fanyar
fanyar melléknév -ul, -abb
1. A nem nagyon savanyú, de még éretlen almához, körtéhez v. az aránylag sok tannint tartalmazó vörösborhoz hasonló ízű; olyan, rendsz. nem kellemes <íz>, amely ízleléskor az összehúzódás érzését kelti a szájban. Fanyar, mint az egres, a kökény, a som; fanyar íze van; fanyar ízű. De fanyar ez a vörösbor! || a. (átvitt értelemben) Nem teszem Italtokat bú ürmétől fanyarrá. (Vörösmarty Mihály) Édes danái tűnt időknek Szánk fanyar ízét cukorozzák. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, akiben akkor is van valami keserűség, amikor jókedvet mutat v. éppen tréfálni akar. Fanyar ember; fanyar bíráló, előadó, színész. Ilyen vagyok én már, Fanyar, csöndes, fáradt. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző, rá valló; kényszeredett, kelletlen. Fanyar humor, mosoly. Fanyar arccal adta tudtunkra a szerencsét. (Mikszáth Kálmán) Péter sárgult, összeaszott arca fanyar mosolyával nézett rám a betegágyból. (Kaffka Margit) Fanyaran mosolygott az öregúr zsémbelődésén. (Krúdy Gyula)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Barátságtalan, kellemetlen <jelenség>. Tarka és eleven bennem még ma is ez a régi, ünnepi éjszaka. Aztán elmúlt. Fanyar és álmos nap jött utána. (Kaffka Margit)
fanyarság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
