Asszonyságok díja | Krúdy Gyula munkái

Asszonyságok díja333

Ha nem remegsz, ó nézz lelkébe most,
Mit ily szilajjá tett a vészes sors,
S lásd, elfajult keblében mily gaz hajta,
Sok átkos év bódító mérgű magja,
Lásd – ám ki látott eddig, és ki látna
A más lelkének ily titkos zugába?

Lord Byron: A kalóz335

Lakodalomról, torról és keresztelőről zeng lantom, az életnek e hármas gyönyörűségéről (amely még a szerelemnél is mulatságosabb), amellyel sohasem lehet jóllakni.

A lakodalmi tánc piros arcú forgatagából elmegyünk, és temetőkocsira ülünk, hogy meglátogassuk azokat, akik többé már nem táncolnak semmiféle lakodalomban; összefont kézzel és meguntan, kísértetlepedő alá rejtett hosszú, pipaszárléptekkel mennek el a talpig kivilágított ablakok alatt, és közömbös szájuk sohasem csúcsosodik füttyre, bármily vígan zeng a húr. Ők is, ez örök egykedvűek is, városban laknak, bár lakodalmi meghívót tévedésből sem küldenek nekik. Legfeljebb az új hetilapból kapnak mutatványszámot.

De elhagyjuk idővel a tort is, ahol az élvemaradottaknak leginkább ízlik az étel és ital – mert megtakarítják a megboldogult terítékét. A toron már mindenki elmondta megjegyeznivalóit a halottról, a javíthatatlan felköszöntők az asztal alatt lapoznak Mélyacsai „Pohárköszöntők” című zsebkönyvében, a poharak összecsendülnek, az öregembereknek örömükben (hogy nem őket vitte el a kaszás) kipirosodik az arcuk, egy boldog örökös már próbálgatja is a szekrények zárjait –, de mi nem örököltünk semmit, s így fájdalommentes szívvel mentünk el azok közé a magánosok közé, akiknek még halottjuk sincs, legfeljebb saját magukat fektetik minden este a koporsóba, hogy reggelre csodálkozva ébredjenek.

A keresztelő (akárcsak a disznótor) ismét alkalmat ad néhány embernek, hogy a gyomrát elrontsa a sok jóval, temérdek ostobaságot összevissza fecsegjen a szülők és egyéb atyafiak udvarlására, a komák igyekeznek a legjobb oldalukról bemutatkozni, és a komaasszony úgy dajkálja ezen a napon gyermekét, mintha valóban szeretné. Nagyokat isznak, és boros bajszukat a csecsemőhöz, annak ágyban fekvő anyjához, vagy a kiöltözködött komaasszonyhoz dörgölik, de mi nem ragadjuk meg az alkalmat,337 hogy gyermekszülésre biztassuk a fiatal nőket, inkább elmegyünk azokhoz szomorkodni, akiknek nincs gyermekük.

Tehát se nem víg, se nem szomorú ez a regény, csak olyan, mint az élet a legtöbb pesti háztető alatt. Egy kis elképzelés, egy kis tapasztalat, kevés álom: ez a könyv, amelyben valaki elgondolja, hogyan élnek polgártársai Pesten. Mit imádkoznak az istenházában, és mit cselekesznek, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket. Mit gondol magában a kipomádézott vőlegény s mit mirtusza alatt a menyasszony. A táncos miért toporzékol, és a táncosnő miért hunyja le a szemét. Mit mondanak az öregemberek, és mit gondolnak magukban a nők. Kis levonóképecskék vannak itt egymás mellé sorakoztatva, melyek mást mutatnak elölről és mást, midőn ujjhegyünkkel ledörzsöljuk róluk a papirost.

Lakodalomba és temetésre, halotti torra és bálba, keresztelőre és mogorva bíróság elé mindnyájan járunk. Tanulhatunk tehát ebből a könyvből még magaviseletet is, valamint divatot és szokást. Hogyan éljünk, hogy hosszú életűek legyünk ezen a földön.

A húrok már kifeszítve pattognak, recseg a kürt, a cimbalom a plafonig ugrik, kezdődik a víg lakodalmas zene, amelyben mindenki megmutatja, hogyan kell táncolni, hogyan kell viselkedni, hogy az embereknek örökös kedvük legyen a házassághoz.338

Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me