kelmed
kelmed [e-e] névmás, személynévmás -et, kelmetek [e, e-ë] (3. személyű állítmánnyal) (régies)
<A kegyelmed-nél kevésbé megtisztelő megszólításként:> maga, ön, kegyed. Isten hozta kelmeteket. (Eötvös József) Odagyűl az utcagyermek: | Ágnes asszony, mit mos kelmed? (Arany János)
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
