istenke
istenke [e-e] főnév ..két, ..kéje [e]
(gyermeknyelv, kedveskedő) Isten. Istenke tehénkéje ¬. || a. <Vallásos személyek szóhasználatában: 1. sz. birtokos személyraggal megszólításként, főleg könyörgésben, felsóhajtásban.> Édes istenkém!
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
