édesded
édesded [ë-e] melléknév -en, -ebb [e, e]• (rendsz. határozó ragos alakban) (ritka)
A címszó sorában levő második szögletes zárójelbe foglalt közlés így módosítandó: [ë, e]
1. Nyugodt, pihentető volta miatt kellemes, jóleső <alvás>. Édesded álomba merül. A gyermek édesdeden alszik. A bútorok aludtak a homályban | s édesdeden aludt a dajka is. (Kosztolányi Dezső)
2. Szívből jövő, gondtalan, vidám <nevetés>. Édesdeden kacag, nevet. Szindbád egyszerre megállott, és hosszan, édesdeden felkacagott. (Krúdy Gyula) Nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan édesdeden tudott nevetni. (Móricz Zsigmond)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
