueville szünet nélkül Guizot urat faggatá. Leend még alkalmunk ezen ülésre visszatérni. Januar. 29-ikén a’ kamara nem tartott ülést. 30-kán a’ válaszfölirat általános vitatása be lőn fejezve, miután Duclos ur is szólt a’ motozásjog, ministerium ’s jelesül Guizot ur személye ellen. Erre az egyes szakaszok vétettek tanácskozás alá. A’ négy első szakasz változtatás nélkül lőn elfogadva. Az ötödik szakasz fölött megint kevesb lön a’ vita, mellyben ezuttal a’ külminister is részt vőn. E’ szakasz a’ syriai keresztények ügyét tárgyazá, ’s David ur inditványt tőn, miszerint Frankhon régi vérjogáról és a’ cathol. vallást illető ólalomról a’ válaszföliratban külön emlités legyen. A’ tárgy nem lön befejezve, ’s az elnök a’ tanácskozás folytatását más napra halasztá. A’ szónokok sorában a’ baloldal vezére Odilon-BArrot következék. – A’ kamara a’ választási nyomozások kérdésében is összezördült a’ kormánynyal. A’ követkamara t. i. meghatalmazást kért a’ kormánytól, hogy némelly követválasztási nyomozások körül köztisztviselőket is maga elibe idézhessen. E’ kérelmet a’ kormány eleinte kereken megtagadá. De az utólsó tanuvallatások alkalmával számosb tisztviselők is megjelenének a’ kamarai választmány előtt; jele annak, hogy a’ kormány csakugyan engedett. A’ vallatásnál két gyorsiró is alkalmaztatott, minthogy a’ választmány a’ kamra elibe akarja jegyzőkönyvét terjeszteni.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
