hűvös
hűvös melléknév és főnév, (tájszó, régies) híves [e v. ë]
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. A megszokott kellemes melegnél alacsonyabb hőmérsékletű, kissé hideg <idő, időjárás>. Hűvös este, reggel; hűvös szél; hűvösebb légáramlat; hűvösebbre fordul az idő. Hűvös helyen tartandó. Arany kalászos nyár nyomában, Lassú halál Gyilkos fuvalma száll A hűvös őszi éjszakában. (Tompa Mihály) Híves, borongó őszi nap; Beült hozzám az únalom. (Arany János) A hűvös szél … lomba lombot ingat. (Tóth Árpád)
2. Enyhet adó, üdítően, kellemesen hűs. Milyen kellemes ez a hűvös kert ebben a nagy forróságban! Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén | Lillámmal űlök együtt. (Csokonai Vitéz Mihály) E fák alatt itt hűvösebb az árnyék, S pirosb a rózsa, illatosb a lég. (Petőfi Sándor) Vén sváb, csapláros úr, adj hűvös, méla bort. (Tóth Árpád)
3. (átvitt értelemben) Közönyösen tartózkodó, kissé rideg <magatartás, megnyilatkozás>. Hűvös fogadtatás, modor. Néhány hűvös szót szólt hozzá. Hűvösen kezel vkit. Kelletlenül, hűvös és idegenkedő érzésekkel mentem haza. (Kaffka Margit)
II. főnév -(e) -t, -e [e, e] (csak egyes számban)
1. Hűvös idő, hőmérséklet. Hűvös van. || a. Hűvös hely. A fák hűvösében; leheveredik a hűvösön. Boglyák hűvösében tiz tizenkét szolga Hortyog. (Arany János) Gyere be a hűvösre, öcsém, ide a tornác alá. (Gárdonyi Géza) Borzong a jó hűvösben meztelen Az erdő. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, tréfás) Börtön (1). Hűvösre került. A rendőrség minden embert hűvösre tesz, akinek csak azzal a Pistával valamiféle ismeretsége van. (Jókai Mór) Kevés híja, hogy én is nem kerültem hűvösre. (Mikszáth Kálmán)
hűvösség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
