fecsegő
fecsegő [ë-ë] melléknév és főnév, (népies) föcsögő
I. melléknév -n, -bb
1. (gyakr. rosszalló) Olyan <személy, madár>, aki, ami fecseg(ni szokott), akinek, aminek szokása, természete a fecsegés; sok haszontalanságot beszélő, locsogó; pletykáló, pletykás. Fecsegő gyermek, közönség, szajkó, vénasszony. || a. Olyan, amelyre a fecsegés (1) szokása jellemző. Fecsegő természet(ű). Fecsegő korban van a gyermek.
2. (ritka, választékos) Frecskelő, frecsegő; locsogó, csobogó <folyadék>. Fecsegő patak.
II. főnév -t, -je [e] (rosszalló) Fecsegő személy. Kerüld a fecsegőket! Szólj! s ki vagy, elmondom … | Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés. (Kazinczy Ferenc) Polonius vén fecsegő, ki sok jót tud. (Vörösmarty Mihály)
fecsegős.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
