bűntelen
bűntelen [e-e] melléknév és határozószó (választékos)
I. melléknév -ül, bűntelenebb [e] Olyan, aki nem követett el bűnt; bűn nélkül való <személy>; ártatlan. Bűntelen csecsemő, vádlott. Egy bűntelen embert Rettegtethet-e az halál? (Csokonai Vitéz Mihály) Megállj – kiált – ez asszony, nem látod? bűntelen! (Arany János)
II. határozószó (ritka, irodalmi nyelvben) Bűntelenül. Uram, mért kellett ennek bűntelen, Miért hadának, veszni általad? (Vörösmarty Mihály)
bűntelenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
