irtózatos
irtózatos melléknév -an, -abb
1. Olyan, ami irtózatot kelt vkiben. Irtózatos volt az oszló hulla. Irtózatos éjben, ölő hadon át, Elhagyja a fénylakot [= fényes palotát], ősi honát. (Arany János–Goethe-fordítás) Irtózatos dolgokat mondtam, amitől elfehérült mindenki, gyűlöletessé vált étel és ital. (Kuncz Aladár)
2. Félelmetesen, megrendítően hatalmas méretű; rettenetes, borzasztó. Irtózatos háború, pusztítás. Irtózatos földrengés híre érkezett. Az irtózatos árvíz egyelőre fel sem mérhető károkat okozott. Irtózatos szakadék szélén állt. || a. (túlzó) <Hatásánál, méreteinél fogva> csodálkozásra, megrendülésre késztető; rendkívül nagy, megrendítően nagy. Irtózatos terhet emel fel. Irtózatos nyomással dolgozik a gép. Irtózatos vihar volt. E percnek irtózatos nagyszerűsége szorítva hat le keblemre. (Kossuth Lajos) A bálvány … elkezdett fényleni, … irtózatos tüzet gerjesztettek alá. (Jókai Mór) || b. (túlzó) Nagyon nagy, roppant nagy, irtó (3). Irtózatosan összeszidta. Irtózatos botrányt csinált. Irtózatos nagy hévvel szónokolt.
irtózatosság.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
