imette
imette [ë-e v. e-e] határozószó (személyragos) (Az újabb irodalomban archaizmusként csak ebben az alakban haszn.) (elavult)
Ébren (1). A játszi reménység amidőn imette A boldogtalannál hitelét vesztette, Álmot küld szemére. (Arany János) Strázsálhattak már szegények egész éjjel imette. (Jókai Mór)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
