gonoszság
gonoszság [sz-s v. ss; sz-s] főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A gonosz (I. 1) melléknévvel kifejezett emberi, jellembeli tulajdonság. Alávaló, aljas, állati, ártó, embertelen, feneketlen, kegyetlen, visszataszító gonoszság; a gonoszság uralma. Ki kell irtani minden gonoszságot. Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal. (Móricz Zsigmond) || a. Rosszakarat, gonosz indulat. Gonoszság ezt feltételezni; gonoszságból tesz vmit; tele van gonoszsággal. A szeme is gonoszságot árul el. || b. Vkinek, vminek gonosz (1–2) volta, szándéka. Az emberek gonoszsága; nyelvének, szándékának, tekintetének gonoszsága. Ebből tűnt ki v. ebben mutatkozott meg igazán gonoszsága. Szabad a magyar nép … lejárt napod német! | … S pióca módjára nem szivod a vérét, Megfizette isten gonoszságod bérét. (Petőfi Sándor)
2. Gonosz cselekedet, gonosztett. Gonoszságon töri a fejét; gonoszságra vetemedik. Minden gonoszságra képes. Sok gonoszságot követ el. Az ember nem véthet, ha józan, Minden gonoszság hagymázból ered. (Berzsenyi Dániel)
gonoszságú.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
