huja [1]
huja [1] indulatszó és főnév, (ritka) hujah
I. indulatszó (tájszó)
1. <Munka közben (rövid) pihenés elrendelésére, főleg kubikusok, zsákolók, homokot hordók, nehéz testi munkát végzők közt:> (rövid) pihenőre hagyd abba a munkát!, pihenő! || a. (régies) <Evező révészeknek szóló utasításként, mikor a parthoz közelednek:> ne evezz!, lassan! Hujah! | Parton vagyunk. Fektessétek le a | Lapátokat. (Baksay) Megáll munkájában [a hajó kormányosa] és a többinek is ugyanezt rendeli, mondván: – Huja! Leteszik a csáklyát, abban hagyják az evezést. Megy már a hajó lefelé. (Tömörkény István)
2. <Sztrájkra való felhívásként:> hagyd abba (hagyjátok abba) a munkát! A mérnökök sejtik, hogy valami készül, de még nem tudják: mi. Egy gödörgazda azt kiáltja a töltés tetejéről: – Huja! A bokorba tartozó emberek megállnak. Aki tolta épp fölfelé a járón a talicskát, annak a közepén otthagyja. Az ásókat belevágja a földbe. És sorban … hallatszanak a kemény, rekedt szavak: – Huja! – Huja! a munka zaja után ijesztő nyugalom áll be. (Tömörkény István)
II. főnév huját, hujája Munka közben tartott rövid pihenő.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
