cibál

Full text search

cibál tárgyas ige -t, -jon
1. <Ember, állat> erőszakosan húzgál, rángat, ráncigál vkit, vmit. Hajánál, kezénél, ruhájánál fogva cibál vkit; vkinek fülét, haját, ingét cibálja. Ne cibáld a hajamat! A borjú vadul cibálta kötelét.  Harangláb … Megkapta hajának fürtözetét S oly istenesen kezdette cibálni, Mint a harang-kötelet. (Petőfi Sándor) Cibálnám a két füled, … míg le nem szakad mindkettő. (Kosztolányi Dezső) Felébredtünk s ugráltunk ki az ágyból, egymást cibálva. (Móricz Zsigmond) || a. <Szél> nagy erővel, hevesen tép vmit. Vad szél cibálta a fákat.
2. Akarata ellenére, önkényesen, erőszakosan menni kényszerít, visz vhova vkit, vmit; vonszol. Ketten cibálták a gyereket a tanító elé.  Matyit a kastélyba cibálják. (Fazekas Mihály)
Igekötős igék: felcibál; kicibál; lecibál; megcibál; összecibál; szétcibál.
cibálás; cibálgat; cibáló; cibált.

 

 

Arcanum Newspapers
Arcanum Newspapers

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

The Company Contact Press room

Languages







Arcanum Newspapers

Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!

Show me