csaholás
csaholás főnév -t, -ok, -a (hangutánzó)
1. A csahol (1) igével kifejezett cselekvés, hangadás; éles hangú kutyaugatás. A kopók, vizslák csaholása. A kutyafalka hangos csaholással űzőbe vette a rókát. A falubeli kutyák mérges csaholással ugrálnak körül egy fehér szakállú és nagy hajú zarándokot. (Gárdonyi Géza) Elbődült a duda. A kantinos szundító kutyája fölriadt tőle, s vad csaholásba kezdett. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Nagyhangú, üres lármázás, rendsz. haragos, bosszús v. megfélemlítő célzatú beszéd, kiabálás. Ne törődj az ilyen csaholással!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
