3 Mire jó az üveges sör?
3
Mire jó az üveges sör?
Mire jó az üveges sör?
A Körülpiszkosban dohányos és dohánnyal foglalkozó emberek üldögéltek nagy sapkákban, amelyek alól a szokásos vasvillaszemeket vetették minden úrfélére. Valami ispánforma ugyan dörzsölődzve köszönt, de fokhagymás, pálinkás szaga miatt, előrenyújtott, szutykos tenyere miatt ezzel meg Szent Mihálynak derogált szóba állni.
– Ilyenek a dohányosok – mond a hajdújának Szent Mihály, amikor bevonult vele a hátsó szobácskába, ahol háziáldás volt a falon, tegnapról maradt meleg a cserépkályhában, mert nyilván vadászok jártak erre, akiknek kedvéért befűttetett a fogadós. Az asztal pirossal volt letakarva, és egy cseh üveg hamutartóban, nagy papírszipkában egy félig szívott, fekete „guba-szivar”, ahogy a Cubát nevezték.
– Nem vadászok jártak itt, hanem Tóth végrehajtó – az szív papírból ilyen szivarokat. Jól megy a dolga – mond Szent Mihály, ki mióta a dohányhoz került, megfigyelte, hogy mit füstölnek az emberek.
Az ablakban egy fazekat látott, amelynek tetőjét felemelvén, csaknem hátrahökkent – fagyos töltött káposzta volt a fazékban, amelyet nyilván nem vett észre a jó étvágyáról is nevezetes Tóth végrehajtó, mert nem hagyta volna itt.
– Hamar egy pohár seprőpálinkát, mert nyomban megeszem a káposztát, így, ahogy van, fagyosan.
– Kérem – mond a pénzhamisító képű kocsmáros –, az nem olyan ritkaság minálunk, hogy a vadász urak az éhségük miatt hidegen eszik meg a főtt véres hurkát és a káposztatölteléket. Sok idő telik el a tűzrakással.
– Az már igaz – felelt Szent Mihály, megduplázván a pálinkaporciót, amelytől valóban kellő bátorságra tett szert, hogy a fagyos fazékból kiemeljen egy tölteléket, amelyet a tányéron a zsebkésével karikára, mint a kolbászt, vagdalni kezdett. Kedvére való töltelék volt, nem nagyobb egy gyermekökölnél, és olyan pontosan behajtogatva borítéklevelébe, mintha legalább egy esztendőre tették volna el.331
– De a többit fel kell melegíteni, Svarc úr – intette a kocsmárost és önmagát Szent Mihály a nehéz eledeltől.
Ekkorára valami kormos asszonyféle is került elő, mégpedig azoknak a fajtájából, akiknek még az orruk hegye is hamis, úgy elmerülnek a tűzrakásba téli időben. A kályhák, tűzhelyek leányai ők, akik mindig a suton ülnek, vagy a sut körül vannak, mintha öregasszonyként jöttek volna már erre a világra.
De István, a pipacspiros sapkás hajdú, súgott valamit a leányzó behamuzott fülébe, mire az váratlan fürgeséggel felkapta a káposztásfejeket, és a konyhába sietett vele.
– Mi volt magának a foglalkozása a kocsmárosság előtt, Svarc úr? – kérdezte Szent Mihály, a fazék után tekintve. (Legalább félórába telik, míg felmelegszik.)
– Én botosispán voltam a Leveleki uraságnál, többnyire marhát hajtottunk a vásárokra, de elfagyott mind a két lábam, így lettem vendéglős.
Hm, vendéglős – gondolta magában Szent Mihály, vendéglősnek hiszi magát ez az útszéli csárdás. – Tán söre is van? – kérdezte hangosan.
– Van ám, mégpedig ládaszámra. Hoznak nekem a városból mindent, mert készpénz a nevem.
– Igaz, hogy az üveges sör, amit így falusi helyre szállítanak, rendszerint keserű, dohos, állott, de délelőtt mégse ihatik az ember bort – morfondérozott Sz. M. – Nyisson fel két butéliával, egyet a hajdúnak, egyet nekem.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
