ideges
ideges [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Gyenge, beteg idegzetű, túlzottan ingerlékeny, fáradékony, érzékeny, idegbajos <személy>. Súlyosan beteg, ideges. Csakhamar eszméletre hozták a szegény ideges teremtést. (Mikszáth Kálmán) || a. Betegesen érzékeny, gyenge <szerv>, ill. ennek beteges működésével kapcs. <jelenség>. Elnézem vaksi, ideges szememmel Ez öreget, e tiszta mély nyugalmat. (Juhász Gyula) Évek óta ideges gyomorbajban szenvedett. (Kosztolányi Dezső)
2. Alkalomszerűen, vmi miatt türelmetlenkedő, izgatottan kapkodó, nyugtalan, magán uralkodni nem tudó, ingerlékeny <személy>. Miért vagy olyan ideges? Jaj, olyan ideges vagyok! Grószi [= nagyanya] szótalan volt, mama ideges, szeszélyes. (Kaffka Margit)
3. Ilyen személyre valló, jellemző <állapot, magatartás, megnyilatkozás>. Ideges írás, mozdulatok, sírás; idegesen babrál, kapkod, vállat von. Idegesen, szapora öltésekkel varrtam. (Kaffka Margit) Néhányszor hangosan és idegesen nevettünk egy gúnyos, találó megjegyzésen. (Karinthy Frigyes)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
