dicstelen
dicstelen [e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Vkire, vmire gyalázatot, szégyent hozó, szégyenletes, kudarccal járó <dolog, tett, vállalkozás>. Dicstelen élet, szerep; dicstelen véget ér.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Dicsőség, dicséretre méltó eredmény nélkül való <cselekedet>. Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék, Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel! (Petőfi Sándor)
dicstelenség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
