hangtalan
hangtalan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul (választékos) Olyan, amely nem ad hangot; nesztelen, néma. Hangtalan lépések. Hangtalanul sírt, de oly erősen, hogy egész teste rázkódott belé. (Kosztolányi Dezső) Forró, bő könnyek csurogtak végig az arcán, szája hangtalanul mozgott. (Karinthy Frigyes)
II. határozószó (költői) Hang nélkül, némán. Így kongatom most úntalan E verseket – bár hangtalan. (Arany János)
hangtalanság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
