figyelmes
figyelmes [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki figyelemmel kísér, ill. végez vmit. Figyelmes gépíró, hallgató, néző, tanuló. A figyelmes olvasó bekötött szemmel is oda tudna találni. (Móricz Zsigmond) || a. Olyan <személy>, aki felfigyel, egyszerre csak figyelmet fordít vmire, észrevesz vmit. Figyelmessé tesz vkit vmire. Arra lett figyelmes, hogy … Csak akkor lettem rá figyelmes, amikor … A lányka … csak most lett figyelmes az idegenre. (Mikszáth Kálmán)
2. Figyelemmel végzett, gondos, alapos <cselekvés, eljárás>. Figyelmes kezelés, olvasás, vizsgálat. Figyelmes kereséssel megtalálta a hibát. || a. Figyelmesen: figyelmet fordítva vmire, odafigyelve, figyelmét vmire összpontosítva; figyelemmel. Figyelmesen átnézett, ellenőrzött mindent. Figyelmesen végzi munkáját. Múzsám! … állj meg a háta megett, Figyelmesen de csendesen vigyázz rá. (Csokonai Vitéz Mihály) Thamus körültekint figyelmesen. | Lélek se. Minden néma, nesztelen. (Reviczky Gyula) Sokszor láttam, hogy … egy oszlopnak támaszkodón, melegen és figyelmesen … néz engem. (Kaffka Margit)
3. Vki iránt figyelmet (2) tanúsító; udvarias, előzékeny. Figyelmes ember; figyelmes vki iránt; figyelmesen bánik vkivel. Nagyon figyelmes és nagylelkű házigazda volt. (Kuncz Aladár) Mindenki iránt figyelmes, kedves, lekötelező, mint egy középkori fejedelem. (Krúdy Gyula)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
