csenevész [2]
csenevész [2] [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e] (rosszalló)
Fejlődésében betegesen visszamaradt <ember, állat, növény v. annak vmely része>; satnya, vézna. Csenevész csirke; csenevész gyermek; csenevész lábak; csenevész növény. Eső nélkül csenevész a vetés. Csenevész karjait az anyja felé nyújtja. Csenevészebb nép volt biz ez, mint a régi. (Tolnai Lajos) Haja csenevész volt, mint a parasztlányoké, vékonyka kontyban végződött. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Sovány, terméketlen <föld, talaj>. Bizony csenevész egy tartomány! Nem terem itt meg semmi. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben, ritka) Tengődő, sínylődő. Casinónk még él, de élete nagyon csenevész. (Arany János)
csenevészke.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
