Átrázták a világot? | Kutyatár

Átrázták a világot?

Az ilyenfajta egyszerűsítő, illetve eltúlzott vélekedések ellen egy Most nevű kutató emelte fel a szavát nagyon határozottan, mégpedig ama kísérletek alapján, melyeket válogatottan jó szaglóképességű nyomkövető kutyákkal végzett, s mely kísérletek fölöttébb szerény csúcsteljesítményeket eredményeztek. A tudomány tehát a "bűnügyi kutyák" meglepő teljesítményeit látszatteljesítményeknek minősítette. Számtalan esetben bebizonyosodott, hogy a kutyavezetők, mielőtt ebüket a nyomra bocsátották volna, feltűnés nélkül titokban érdeklődtek a tett körülményei, valamint a bűncselekménnyel gyanúsított személy iránt, s az így megszerzett ismeretek alapján mintegy "befolyásolták" a nyomkövetési munka során kutyáikat. A vezetők eme "segítsége" nélkül, állítja 1919-ben Most, a kutyák hibát hibára halmoznak, kiváltképpen akkor, ha a kutya iránti követelmények meghaladják annak tényleges teljesítőképességét. Röviden szólva, a kutyafelvezetők kutyáikkal számtalanszor "átrázták" a világot. Még komolyabban kell azt a tényt venni - hívta fel a figyelmet Most -, hogy a nem kielégítő módon kiképzett kutyák vagy az igen gyakran csupán látszat nyomkövető munka miatt sokszor ártatlan embereket gyanúsítottak a bűncselekménnyel és állítottak bíróság elé! A megtámadott kutyavezetők körülbelül két évtizedig próbálták megcáfolni ezeket az állításokat, míg végül is a hatóságok a vitás kérdések tisztázása végett szaglóképességi próbákat tűztek ki, melyeken mindkét ellenségeskedő tábornak lehetősége nyílt állításai igazolására. Ezeken azonban a kutyafelvezetők által felsorakozott, s a gyakorlatban "bevált" nyomozókutyák rendre minden nehezebb feladatnál kudarcot vallottak. Eme bizonyítékok súlya alatt a "bűnügyi kutya-mozgalom' ilyenfajta kultusza, számos kutyarajongó óriás csalódására - akik az akkori újságjelentések alapján hitelt adtak a kutyák tévedhetetlen képességeinek összeomlott.

Az airedale terrierek egyik kiváló példánya, kb. 60 évvel ezelőtt

Hosszú évek kutatómunkája során a tudomány megállapította eme teljesítmények határait, s mindemellett elismerte a kutyák meglepő képességeit. A kutyáknak az akkori nyomonkövetési próbákon vallott kudarcai az elégtelen kiképzésnek, tehát a kutyafelvezetőknek volt tulajdonítható. Ők hibáztathatók azért is, hogy a kutyaorr teljesítőképessége egyre inkább rossz reputációnak örvendett, s a nyomozással kapcsolatos kutyasport iránti lelkesedés eltűnt. Annál magasabbra értékelendő egyes tudósok és a gyakorlati szakemberek érdeme, akik a húszas években, tehát éppen abban az időben, mikor csaknem általánossá vált a kutyaorron alapuló munka iránti érdektelenség, kiképzett kutyákkal álltak elő, melyek nyombiztosak és megbízhatóak voltak. Bebizonyították, hogy gondos, alapos kiképzés után a kutyaorr abszolút megbízható! Ennek a bizonyításnak mind a kutya, mind pedig a nyomozó kutyamozgalom szempontjából rehabilitációs jelentősége volt. Azóta szabad a pálya, zöld út nyílott a nyomozókutya munkájának egészséges továbbfejlesztése előtt.