Ki mutatja meg végre a veszélyes életet?
Ki mutatja meg végre a veszélyes életet?
…Még nagyanyám se tudott Boriskáról, s nagyon örültem, hogy a zöldségtéri éjféli kocsmában nem került a hozzá hasonló nevűekre a sor.
Ő volt ifjúságom titka. Abonyi Boriska. Nagyabonyi Boriska. Ábé. A. B. C. Ábécém – mint néha a sötét éjben egymagamban suttogtam. Senki se tudott róla.
Kálnay László szokás szerint eltűnt valamerre, valahol, árnyékban, álomban, mámorban, hogy drága jó feleségéhez hasonlatos nőt keressen a városban, akinek legalább egyik ruhagombja hasonlítson a felejthetetlen asszonyságéhoz. Megtalálta-e? Sohase beszélt másnap róla. A vén színész bácsi némi köhécselés után kijelentette, hogy igazándában azért töltötte ébren az éjszakát, hogy Ujházi Edét, régi kenyerespajtását megvárja a vasúti állomáson, aki Miskolcról Nyíregyházára jön vendégszerepelni. Elment a vasúti indóház irányába. Én úgyse tudtam még, hogy ki az az Újházi Ede. Én amúgy is csak A. B. nevét lestem titkon zöld és piros színicédulákon, amelyeket Gerzsabek a házak falaira, lehetőleg az utcasarkokra reggelenkint még nyomdafestéktől nedvesen kiragasztott.
Abonyi Boriska volt az a tarlattánszoknyácska, „aki” a messzi „irodalmon” kívül még életben tartott, midőn öreg barátaim is elhagytak a zöldségpiac közepén. Téli hajnal volt. Sírtam, úgy szerettem volna már Nagyabonyit látni. De a messzi lutheránus tornyon még javában világított az óra. Éjszaka volt, várni kellett, hogy az álombéli balerinát, a piros élet piros táncosnőjét megpillantsam az ablakon át.
De türelmem a magányos éjben apránkint elszökdösött, és elindulván a Bujdos felé, ahol ama kis kvártélyosház állott, amelynek ablakai alatt sohase szólalhatott meg Elek főhadnagy nachtmuzsikája, gavallérok virtuskodása: a hólepte gyalogúton a világosodó éjben, íme, lábnyomokat találtam. Mégpedig két különböző lábnyomot is, amely a bálványos házikóhoz vezetett. Csak egy darabig kellett ácsorognom egy szomszédos ház árnyékában, hogy meghalljam Kálnay László dörmögő, lefojtott hangját:
– De most már gyerünk, Vén komédiás, mert nyomban itt lesz a Kis-Krúdy és megcsíp – mond a vén bölcsész, és D. G. Gy.-val sietve kilépett az imádott ház udvarából és karonfogózva elment a két árny az éjbe.454
…Meglehetős súlyos hatású volt ez az éji jelenet egészségemre is, mert körülbelül félesztendeig beteg voltam a meghűlés, átfázás, reuma és Isten tudja milyen nevű új ismeretségeim nyomán. Mozdulatlan voltam, mint egy holt. Anyám hordozott hátán, mintha megint apró gyereke lettem volna.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
