halálraítélt
halálraítélt főnév -et, -je [e, e]
Olyan személy, akire a bíróság halálos ítéletet, halálbüntetést szabott ki. Búsul, lógatja fejét, mint egy halálraítélt. Az őrök elővezették a halálraítéltet. A hármas számú foglyot a királyi tábla ma halálra ítélte. Halálraítélttel nincs joga beszélni. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, ritka) Az a személy, aki tudja v. akiről tudják, hogy rövid időn belül, rendsz. erőszakos halállal el kell pusztulnia. Járkálj csak, halálraítélt. (Radnóti Miklós)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
