kelés
kelés [e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a kel igével kifejezett cselekvés, folyamat. Korai kelés; kelés reggel hétkor; a kenyér kelése.
2. <Bőrön> a szőrtüszőknek és a faggyúmirigyeknek gennyes daganatot okozó gyulladása, ill. az így támadt gennyes daganat. Érett kelés; kinyomja a kelést. Tele van kelésekkel. Felvágták a kelést. Fekély vagy, Duzzadt kelés, mirígyes daganat Romlott véremben. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Csak csont és bőr maradt rajta, arcát és egész testét kelések éktelenítették el. (Kuncz Aladár)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
