TESTÁPOLÁS
TESTÁPOLÁS
A kutya testápolást célzó műveleteit könnyen felismerhetjük. Ha például vizes lesz, megrázza magát. Bundájáról a vizet nyalogatással is eltávolítja, főként a mancsairól. A testrázás sohasem korlátozódik csupán a lábakra vagy a farokra, mint például a macskáknál, amelyek egyetlen mancsukat is le tudják rázni. A kutya a testrázást mindig a fejnél vagy lejjebb a vállaknál kezdi. Ha például a farka vizes, akkor is elöl kezdi a testrázást.
A fej önálló megrázására főként olyankor kerül sor, ha a kutyának valamilyen fülbetegsége van vagy valami irritálja a fülét. Ez a mozgás nem terjed hátrafelé; tisztán fej- és fülrázásból áll. Az ilyenfajta rázást rendszerint az előzi meg, hogy a kutya a fejét féloldalra, nyakát pedig enyhén lefelé tartja.
"Általános testrázásra" a szőrzet megnedvesedésén kívül más alkalmakkor is sor kerülhet. Az a kutya, amelyik a szabadban tartózkodott, ha melegebb helyre vonul, egy ideig rázogatja magát. Ugyanilyen "komplett" testrázást vált ki, ha a kutya hátára idegen tárgy kerül.
Alvás után is gyakran megrázza magát a kutya; ez csupán egyfajta testápolás. A felkelés utáni testrázás tulajdonképpen bizonyos "testkultusz" - és egyben figyelemfelkeltés is. A kutya ugyanis, ha úgy véli, hogy valamilyen örvendetes, jelentős esemény - például sétálás, étkezés stb. - előtt áll, "előlegző cselekvésként" is megrázza magát. Minél nagyobb a várakozása, annál jobban megrázza egész testét. Ilyen értelemben a testrázásnak bizonyos jelzésértelme van, az állat "tudatja" társaival, hogy most valami kellemes következik. Előfordulhat, hogy a test megrázása magas hangú ásítással társul - ez például ugyanis jellegzetes várakozási jel.
A kutya nyakát, mellkasát, hasát, és oldalát kizárólag hátulsó lábaival vakarja. Azokat a testrészeket pedig, amelyek a hátulsó lábak számára hozzáférhetetlenek - például a bolhászkodás vagy viszketés során - , metszőfogaival apró, gyors harapásokkal elégíti ki, s ehhez gyakran nyalogatás is hozzájárulhat. Mellső lábaival képes kidörzsölni a földet az orrából, vagy fejszőrzetéből, azokra a gyors vakaró mozdulatokra azonban, amelyeket hátulsó lábaival végez, mellső lábaival nem képes.
Érdemes megemlíteni még a kutya fűevési hajlamosságát is. Gyakori, hogy néhány óra elteltével kihányja a megevett füvet és azzal együtt a gyomor egyéb tartalmát. A fűevés feltehetően olyan tevékenység, amelyet valamilyen gyomorirritáció vált ki, habár teljesen egészséges kutyák is ehetnek füvet.
A kutya, ha aludt, vagy hosszabb időn át kényelmesen feküdt, felkeléskor nyújtózkodik. Ez a tevékenység abból áll, hogy mellső lábait előre, a hátulsókat pedig hátrafelé nyújtja - és közben hátulsó lábaival apró lépésféléket tesz. Meglehetősen mulatságos látvány ilyenkor, ahogyan a kutya előre halad, miközben két hátulsó lábával mereven tipeg. A nyújtózkodáshoz egyébként a nyak lesüllyesztése, majd felemelése is hozzátartozik. Ilyenkor a kutya gyakran ásít is. E magatartás értelme nem teljesen tisztázott, feltehetően az a célja, hogy élénkítse a vérkeringést az izmokban, amelyek egy bizonyos időn át ernyedt állapotban voltak.
Ha már az ásításnál tartunk, megemlíthetjük, hogy amikor a kutya észreveszi, hogy valami kellemes dolog van készülőben, gyakran hatalmasokat ásít, s ugyanakkor hosszú, rendszerint emelkedő hangot hallat. Az ilyenfajta ásítás ugyanolyan - várakozást kifejező - előlegző cselekvés, mint a testrázás. Ennek oka feltehetően az, hogy az ásítás egyfajta előkészület az erősebb fizikai igénybevételre, s a kutya mély lélegzése javítja tüdejének oxigénellátását.
Az ásításnak többféle funkciója is van. Ásíthat a kutya zavarában, ha gazdája megszidja valamilyen turpisság miatt,
Amikor a kutya orrát törli, akkor részben az ételmaradékokat távolítja el, de a művelet könnyen átmehet egy olyan jellegzetes magatartásba, amikor teste elülső részét leengedi, fejét és torkát pedig a talajhoz dörzsöli. Ez a magatartás úgy folytatódhat, hogy a kutya teljesen hátára hengeredik, és gerincének tekergetésével kígyózó mozgást végez. Ilyenkor egyrészt hátát a talajhoz dörzsöli.
de lehet az ásítás egyfajta várakozást kifejező cselekvés is
Az orrdörzsölés többnyire nem jár hangadással, azonban ha a hát dörzsölésébe megy át, akkor a kutya gyakran ad különböző nyöszörgő vagy morgó hangokat. Sőt a farkát is csóválhatja. Ezek a mozdulatok többnyire az elégedett, jóllakott és békés hangulatot fejezik ki.
Az orrdörzsöléssel és háton hempergéssel rokon magatartás a kutyának az a szokása, hogy különféle eredetű, az ember számára kellemetlen szagú dolgokban hempereg - ezt a viselkedést azonban más ingerek váltják ki. Az ilyen természetű hempergés során a kutya farkát nem csóválja, s a hátdörzsölés sem olyan kifejezett, mint az előbb említett példáknál - különösen a nyak oldalait érinti. Mi lehet ennek a magyarázata? Egyesek szerint a kutya ezáltal "mesterséges módon" megváltoztatja saját szagát, vagy azért, hogy kevésbé lehessen felismerni, vagy éppen azért, hogy jelenlétét még nyilvánvalóbbá tegye.
Ennek a viselkedésnek az etológiai funkciója tulajdonképpen ismeretlen, viszont olyan erős ösztöncselekvés, hogy a kutyát nagyon nehéz róla leszoktatni. Legtöbbször még akkor sem mond le róla, ha viselkedését azonnali szigorú büntetés követi.
A kutyák sohasem mosakodnak. Ha a kutya vízbe gázol, akkor nem tisztálkodni akar, hanem vagy valamilyen tárgyat keres a vízben, vagy melege van. Igaz, hogy sok kutya előszeretettel megy be a vízbe, szívesen úszik is, de ez a magatartás nyilván a vadászat szférájához tartozó művelet. A legtöbb kutya nem kedveli a fürdetést és a sikálást, olyannyira nem, hogy ilyenkor "rejtett" agresszív magatartást tanúsít. Ez a magyarázata annak, hogy fürdetés után a kutya megragadja az esetleg ott hagyott törülközőt, és azzal "játszik: vadul rázogatja, tépkedi, miközben morgó hangot ad. Mindez arra vall, hogy látszólagos játékossága agreszszív hangulatot rejt.
Ha a kutya vízbe gázol, akkor nem tisztálkodni akar, hanem vagy játszik vagy valamilyen bedobott tárgyat akar kihozni onnan
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
