hülye
hülye [e] melléknév és főnév
I. melléknév hülyén, hülyébb
1. Kórosan csökkent szellemi képességű <személy>; gyenge elméjű, idióta. Születésénél fogva hülye; hülyén néz. A gyermek agyhártyagyulladás következtében hülye lett. Keresem ki van a házban élő lélek? Találok a konyhára. Ott valami hülye lány, mintha ökrendezné a hangot. (Gárdonyi Géza)
2. (durva, rosszalló) Nagyon buta <személy>. Hülye alak. Nem vagyok hülye!: bolond volnék, ha megtenném. Ilyen hülye társasággal nem lehet mit kezdeni. De hülye voltál, hogy ezt tetted! Untatták … a gáláns és nagyszájú katonák. A ravasz és hülye diplomaták. (Ady Endre)
3. (durva, rosszalló) <Érzelmi színezettel:> vkinek kedve, érdeke ellen cselekvő, viselkedő s ezzel megvetést, dühöt keltő <személy>. Mit ordít ez a hülye férfi? Idejön ez a hülye ember, s elkezd magyarázni.
4. (durva, rosszalló) Hülye (I. 1–2) személyre jellemző, valló, tőle származó, vele kapcs. <megnyilatkozás>. Hülye beszéd, eljárás, tekintet. Micsoda hülye felelet ez? Ez csak egy hülye agyban születhetett meg. Rám bámult a szitakötőéhez hasonló hülye szemeivel. (Mikszáth Kálmán) || a. (durva, rosszalló) A logikával v. az emberi érdekkel, tetszéssel a legnagyobb mértékben ellentétesen viselkedő, működő, folyó, létező, s ezzel bosszankodást, dühöt v. megvetést keltő <állat, jelenség, dolog>. Vezesd már haza ezt a hülye tehenet. Micsoda hülye időjárás! No hülye egy könyv, film!
II. főnév hülyét, hülyéje [e] (orvostudomány v. durva, rosszalló)
1. Hülye (I. 1–3) személy. Ilyen két hülye! A hülyéket kezelik. Mit vársz egy ilyen hülyétől. Hülyékkel nem lehet dolgozni. A hülye azt mondja a lángésznek: bolond. (Juhász Gyula) Bíró elítélt; hülye csúfolt. (József Attila)
2. (bizalmas, rosszalló) Hülyeség, hülye dolog. Ne beszélj hülyéket.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
