csevegés
csevegés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (kissé választékos) A cseveg (1, 2, 4) igével kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki, vmi cseveg. Bizalmas, fesztelen, kedélyes, vidám csevegés. Órákig tartó csevegés. A társaság halk csevegése. A madarak csevegése megszűnt. (Eötvös József) || a. (ritka, régies) Felesleges, a tárgyhoz nem illő beszéd; fecsegés, locsogás. Oktalan csevegés! magam is rátérek, Hogy biz éretlenség, amiket beszélek. (Arany János)
2. (irodalomtudomány) Könnyed, szellemes hangú, rövid írásmű v. előadás vmely mindennapi tárgyról, eseményről. Színházi csevegés.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
