hajlékony
hajlékony melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami könnyen hajlik v. hajlítható anélkül, hogy eltörne. Hajlékony nádszál, ostornyél, pálca, vessző. Öklelő dárdája, melyet balkezén hord … Vélnéd, hurcol egy nagy pusztai kútostort; Olyan hosszu, mondom, de nem oly hajlékony: Vendégoldalnak sem lenne biz az vékony. (Arany János) || a. Könnyen hajló v. mozgó, ruganyos <emberi test v. testrész>. Hajlékony táncos; hajlékony derék; a csecsemő hajlékony teste. Fiatal korban a csontok hajlékonyabbak.
2. (átvitt értelemben) Könnyen és ügyesen alkalmazkodó <személy>; simulékony, engedékeny. Hajlékony ifjú, növendék. Ősz hajamra mondom a makacs Hajlékonyabb, a pártos nyugovóbb Lesz: mert lehet, csak bánni tudj velök. (Vörösmarty Mihály) Oh, hisz ez nagyon hajlékony ember, gondolá elégülten doktor Grisák. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó. Hajlékony modor, politika. [A politikát] becsületesen, nemesen szolgálja kétségtelenül nagy és hajlékony tehetségével. (Mikszáth Kálmán) Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta: társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát. (Karinthy Frigyes) || b. (átvitt értelemben) Olyan <nyelv, stílus>, amely könnyedén alkalmazkodik a mondanivalóhoz. A nyelvújítók nyelvünket hajlékonnyá akarták tenni. A hellén kar végtelen változatú … dalformáit … utánképezhetnők [= utánozhatnók] hajlékony nyelvünkön. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Befolyásolható, alakítható. Az ifjú, hajlékony lelkületre nagy befolyással volt három év. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
