2
2
Éppen Szendrőy Eliza kisasszonyról volt szó – egy gazdag pesti hajótulajdonos leánykájáról –, aki vagyonánál, neveltetésénél és műveltségénél fogva mindig a legelőkelőbb leánykák közé számított a két testvérváros polgári társadalmában, s egyetlen bált sem rendeznek vala (az arisztokrata táncestélyeken kívül), ahová Szendrőy Eliza kisasszonyt meg ne hívták volna. Ha édesanyja életben van, talán már a nádorispánnénak is bemutatták volna, de Eliza nehéz helyzetben volt folytonosan üzleti utakon járó úratyja, valamint az anyahelyettes nagynéni miatt, aki éppen olyan önző, rövidlátó és tunya természetű volt, mint az anyahelyettesek általában, akik ékesebb korukban megbízhatóságukat éppen azzal akarják dokumentálni, hogy farsang idejében a leglustábbak, míg az esztendő egyéb napjaiban mindenféle szórakozásokra, színházi és cukrászdai látogatásokra hajlamosak. Ilyen volt özvegy Szerafininé őnagysága, aki a bálokon éjfél után mindig ásítozni kezdett, és ilyenformán szegény vértanúnak sikerült magát kitüntetni a hasonlók között. Szerafininé még a Budai Polgári Lövölde bálján is ásított a megszokás folytán, s így nem vehette észre a cotillonban sorukra várakozva Frigyest60 és Elizát a táncterem egyik kevéssé megvilágított sarkában (ahol a gyertyák idő előtt elfogytak).
A Hamlet-jelmezes fiatalember a cserkesznő kosztümös táncosnőjét a mezítelen jobb vállán váratlanul megcsókolta.
Igaz, hogy ez a csókjelenet olyanformán történt, mintha súgni akart volna valamit Hamlet a kivágott ruhás cserkesznőnek; igaz, hogy a cserkesznő érdeklődve fordította fejét Hamlet felé, mintha szerfölött érdekelné az, amit táncosa mondott. De még ebből a fejmozdulatból és az esetleges biztató mosolyból nem lehet egyenesen arra következtetni, hogy a táncosnő arra kérné táncosát, hogy az ismételné meg csókját, amíg ahhoz ideje van.
Nemsokára, mielőtt Hamlet ajkával újra megérinthette volna a jelmezes nő bal vállát, a cotillon rendezője, bizonyos ifjabb Szentkirályi, a középről jelt adott, hogy a várakozó párocskára kerül a produkció sora, talán a második csók is utat keresett volna a dobogó női szívecskéhez a bálrendező nélkül.
A budai bál további eseményeit nem érdemes nekünk részletezni, akik Frigyes és a vidéki baronet ügyének képviselői vagyunk. Csak az történt, hogy özvegy Szerafininét mégiscsak felköltötte valaki szundikálásában, mire az asszonyság távozott, buzgalommal intézkedett a ruhatárban, hogy a megfelelő felsőruhák, sálak, karmantyúk, bundák, fátylak, csizmák, nagykendők előadassanak, mialatt Szendrőy Eliza kigyúlt orcával és nem minden elégedettség nélkül nézegette magát a Lövölde földig érő tükrében. Mintha csak azt közölte volna a sokat tapasztalt tükörrel, hogy ez a farsangi táncestély se múlott el eredmény nélkül, sikerült ismét egy lovaggal gyarapítani táborát, és ha úratyjának egyszer eszébe jut felhagyni üzleti utazgatásaival és leánya jövendőjével végre komolyan törődni: a kérők koszorújában tán ott szerepel egy aszódi báró Podmaniczky is. És hogy a ruhatárban ekkor véletlenül feltűnt és a tükör hátterében megjelent ama Hamlet-jelmezes táncos alakja is: az igen érthető volt, és Eliza nem is fukarkodott egy hosszú, emlékezetes pillantással Frigyes kedvességét és táncbeli szolgálatkészségét megköszönni. Sőt még a lámpásos hintó, amely a Lövölde előtt felállott, hogy hazaszállítsa a budai hölgyeket a budai házukba, még a lámpásos hintó is oly cammogva indult el, hogy a kocsiablakon alkalma volt Elizának egy érdempénz nagyságú köröcskét előidézni forró61 leheletével a zúzmarában, és fél szemével kitekintve búcsúzott a lépcső alatt sereglő gavalléroktól, Frigyestől és a többiektől, akik lehettek körülbelül egy féltucatnyian, akik mind táncoltak az est folyamán a gazdag Szendrőy leányával. Akiknek nevét az Eliza karján függő táncrendkönyvecske talán a végítélet napjáig megőrzi.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
